Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.02.05

Isis

Isis

 

isis_small.jpg

A legismertebb egyiptomi istennő. Neve jelentése trónus, hely; de pontos eredete nem ismert. Hitvese Osiris, az egyiptomi halotti isten; fia Hórus, a királyi hatalom isteni megtestesítője, és ez a rokonság már a régi fáraónikus korban is nagy tekintélyt biztosított számára. Amellett, hogy a hitvesi hűség és az anyai szeretet mintaképe, mint a legnagyobb erejű varázslónő (akinek - fondorlattal és mágiával - még a Napisten titkos nevét is sikerült megtudnia) nem csak passzív erényeket, hanem cselekvő hatalmat is birtokol, így nem meglepő kultuszának széleskörű elterjedtsége. Fő ismertetőjele a fején viselt trónus hieroglifa, amely hamar keveredett más istennők attribútumaival, ahogy Isis egyre nagyobb számban olvasztotta magába a pantheon kisebb-nagyobb nőtagjait.

Kultusza azonban nem állt meg Egyiptom határainál. Már a hellénisztikus kor kezdete előtt volt szentélye Pireusban, és egyes régészeti leletek (így egy Kr. e. 8. század végére tehető eleusisi sírból előkerült fajansz Isis-szobrocska) még korábbra teszik megjelenését Hellasban. A görög gondolkodás már, mint a leghatalmasabb egyiptomi istennőt, korán elkezdte beilleszteni saját rendszerébe: Hérodotos már azonosította őt Déméterrel, és még több istennővel (például Aphroditével) is "elegyítették" őt az idők folyamán. Alexandros hódítása után a Ptolemaiosok hatalomra kerülése sem vetette vissza az istennő tiszteletét, sőt jellegzetesen hellén formára alakított férjével (az ekkorra Sarapis-szá lett Osiris-szel) igazából ekkor kezdték meg diadalútjukat a mediterráneumban, mely - egy kisebb megtorpanás után - a római uralom alatt is folytatódott.

A hellénizmus szellemi közegében Isis egyre szélesebb fennhatóságra tett szert. A róla író szerzők (mindenekelőtt Plutarchos és Apuleius) már mint az isteni szféra abszolút női princípiumát állítják elénk, és az ún. Isis-aretalógiákkal (az istennő szájába adott dicsőítő himnuszokkal) együtt mint a végzetet és az időt is uraló hatalmat mutatják be, aki a tökéletes boldogságot biztosíthatja a misztériumába beavatott hívőknek.

Kultuszának számtalan emléke van szerte a Római Birodalom provinciáiból. Pannóniában például a savariai Iseum és az Egyednél talált kancsó bizonyítja Isis tiszteletének jelenlétét (erről írt Wessetzky Vilmos Isis és Osiris Pannóniában címmel). Népszerűségét jól mutatja, hogy legnagyobb szentélyét Egyiptomban (Philae szigetén) csak jóval a kereszténység hatalomra kerülése után, Kr. u. 537 körül zárták be, de neve még ezt követően is - igaz már csak mágikus szövegekben - századokig fel-felbukkant.