Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.03.09

Ozírisz

Ozírisz

Ozirisz (azaz Uszir) az ókori egyiptomi vallás egyik legfontosabb istene. A héliopoliszi enneád tagja, Ízisszel és Hórusszal alkot istenháromságot. Leginkább a túlvilág és a halottak isteneként ismert. Nemcsak az elhunytak könyörületes bírája, hanem az alvilág életet adó ura is, tőle ered a termőföld termékenysége, és ő tanította meg a földművelésre az emberiséget. A halál utáni élettel való kapcsolata miatt összefüggésbe hozták a természet körforgásával is, különösen a növényzet évenkénti megújulásával és a Nílus áradásával, ezáltal az áradás kezdetét jelző Szíriusz csillaggal és az Orion csillagképpel is. Geb földisten és Nut égistennő legidősebb gyermeke volt, testvérei Széth, Ízisz és Nephtüsz.

the-story-of-osiris--1-.jpgAz „Ozirisz” az isten eredeti nevének görögösített alakja. Az istenség nevének korai hieroglif írásmódja is többféle jelentést takar. Jelenti egyszerre a „teremteni, létrehozni”, avagy „teremtő” és a „a teremtés helye” elnevezéseket is, ami utal Ozirisz termékenységi aspektusára, a legkorábbi szövegekben azonban ezt a szerepet még nem ruházták az istenre. De a nevében szereplő trón jel az uralkodást, a trón elfoglalását is jelölheti. Piramisszövegekben szerepel is utalás egy lehetségesen ezzel kapcsolatos jelentésre – „A király létrehozza az ő helyét, mint Ozirisz”. Ami jelentheti azt is, hogy „aki elfoglalja a trónt” (ezt szintén alátámasztja egy sor a Piramisszövegekből, ahol Oziriszre azt mondják: „ő, aki elfoglalta Ré trónját”)

Ozírisz nevének kopt és görög alakja a „erősnek lenni” gyökre mutat hasonlóságot. Az isten nevének későbbi írásmódjaiban is nyilvánvaló egyfajta szójáték, például néha a „felébredni” jelentésű ige hieroglif jelével írták a nevét, annak jeleként, hogy Ozirisz felébredt halottaiból. Történtek kísérletek arra is, hogy az isten idegen eredetét bizonyítsák. Theodule Deveria az asszír Assur istennel rokonította Oziriszt, egyes követői pedig Íziszt is azonosították Istárral. A nevek hasonlósága azonban lehet véletlen egybeesés is, és a mitológiai egybeesések is túl általánosak ahhoz, hogy meggyőzőek legyenek.

Gyakori címe a Henti-Amentiu, „első a nyugatiak között”, ami a holtak birodalma feletti uralmára utal. Nevezték „az élők 002.1.pngurának” is, mivel a túlvilágra jutott elhunytakat élőknek is hívták. Nevezik „a szeretet urának”, „örökké jóságosnak és fiatalnak” és „a csend urának” is.

Az elhunyt uralkodókat Ozirisszel azonosították – úgy tartották, ahogy Ozirisz feltámadott a halálból, úgy nyerik el ők is az örök életet. Az Újbirodalom idejére már nemcsak a fáraókat, hanem a közembereket is azonosították az istennel, ha elvégezték rajtuk a megfelelő szertartást.

 

Ozírisz ábrázolása és jelképei:

Ábrázolása antropomorf, többnyire fáraói jelvényekkel (szakáll, korona), zöld bőrrel, részben múmiapólyában ábrázolják.

682px-osiris_e3751_mp3h8829-b.jpgUralkodói jelképekkel, például korbáccsal, pásztorbottal és a Felső-Egyiptom fehér koronájára emlékeztető, két madártollal ékes atefkoronával, rendszerint fehér lepelben ábrázolják. Kéztartása (mellkasán keresztbe fektetett karok; a fáraókat ebben a pozícióban temették el) mutatja, múmiáról van szó, a Holtak Uráról. Leginkább zöldre festett bőrrel ábrázolják, ez termékenységi aspektusát hivatott jelezni. A zöld szín mellett a fekete színnel való ábrázolása is egyaránt a termékenység jele. Élő jelképe az Ápisz-bika volt. Ozírisszel kapcsolatos fontos szimbólum a dzsed-oszlop. A dzsed az örökkévalóságot jelölő óegyiptomi fogalom, szó szerinti jelentése „tartósnak lenni”. Az egyik legősibb Memphiszből származó egyiptomi jelkép, az I. dinasztia heluáni temetőjében tűnik fel először. Az Óbirodalomban „fenséges dzsed” néven tisztelték a dzsed-oszlopot. Az oszlop ábrázolásának eredete vitatott, a felső rész vízszintes tagolásának értelme ismeretlen. Talán sima faoszlop, illetve nádköteg lehetett, amelynek tetejét virágokkal, kalászokkal kötötték körül.

A Halottak Könyve az Ozirisz hátgerinceként értelmezi a dzsed-oszlopot. Ez azonban késői társítás az eredeti jelentés elhomályosulásával, és sok más isten kultuszához is kapcsolódik. Vannak, akik világfa szimbólumnak tartják, azokból az egyiptomi sírfeliratokból kiindulva, amelyek szerint halottak a dzsed-oszlop segítségével jutnak fel az égbe. Az Ozirisz tiszteletére rendezett ünnepeken felállított nagyméretű dzsed-oszlop az isten feltámadását, illetve a feltámadt istent jelképezte. Az oszlophoz sokszor kapcsoltak két emberi kart, amelyek általában a pásztorbotot és korbácsot tartják, Ozirisz jelképeit. Minden bizonnyal a túlvilági istenként újjászületett Ozirisz uralkodói rátermettségét volt hivatva reprezentálni. A fáraók a nép előtt megjelenve ugyanígy tartották a kezükben e tárgyakat, a védelem és a büntetés, az oltalom és a megtorlás eme két ősi jelképét. A koronázás és a szed-ünnep fontos szertartása volt a „dzsed felállítása”. Az Óbirodalmat követő korokban másodlagos jelentéseket és értelmezéseket kapott. Védelmező amulettként is viselték.

 

Ozírisz mítosza:

Ozirisz mítoszairól a legtöbb információ forrásai az V. dinasztia végén íródott Piramisszövegek, újbirodalmi forrásszövegek, sacred-symbol-of-the-djed-pillar.jpgmint a Hórusz és Széth története és a Sabaka-kő felirata, illetve jóval később élt görög szerzők művei, például Plutarkhosz Ízisz és Ozirisze vagy Diodórosz Szikülosz írásai.

Ozirisz úgy vonult be a történelembe, mint a legjóságosabb király, akinek uralkodása az aranykort jelentette Egyiptomban. Bölcs, nagy tudású, igazságos és erős uralkodó volt. Ozirisz eredetileg termékenységi isten volt, s a sarjadás szimbóluma, majd később, a halálát követően az alvilág ura lett. Ő Ízisz testvére és férje, Széth és Nephthüsz bátyja, Nut és Geb fia, valamint Hórusz apja.

A mítosz szerint Ozirisz királyként uralkodott a Földön. Ré bízta meg Őt azzal, hogy tanítsa meg az embereket a földművelésre, később féltékeny öccse, Széth, galád módon megölte.

Egy ünnepség alkalmával azt a játékot játszotta Széth, hogy egy csodálatos szarkofágba lehetett belefeküdnie mindenkinek, s akire legjobban illett a drágakövekből kirakott láda, az nyerhette el jutalmul. Sokan tettek próbát, de valahogy a méret egyikőjüknél sem stimmelt. Végül, maga a király is tett egy kísérletet. Csodák csodájára – vagy, mert Széth korábban szándékosan a méreteire szabatta a pompás ládikát – az ő termete tökéletesen beleillett a szarkofágba. Ekkor Széth és latorjai rácsapták a fedelet a ládára, lelakatolták és gyakorlatilag foglyul ejtették Oziriszt. A ládát ezután a Nílusba vetették. A víz a föníciai Büblosz városába sodorta a ládikót, ahol az idők folyamán egy hangbokor nőtte körül a ládát. Később a király ebből a hatalmas fából állíttatott oszlopot a palotájában.

stufftoblowyourmind-23-2015-08-osirisisis.jpgÍzisz férje keresésére indult, s nagy nehézségek árán meg is találta Oziriszt. Ezután dajkának szegődött a király udvarába. Mivel a királyfit halhatatlanná akarta tenni, tűz fölé tartotta éjszakánként. Ám az anyja megleste Ízisz fondorkodásait, így megakadályozta-megfosztotta gyermekét az örökléttől. Ezután Ízisz nem tehetett mást, mint felfedte valódi mivoltát, elkérte az oszlopot és Egyiptomba vitte. Széth kipuhatolta, hogy Ízisz mire készül. Megtalálta a holttestet, amit feldarabolt és szétszórt az országban. Ezt követően Ízisz összegyűjtötte Ozirisz darabjait a falloszát kivéve és Anubisz segítségével összeillesztette a tetem részeit. Minden városban, ahol megtalálta Ozirisz egy darabját, sírhalmot emelt. Ezután fogant meg Hórusz, aki később anyja segítségével vette fel a harcot apja gyilkosa, a saját nagybátyja ellen. Végül Hórusznak sikerült bosszút állnia Oziriszért és elnyerte a királyi trónt.

Ez a történet az egyiptomi vallás egyik alapvetése. A mítosz elbeszéli, hogy Ozirisz és Széth antagonisztikus ellentétéből milyen sorsa kerekedik az emberi testet öltött léleknek. Merthogy Ozirisz az ember isteni természetét, míg Széth az ember állatias, vagy földhöz kötött természetét jeleníti meg. Ozirisz nemző erőit soha nem veszíti el, legfeljebb szétforgácsolja, amíg a test koporsójában tartózkodik. Ezért mumifikált királyként ábrázolják fején egy különleges, nagyon tipikus tollkoronával, amelyet Atef koronának hívnak, kezében pedig a jogar és a korbács, vagyis a királyság jelképei találhatók. Ozirisz tehát az isteni lélek, amely fényből áll, de akit a sötétség erői kötnek gúzsba. De Ízisz, a spiritualitás női princípiuma által képes, újjáéledni, azaz feltámadni. Ezt úgy éri el, hogy képletesen fiában, Hóruszban születik újjá. Ebben az esetben Hórusz az ember megvilágosodott tudata. Ha úgy tetszik, az emberi szellem. Ez a folyamat tehát Oziriszből, Íziszből és Hóruszból áll. Ilyenkor nem csak isten-istennő-istenfiú hármasságra gondolhatunk, mint az Ozirisz-misztériumokban, hanem akár egy folyamat három elválaszthatatlan, egymást erősítő részére is. Ennek a folyamatnak a lényege a megváltás, vagyis a sötétség eloszlatása és legyőzése. Így válik Egyiptom és maga az emberi természet szabaddá, igazzá és halhatatlanná, vagyis istenivé.

Ozirisz ily módon szabadította meg Egyiptomot a sötétségtől, s egyúttal egy programot is adott az utókor számára, hogy miként lehet felülemelkedni a sötétség erőin. Ozirisz ezután visszavonult, s az alvilág uraként, bírósága előtt zajlik le a mérlegelés, aminek során eldönthetik, hogy ki kerülhet be a birodalmába és ki nem, illetve hogy kire milyen sors vár.

Az egyiptomiak hite szerint haláluk után a királyok és az előkelők is úgymond Ozirisszé váltak, tehát szimbolikusan beolvadtak Ozírisz birodalmába, és Ozírisz testébe.

 

Ozírisz kultusza:

jesus-y-osiris.jpgAlexander Moret a „Egyiptom istenei és királyai” című könyvében kimutatta, hogy az egyiptomiaknak ősrégi Messiás-jóslataik voltak, melyek egybeestek a Halottak könyvének eddig homályos részleteivel. Moret bebizonyította, hogy a régi egyiptomiak allegóriái megegyeznek az Evangélium elbeszéléseivel – Jézus születését, életének részleteit, a kánai menyegzőt, halálának körülményeit szimbolikus értelemben egész Egyiptom ismerte már sok ezer évvel Jézus születése előtt. A tiszta vallás és az özönvíz előtti beavatotti tudás feledésbe merült és Krisztus élete később Ozirisz életeként és szenvedéseként élt tovább a vallási hagyományokban. A Biblia legtöbb története megtalálható az egyiptomi vallás ránk maradt történeteiben és emlékeiben. Ozirisz tehát a meghaló és feltámadó isten archetípusává lép elő. Ilyesformán Ozirisz voltaképpen megváltó. A fő kérdés csak az, hogy mitől váltja meg az emberiséget?

Egyik legfontosabb temploma az Ozirion, Abüdoszban. Vízben álló oszlopcsarnoka, időtlen hangulata talán a legszembetűnőbb.

Az V. dinasztia korából maradt fenn első ismert említése, bár kultusza valószínűleg sokkal régebbre nyúlik vissza; és a Henti-Amentiu kifejezés már az I. dinasztia idején is előfordul, fáraói címként is. Egészen a kereszténység egyiptomi elterjedéséig tisztelték.

Kezdetben Oziriszt csak a Delta egyik városában, Busziriszben imádták, ahol a föld és a növényzet uraként, tehát nem is a tumblr_oad731rnwa1tbghqao1_500.jpglegfőbb istenként tisztelték. Kultusza azonban nagyon gyorsan elterjedt az egész országban és kiszorította a helyi istenségeket, magára vállalva azok szerepét is. Például Memphiszben Szokhariszhez hasonult, akinek az volt a szerepe, hogy felügyelje a földalatti világokat. S így vált Ozirisz a halottak istenévé. Kultusza a napistenével vetekedett, sőt azt el is homályosította az V. dinasztia végétől, amikortól azt tartották, hogy a halott fáraó Ozirisszé változik. A Középbirodalomban pedig már minden halottról ezt gondolták. Az Újbirodalom korában ezt még a szent állatokra – pl. az Ozirisz-macskára, az Ozirisz-páviánra, stb) is kiterjesztették.

Egyébként az Ő testéből ered a Nílus, de a Hold is Ozirisz egyik megjelenési formája. Héliopoliszban Oziriszt a főnixszel is azonosították, s a gabonakalászokat hívták még Ozirisz testének. Ozirisz legnagyobb temploma Abüdoszban található. Másik kultuszközpontja Buzirisz (Abu Szír).