Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.08.27

Archaikus kor

Archaikus kor:                            Kr.e. 2955-2635 közt, az I. és II. dinasztia

Óbirodalom kora:                       Kr.e. 2635-2155 közt a III. – VI. dinasztia

Középbirodalom kora:               Kr.e. 2040-1785 közt a XI. és XII. dinasztia

Újbirodalom kora:                      Kr.e. 1552-1070 közt a XVIII. – XX. dinasztia

Késő kor:                                    Kr.e. 1070 – 332 közt a XXI. dinasztia

Hellenisztikus és római kor:     Kr.e. 332 – Kr.u. 395 közt

 

Átmeneti idők i.e. 5000-től

Az átmeneti idők korában alakult ki az egyiptomi nép az itt élők és a bevándorolt törzsek összevegyüléséből. Az i. e. 4. évezred folyamán hosszan tartó háborúskodás után a nomoszok gazdasági és közigazgatási szervezete fokozatosan kifejlődött, és lazán összefüggő két nagy csoportot alkotott: Alsó- és Felső-Egyiptomot. A kezdetekben Alsó-Egyiptom emberei nomád állattartással foglalkoztak, míg Felső-Egyiptom emberei már földműveléssel foglalkoztak. Az alsó-egyiptomiak nem telepedtek le, így könnyű volt őket leigázni. Egyiptomban a rézkor az i.e. 4. évezredben köszöntött be. Ez volt a Badari-kultúra. Már fellépett a munkaszervezés igénye, az ősközösségek felbomlottak, és egyesíteni kezdték a nagyobb területeket. Az évezred végére létrejött Alsó- és Felső-Egyiptom. Ekkor készült Dzser Dzset sztéléje is.

 

Archaikus kor kb. i.e. 3300-2650

 

Predinasztikus kor i. e. 3300-2920

A Nílus-völgy népessége két fő központba tömörült: északon (Alsó-Egyiptom) a Deltába, délen pedig (Felső-Egyiptom) Hierakónpoliszba. Ezek az első városkezdemények társadalmi szervezettséget igényeltek, ezért szükségessé vált a központi hatalom, melyet a király testesített meg. Néhány uralkodó bizonyítottan Hierakónpolisz*ban állította fel székhelyét, így például a Skorpió király* és Narmer fáraó*. Narmer, a predinasztikus kor utolsó uralkodója meghódította Alsó-Egyiptomot, és egyesítette a két országrészt.

 

Protodinasztikus kor i. e. 2920-2650

Narmer-paletta elkészítése. Felső-Egyiptom elfoglalta az Alsót; Narmer fáraót Hórusz-Aha király követte a trónon, aki valószínűleg azonos a görög szövegekben említett Ménésszel. Ménész megalapította az I. dinasztiát, és hadászati, közigazgatási - és talán vallásos jellegű - meggondolások alapján az ország első fővárost, Memphiszt Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom határterületén, feltehetően azért, hogy a Delta vidékét, amely lazábban függött össze a belső területekkel, ellenőrizhesse, és ellenőrizhesse a két országrészt.

 

Az első két dinasztia uralkodóit Thisz (vagy Thinisz) vidékéről származtak. Az uralkodókat az abüdoszi királyi nekropoliszban temették el. Az állam belsődleges megszilárdulása, az első hódítások; az öntözőberendezések karbantartását és kiépítését államilag megszervezik. Megjelennek a hieroglif írások, később a hieratikus írások. Megkezdődnek az arany- és rabszolgaszerző hadjáratok; a nílusi kereskedelmi hajózás fejlődése. Magas színvonalú a fémverő-és kerámiaművészet, az uralkodók és hatalmasságok pompás síremlékei.

a82dbf7e202c6c521e71b74a4803d54e--egypt-art-historical-art.jpg

Ménész sem tudta végrehajtani művét vérontás nélkül. A papi fejedelem, a fáraó hatalma korlátlan volt a vallásos és a politikai életben egyaránt, s ez csak a 3. dinasztia végén, Dzsoszer uralkodása után bomlott fel nagy jelentőségű vallási reform végrehajtása következtében. Dzsoszer piramisa Saqqarában még lépcsős volt, de Sznofrué Dahšurban már fejlettebb, törtpiramis volt. A legszebb és egyben legnagyobb piramisok Gizában épültek A központi hatalom létrejötte ellenére megmaradt az ország kettőssége: a fáraó kétfajta koronát viselt, a déliekét és az északiakét, külön temették el Alsó- és Felső-Egyiptomban, valódi és álsírba. A korszaknak még nem alakulhatott ki egységes építészeti arcuk A különböző lakóháztípusok, a tojásdad és a négyszögű alapraj valamint a nyeregtetős formák híven tükrözték a korai idők etnikai politikai bonyolultságát. Egyedül a településforma hosszan elnyúló alakja sejtette a további fejlődés útiét. Merimde-Beni-Salama: település. Maadi, Abu Roash: lakótájak.

Az egyiptomi építészet első nagy korszaka jellegben egységes képet mutatott az 1-3. dinasztiák idején. Tartalmában és formájában híven tükrözte az egyesülés időszakát: erődök, megerősített paloták jelentették a tipikus építészeti feladatokat. Az erődök szolgáltak példaképül a sírépítészet számára délen is, északon is, magának a fővárosnak, Memphisznek is - sírváros formájában - megépült a megfelelője. A térszervezés - az udvarház -, a részletképzési sajátságok a falisávos homlokzat - feltehetően elé-ázsiai eredete mellett kibontakozott a jellegzetes egyiptomi építésmód: a faragott kővel való építkezési szokás. El-Kab: erődített település. Abüdosz, Saqqara, Negade: archaikus királysírok. A masztaba, a kápolna jellegzetes építészeti formája.

 

Memphisz: az első főváros. Saqqara Dzsoszer sírkerülete. Erős volt az arisztokrácia. Bevezették a Nomosz-rendszert (Nomarchosz = kerületi kormányzó). Az istenkirályé, fáraóé (per-aa: nagy ház) volt minden föld. Az arisztokrácia alárendelt volt. Fokozatosan gazdagodtak a nomarchoszok (gazdaságilag és katonailag), így függetlenítették magukat a központi hatalomtól.

8b6f0ea2651f2a0f46b15f00a2f16888--the-egyptian-afro.jpg

I. dinasztia

ie. 2920-2770

Főbb uralkodók: Aha (?) (= Ménész, a dinasztia megalapítója), Dzser Dzset (Kígyó király), Ka, Dzser, Vadzsi, Vedimev, és meg három, ismeretlen nevű király

 

II. dinasztia

ie. 2770-2650

Főbb uralkodók: Hotepszehem (a dinasztia megalapítója), Raneb, Hatepszekhemui, Peribszen, Kaszekhem(ui) és négy kevésbé ismert király