Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kleopátra

2018.02.23

Kleopátra

A csábítás és női fortély mintaképe, a történelem egyik legismertebb asszonya, a női szépségideál megtestesítője. Sokan sokféleképpen kutatták Kleopátra valódi arcát. Élete és halála mind a mai napig a történelem egyik legnagyobb rejtélye.

20150629kleopatra2.jpgVII. Kleopátra a Ptolemaiosz-család sarjaként tulajdonképpen nem is egyiptomi, hanem görög származású volt. Kleopátra Nagy Sándor (ur. Kr. e. 334-323) egyik diadokhoszának, Ptolemaiosznak volt kései leszármazottja, aki a Makedón Birodalom felosztásakor meghódította magának Egyiptomot. A királynő XII. Ptolemaiosz fáraó (Kr. e. 80-58/55-51) legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot; miután az uralkodónak később még két fia született – a Nílus-menti ország szokásai értelmében –, először mint azok házastársa került a trónra. Apja halála után Egyiptomban hosszú polgárháborús időszak következett, amelynek lezárásaképpen Kleopátra rövid ideig 12 éves testvérével uralkodott együtt. Kleopátra elsőként a hat évvel fiatalabb XIII. Ptolemaiosszal kelt egybe, és miután apjuk Kr. e. 51-ben meghalt, a 18 éves királynő és öccse együtt vették át az ország irányítását. A gyermek uralkodó viszont néhány év után következetesen eltűnt a hivatalos feliratokról és érmekről, mígnem „rejtélyes” körülmények között elhunyt. Kr. e. 44-ben Kleopátra végre egy személyben irányíthatta birodalmát. Bár sokan úgy képzelik el Kleopátrát, hogy ő egy tejben-vajban fürdő, tökéletesen sminkelt, piperkőc királynő, valójában nagyon okos politikai játszmával szerezte meg és tartotta kezében a hatalmat.

Egyiptomban az uralkodónőket hagyományosan nem illette meg a királyoknak kijáró tisztelet – a nagy női elődök is „férfiként” kormányoztak –, így vélhetően ez a kisebbrendűségi érzés is hozzájárult ahhoz, hogy miközben Kleopátra az országot sújtó éhínség ellen küzdött, igyekezett kiszorítani öccsét a hatalomból. Kr. e. 48 körül aztán XIII. Ptolemaiosz (Kr. e. 51-47) bizalmasai felkelést szerveztek a királynő ellen, és – miután Kleopátra Pelusziónnál vereséget szenvedett – elkergették őt az országból.

presence-cleopatra-engraving-1.jpgA történelem eme viharos éveiben a Római Birodalom fokozatosan egyre nagyobb befolyásra tett szert és az egyiptomi gabona egyre fontosabb szerepet játszott a római belpolitika szempontjából. Alapvető fontosságú volt a befolyásos római politikusok számára, hogy ezt az élelmiszer-utánpótlást biztosítsák. Így nőtt Egyiptom és királynőjének hatalma és fenyegetettsége is. A testvérével folytatott harcokhoz és trónjának megszilárdításához ügyesen felhasználta a befolyásos politikus, Julius Caesar támogatását. A szépséges asszony ugyanis csak a szerencsének köszönhette, hogy később mégis visszatérhetett országába: Ptolemaiosz még Kr. e. 48 során belekeveredett Julius Caesar és Pompeius Magnus polgárháborújába, méghozzá úgy, hogy a pharszaloszi vereség után Egyiptomba menekülő Pompeiust megölette. A fáraó rosszul számított, Caesar ugyanis egykori barátja halála után nem hálát, hanem éktelen haragot érzett, és – miután megkapta Pompeius levágott fejét – fegyverrel torolta meg a gyilkosságot. A római hadvezér hívta vissza a Nílus-menti országba Kleopátrát, aki a szeretője lett, és – miután idősebbik öccse elhunyt – XIV. Ptolemaiosszal (Kr. e. 47-44), kisebbik testvérével közösen uralkodott. A legenda szerint a királynő úgy csábította el Caesart, hogy egy szőnyegtekercsben érkezett hozzá, amivel végzetes hatást gyakorolt a hadvezérre; kapcsolatuk feltehetően egészen a hódító haláláig tartott, Kleopátra az évek során egy gyermeket is szült a hódítónak. Caesar egyetlen fia – apja után – a Caesarion nevet kapta. Szerelem? Vagy politikai játszma? Sajnos nem ismerjük Kleopátra álláspontját a kérdésről, így erre talán sosem kapunk választ. Mindenesetre a hatásos belépő után Kleopátra megállíthatatlan volt. Rómába utazott, és hathatós politikával igyekezett biztosítani trónját a maga és gyermeke számára.

Bármi volt is a célja a római politikussal, számításait keresztülhúzták, ugyanis Kr. e. 44. március idusán Caesart megölték2015062916.jpg. A Brutus vezette összeesküvők megölték a zseniális hadvezért, Kleopátra és Egyiptom helyzete is megváltozott. Kleopátra Egyiptomba hazatérve bizonyosan nem érezte magát igazán biztonságban. A politikai helyzet Rómában felbolydult; megkezdődött két erős államférfi, Octavianus és Antonius csendes majd véres küzdelme a késői köztársaság zűrzavaros viszonyai között, az egyeduralom megszerzése céljából. A királynő ezután a keleti római területek urának, Marcus Antonius triumvirnek a szövetségét kereste, akit idővel ugyancsak behálózott. Ebből pedig a világtörténelem talán leghíresebb románca nőte ki magát. Legendás lakomák, vadászatok és hajóutak, pazarlás és csillogás. Hogy ez a kép mennyire igaz, azt nehéz megítélnünk, de szenvedélyük tagadhatatlan. A történelmi források tükrében is azt mondhatjuk, hogy ez a kapcsolat valóban többet adhatott mindkét félnek, mint egy ügyes politikai húzás.

20150629kleopatra9.jpgMiközben Antonius a Levantén háborúzott a köztársaság nevében, idővel mind többet tartózkodott Alexandriában, végül állandó lakóhelyét is ott jelölte ki. Kleopátra és a triumvir szerelméből Kr. e. 40 decemberében ikergyermekek – Kleopátra Szeléné és Alexander Héliosz – születtek, a későbbiek során még egy fiuk jött a világra. Kislányuk később a mauritániai király felesége lett.

Antonius az évek alatt teljesen a királynő befolyása alá került, keleti hódításaival felesége és közös gyermekeik birodalmát gyarapította, eközben pedig mind jobban eltávolodott Rómától. Lepidus – a harmadik triumvir – idős kora folytán eközben a triumvirátusból ismét két férfi, ezúttal Octavianus és Marcus Antonius hatalmi harca lett; előbbi hadvezért eleve sértette, hogy rokona, Octavia mellett Antonius másik feleséget is tartott, de az ellentét alapja természetesen a becsvágy volt.

A Rómában tartózkodó Octavianus az évek során eredményes kampányt folytatott riválisa ellen, beszédeiben gyakran ostorozta Antoniust „barbár” életmódja, Kleopátrával való kapcsolata és keleties viselkedése miatt. A fiatal triumvir Kr. e. 31 őszére rávette a szenátust egy Egyiptom elleni hadjáratra, és nemsokára személyesen indult meg riválisa ellen. A döntő csatát az egyiptomi és a római flotta a hellén partoknál, az Actium melletti öbölben vívta, ahol Octavianus aratott győzelmet. Az ütközetet állítólag Kleopátra maga is végig nézte, és miután látta, hogy seregei vesztésre állnak, cserben hagyta Antoniust, és visszatért országába.

Antonius és Kleopátra románca sajnos nem ért jó véget, Antonius ugyanis alul maradt az Octavianus elleni küzdelemben, 20150629skulptur-augustus-von-prima-porta--1-.jpgamelyet a tragikus vereséggel végződő, Kr. e. 31-ben lezajlott actiumi ütközet pecsételt meg. Így nem maradt más hátra, mint a nemes halál. Öngyilkosságot követtek el. A fiatal triumvir Actium után egyenesen Egyiptomba hajózott, hogy elfogja a királynőt, de Kleopátra a rabság elől az öngyilkosságba menekült, és Kr. e. 30. augusztus 12-én kígyómarással véget vetett életének, ám nehéz eldönteni, hogy ez csak a legenda része, vagy valóban igaz lenne.

Kleopátra halála első fia, Caesarion sorsát is megpecsételte, akit Octavianus híres kijelentése után – „Túl sok Caesar!” – az uralkodó hamarosan kivégeztetett. Miután Antonius gyermekei nem veszélyeztették a későbbi princeps hatalmát, így ők életben maradtak. Antonius római feléségének házában nevelkedtek fel.

Életéről, Caesarral, de főleg Antoniusszal szőtt románcáról és bukásáról aztán Suetonius, a császárok életrajzírója után sokan megemlékeztek: a teljesség igénye nélkül Chaucer, Shakespeare, Bernard Shaw is írt művet Kleopátráról, miközben a filmvásznon olyan legendás színészek jelenítették meg alakját, mint például Elizabeth Taylor. Egyiptom utolsó ókori fáraónője kétezer év távlatából is az emberiség egyik legerőteljesebb nőeszményét testesíti meg, akinek valódi élete a tudósokat és a hétköznapi embereket egyaránt foglalkoztatja.

A híres szerelmes pár végső nyughelye a hagyomány szerint Alexandria lett volna, ám a régészek és történészek ezt sok ízben megkérdőjelezték, és a mai napig nem bukkantak a nyomukra. Annyi bizonyos, hogy Octavianus teljesítette Kleopátra utolsó kérését, mely az volt, hogy együtt temessék el a szerelmével.

 

Hogyan nézhetett ki valójában a végzet királynője?

letoltes--2-.jpegMiben rejlett Kleopátra csábereje? Mit láthattak benne ezek a befolyásos államférfiak? Érdekes módon ábrázolásai közül az éremképei tekinthetők a leghitelesebbeknek, az érméken viszont nem éppen az Elizabeth Taylor-féle kép köszön vissza, hanem a híresen horgas orr. Miben rejlik a szépség?

Kleopátra, aki meghódította a kor két legnagyobb hódítóját, az évszázadok során mint mesteri csábító, a végzet asszonya maradt meg az emberiség emlékezetében. Ha hihetünk a forrásoknak, a királynő elsősorban mégsem szépségével, hanem intelligenciájával, határozott és okos viselkedésével, kisugárzásával varázsolta el a férfiakat, miközben kora egyik legintelligensebb uralkodójának számított; a Ptolemaioszok sorában például ő volt az egyedüli, aki egyiptomiul is megtanult.

Kleopátra remek nevelésben részesült, valóban több nyelven beszélhetett, tájékozott volt a matematika, filozófia, irodalom kérdéseiben, több könyvet is írt. Antonius egyik legkedvesebb meglepetése egy hatalmas szállítmány tekercs volt a pergamoni könyvtárból Kleopátra részére.

Vonzereje nem csupán a tetszetős sminkjének volt köszönhető, hanem valójában a műveltségének és magával ragadó személyiségének ereje hatott ilyen hatásos és erős módon a kor meghatározó férfiegyéniségeire.

A híres görög történetíró, Plutarkhosz leírását Kleopátráról: „Mondják, hogy Kleopátra szépsége önmagában nem volt olyan,cleo_7.jpg amelynek párját nem lehetne találni, s nem is ezzel ejtette bámulatba azokat, akik látták, hanem a vele való együttlét közben egész lényéből ellenállhatatlan varázslat sugárzott, és szépségével párosult beszédmodorában, a vele való együttlétet belengő légkörben volt valami ingerlő erő. Merő gyönyörűség volt hangját már csak hallani is, nyelvét olyan könnyedén használta, mint valami zeneszerszámot, és olyan nyelven beszélt, amelyen éppen akart, elannyira, hogy csak néhány barbár nép esetében volt szüksége tolmácsra; a hozzá intézett kérdésekre legtöbbször maga adta meg a feleletet, mindegy volt neki, kik a látogatói, etiópok, troglodüták, héberek, arabok, szírek, médek vagy parthusok. Mondják, hogy még a felsoroltaknál is több nyelven beszélt, pedig királyi elődei még azt a fáradságot sem vették maguknak, hogy megtanulják Egyiptom bennszülött lakosságának a nyelvét…”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.