Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.04.18

Alexadria (3.rész)

A PHAROSZ-I VILÁGÍTÓTORONY
4fe870df9f33f0e31102309f157b675e.jpgAlexandriában egy sor világhírű létesítmény épült a hellénisztikus uralkodók uralma alatt. Ilyen volt a Muszeion a könyvtekercs könyvtárral, Nagy Sándor mindmáig hiába kutatott sírjával, valamint a Szarapeion, Szerapisz szentélye. Ám egyik épület sem lett annyira nevezetes, mint a világítótorony Pharosz szigetén, amelyet az ókori világ csodái között tartottak számon.
Az alexandriai partszakasz veszélyesnek bizonyult a zátonyokkal teli partszakasz miatt, így szükségessé vált valamilyen jelzőrendszer építése. A Pharoszról szóló antik szövegek ugyan bőségesen ecsetelik a világítótorony egyediségét, különlegességét, de sajnos a valóságban nagyon kevés konkrét információt és tényt árulnak el arról, hogy építészetileg milyen lehetett a torony valójában. Részletes (méreteket is tartalmazó) leírás csak egy 12. századi arab tudós szövegében található, ami valószínűleg a torony ledőlése, és a romok enyészetnek indulása után keletkezett. A tornyot a bajban megmentő isteneknek ajánlották a tengerjáró hajósok érdekében.
Valószínűleg már I. Ptolemaiosz Szótér megparancsolta a világítótorony építését, de csak utóda, II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása alatt, i.e. 280 körül fejezték be. A Knidosz szigetéről származó Szósztratosz lehetett az építőmester. A világítótorony magasságát szintén csak becsülni tudjuk: 130 méter körül lehetett. Építőanyagként fehér márványt és mészkövet használtak. Négyszögletes terasz vette körül, négy sarkán bástyákkal. Az alapban hatalmas víztároló rejlett, amely az ivóvízzel való ellátást biztosította. A torony alsó szintje négyzet alapú volt, és 71 méter magas. A bejárat a második szinten volt, és csak egy rámpán lehetett megközelíteni. Ezen felmenve nyolcszögletű emelvényre jutott a látogató, azon emelkedett a köralakú torony. Az nyitott kérdés, hogyan fokozták és irányították a torony felső részében égő tűz fényét - valószínű, hogy homorú tükrök segítségével. A tükrök kb. 7 m magasak voltak, amelyek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. Éjjel tűz jelezte a hajósoknak az utat.
A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent. A torony fontosságát az ókorban jelzi az is, hogy a képe szerepelt a római pénzérméken, ahogyan manapság is szokás a forgalomban levő bankjegyeket, érméket híres épületekkel, személyek arcképével díszíteni.

aleksandrijskij-mayak-farosskoe-chudo-sveta.jpg

A torony fontosságát az ókorban jelzi az is, hogy a képe szerepelt a római pénzérméken, ahogyan manapság is szokás a forgalomban levő bankjegyeket, érméket híres épületekkel, személyek arcképével díszíteni.
Századokon át nem érte kár a Pharoszt, amely a jó útra vezető fény fogalmává lett, amíg egy földrengés 956-ban kisebb károkat okozott a toronyban. Majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés sajnos már igen komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében, csaknem földig rombolta. A romokat Káitbej mameluk szultán takaríttatta el 1480 körül, és egyanazon a helyen megépítette a ma is az ő nevét viselő erődítményt.
Folyt. köv....
 

A mappában található képek előnézete Alexandria - Erőd