Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.02.06

Alexandria (2. rész)

AZ ÓKORI ALEXANDRIAI KÖNYVTÁR

 

biblioalexandria3-b.jpgMáig is élénken foglalkoztatja a kutatókat, hogy az antik kultúrának vajon milyen mérhetetlen mennyiségű kincse, irodalmi remekműve veszett el számunkra mindörökre az alexandriai könyvtár pusztulásával.

A görögség és Egyiptom nagy találkozása Kr.e. 332-ben kezdődött, amikor Nagy Sándor hadai felszabadították Egyiptomot a gyűlölt perzsa uralom alól, majd megtörtént a Mediterráneum nagy jövőjű kikötőjének, Alexandriának a megalapítása. A világhódító halála után (323) hű társa és hadvezére Ptolemaiosz lett Egyiptom ura, először, mint szatrapa, majd 305-től mint király, a fáraók utóda. I. Ptolemaiosz Szótér (305-283) nemcsak birodalmának nagyhatalmi pozícióit igyekezett erősíteni, hanem azt a nagy célt tűzte ki maga elé, hogy Alexandriát az akkor ismert világ kulturális középpontjává teszi.

Történelmi előzmények is közrejátszottak abban, hogy éppen Egyiptomban történt meg egy minden addigit felülmúló alexandriai-konyvtar-01.jpgméretű könyvtár alapítása. A fáraókori Egyiptom jellegzetesen könyvkultúra volt, ahol a múlt örökségét, iratait hallatlanul nagy becsben tartották. A régi könyveket főleg a templomokban tárolták, így például a Ramesszerumban, vagyis II. Ramszesz halotti templomában, de tudunk magán könyvtárról is Deir el-Medinében, a kézművesek telepén, ahol egy írnok gyűjtött könyveket. A fáraókor hagyományait őrző edfui templomból a szertatásoknál használt kézikönyvek hieroglifákkal írt katalógusa is ránk maradt.

Alexandriában az anyagi alapot a királyi kincstár szolgáltatta, ennek szinte kimeríthetetlen gazdagsága tette lehetővé két tudományos intézmény, a Múszeion és a Nagykönyvtár megalapítását. A Múszeion mint állami, a király pártfogása alatt álló tudományos központ a kor legkiválóbb görög tudósainak adott otthont, biztosított szállást, ellátást és nyújtotta a legkedvezőbb kutatási lehetőségeket.

I. Ptolemaiosz a hellenisztikus kor egyik legműveltebb filozófus-politikusának, Phaléroni Démétriosznak, Arisztotelész volt tanítványának a tanácsait vette igénybe, aki a görög anyaország zavaros politikai helyzete miatt menekült Alexandriába. Démétriosz I. Ptolemaiosz udvarának legtekintélyesebb tagjai közé tartozott, de fia II. Ptolemaiosz Philadelphosz (283-246) alatt kegyvesztett lett, vidékre száműzték, ahol valószínűleg egy mérges kígyó marása végzett vele. Ókori stílusban készült mai szobra méltán áll az új könyvtár előcsarnokában.

A könyvtárban az idők folyamán óriási anyag halmozódott fel, az egyik rómaikori forrás 700 ezer tekercsről beszél. Ez a szám ma is tekintélyes könyvtárt jelentene, azonban figyelembe kell vennünk, hogy még a hosszú papirusztekercsek is jóval kevesebb szöveget tartalmaztak, mint egy mai közepes terjedelmű könyv. Egyes tekercsekre csak egy művet írtak fel, másokra többet is másoltak.

A királyi könyvgyűjtő szenvedély III. Ptolemaiosz Euergetész (246-222) idején valóságos mániává fokozódott, olyannyira, hogy az uralkodó elrendelte: valamennyi Alexandriába érkező hajót át kell kutatni, és az ott talált könyveket ideiglenesen le kell foglalni, hogy másolatok készülhessenek róluk. Ezek mint “hajókról származó” könyvek külön kategóriát alkottak a könyvtárban. Nagy írók műveinél azonban az eredeti példányokra vadásztak a könyvtárosok. III. Ptolemaiosz tizenöt ezüst talentumnyi óriási óvadék ellenében kikölcsönözte Athénból a három nagy tragédiaíró (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) eredeti szövegeit azzal, hogy másolatokat akar róluk készíttetni, végül is azonban megtartotta az eredetieket és pompás másolatok küldésével próbálta kárpótolni az athénieket.

A könyvtárosok között találjuk a jeles költőt, Kallimakhoszt, aki szerzők szerinti katalógust készített az anyagról. A Múszeion és a könyvtár tudósai mentették át számunkra a korábbi klasszikus görög irodalom legértékesebb alkotásait például a homéroszi eposzokat, az Iliászt és az Odüsszeiát. Ma olvasható formájukat ezek a művek Alexandriában nyerték el, ahol ekkor született meg a szövegkritika tudománya. Az alexandriai tudós filológusok, mint Zénodotosz, publikálták az eposzok kritikai kiadásait, tisztították meg a szövegeket a becsúszott hibáktól, későbbi betoldásoktól.

alexandriai-konyvtar-03.jpgElsősorban a görög irodalmat gyűjtötték, de a keleti vallások és a történelem is helyet kapott a könyvtárban. Kultúrtörténeti szempontból is maradandó értékű vállalkozás volt az Ószövetség könyveinek tolmácsolása görögül, mely Septuaginta vagyis hetvenes fordítás néven vonult be a szakirodalomba. A legenda szerint ugyanis Eleazár főpap hetvenkét fordítót küldött Jeruzsálemből Alexandriába, akik hetvenkét nap alatt készültek el a nagy művel.  Valójában több szakaszban kellett megszületnie a görög nyelvű bibliának, mely ma is fontos forrása a szentírástudománynak. A perzsa Zoroaszter műveit is őrizte a könyvtár és bizonyára megtalálhatók voltak Manethón egyiptomi főpap görögül írt könyvei is.

A filológián kívül a természettudomány művelése is virágzott Alexandriában. Itt írta a matematika és a geometria nagy tudósa, Eukleidész az Elemeket, melynek híres párhuzamossági axiómáját csak a 19. század elején sikerült Bólyainak és Lobacsevszkijnek megcáfolnia. Az orvostudomány kiemelkedő egyénisége volt Hérophilosz, aki először boncolt a nyilvánosság előtt tanulmányi célból emberi testet. A földrajztudós Eratoszthenész mérte meg elsőnek a földgolyó nagyságát és a korábbi uralkodók névrokona, a római időkben, a Kr.u. 2. században működő Klaudiosz Ptolemaiosz kanonizálta a Kopernikuszig érvényben lévő geocentrikus világrendszert.

A nagy könyvtáron kívül, mely a királyi palota épület együttesében kapott helyet, volt egy másik, ez esetben templomi könyvtár Alexandria nyugati részében a Szarapieionban, vagyis Szarapisz, Alexandria fő istene templomában. Ez a “leánykönyvtár” is tekintélyes anyag, 42.800 tekercs birtokában volt. Szarapisz, akit görög formában, Zeuszként ábrázoltak, eredetileg az Ozirisz-Ápisz nevet viselte, de a görög-egyiptomi valláskeveredés során a hellén lakosság számára is elfogadható, teljesen antropomorf alakkal ruházták fel. Ez a könyvtár bizonyára sok lényeges vonást őrzött meg a régi templomi könyvgyűjtemények hagyományaiból.

A Nagykönyvtárat először a Kr. e 48-47-es alexandriai háború sújtotta, amikor Julius Caesar véres harcokat vívott az egyiptomi hadsereggel és a város lakosságával. Az ekkor kitört tűzvészben 40- ezer (mások szerint 400ezer) kötet semmisült meg. Ezt a veszteséget nehezen lehetett kiheverni annak ellenére, hogy Antonius később a pergamoni könyvtárból 200ezer könyvet ajándékozott Kleopátrának.

A végleges pusztulás dátumát nem lehet egyértelműen meghatározni. A római uralom alatt több ostromot is el kellett szenvednie a városnak, így Kr.u. a 262-ben (Aemilianus lázadása), majd 272-ben Aurelianus császár alatt, és végül 296-97-ben, amikor Diocletianus vette be a fellázadt várost. Majd a dogmatikus vallási nézeteket valló kereszténység megjelenésével, felerősödött a régi vallások, a többistenhit és az előző kor tudományos nézeteinek teljes elutasítása. Ezen nézetek megerősödésével, a város oktatási intézményei és a Nagykönyvtár egyértelműen elpusztítandó célpontokká váltak.

Az arab hódítás korában (640-642) a könyvtár már valószínűleg nem létezett, ezért a modern kutatás a történeti anekdoták konyvtar_1455100825.jpgvilágába utalja azt az arab tudósítást, mely szerint Omár kalifa rendelte el a könyvek elégetését. A történet úgy tudja, hogy Amr ibn el-Asz az Egyiptomot meghódító hadvezér Omár kalifa utasítását kérte, hogy mi történjék a könyvtárral. A kalifa válasza így hangzott: ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek, tehát mindenképpen tűzre kell vetni őket.

Akárhogyan is történt, a régi könyvtárról csak elszórt irodalmi utalások alapján alkothatunk képet. A múlt most a Bibliotheca Alexandrina képében támad új életre, bizonyítva az emberi kultúra egyetemességébe vetett hit elpusztíthatatlanságát.

(Kákosy László)

 

snohetta-alexandria_credit-.jpgAz alexandriai Nagykönyvtár újjáéledt 2002. október 16-án, ám a régi helyébe már nem léphet. Az új könyvtár azon a helyen áll Egyiptomban, ahol 1600 évvel korábbi, világszerte ismert elődjét feltételezik. A 45 ezer négyzetméteres épületben jelenleg mintegy 8 millió kötetet őriznek, melyből 200 ezer áll a kutatók rendelkezésére.

 

...Fel sem merem tenni a kérdést, hogy...

Gondoljunk bele csak egyetlen egyszer, hogy milyen  más lehetne a világ, ha megmaradhatott volna az ókori világ minden tudása... ha a tudást és a tudni vágyást nem tűzzel-vassal írtják a vallások nevében az elmúlt ~1400 esztendőben..... Ha a megőrzött ókori tudásból építkezve, a tudományok folyamatosan és töretlenül fejlődhetett volna... elkerülve a sokszázéves sötét középkort, és a vallás nevében történő "tisztogatásokat"....

Nem lenne a történelemnek annyi ismeretlen szakasza, nem lenne annyi "fehér folt", hiányzó információ és ezáltal annyi találgatás és hibás vagy hiányos "elmélet", ha a régi könyvtár tekercseit kimenekítették volna.

Az alexandriai Nagykönyvtárban őrzött írások, megannyi, ma titokként kezelt állítást tartalmazhattak... Milyen jó is lenne tanulmányozni ezeket az írásokat. Ha beléjük lehetne pillantani, akkor talán az is kiderülhetne, hogy hol is süllyedt el Atlantisz, pontosabb kép lenne arról, hogy ki is volt valójában Jézus, vagy akár az is egyértelművé válna, hogy hogyan épültek a piramisok. Megtudhatnánk honnan tudtak őseink annyit a csillagokról, a bolygókról... hogyan gyógyítottak, hogyan varázsoltak, hogyan gazdálkodtak, vagy hogyan voltak képesek véghezvinni a számunkra is nehezen kivitelezhető megaépítkezéseket kézi erővel.

Azt gondolom, hogy a régi könyvtár tekercseiben felhalmozott információk, bizonyosan alapjaiban rengetnék meg a mai civilizációt, hiszen az egyházakra és a történelmi tényszerűségekre is gyökeres hatással lennének.

Talán hozzásegítették volna a mai embert az okosabb, intelligensebb döntések meghozatalához, és ahhoz, hogy még ennél is jobban tisztelje múltját, és átértékelje dolgait. Csakhogy az emberiségnek most az adatott meg, hogy e hatalmas tudás nélkül növekedjen.

 

Folyt. köv....

alexandriai-koenyvtar.jpg

4855628096_423ae94e68_b.jpg

2cd265df3c128957a5fa7f2c4096e0e9.jpg