Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.10.24

Szakkara (5.rész)

TI MASZTABÁJA
 
Szakkarában a Szerápeumtól keletre található Ti főhivatalnok masztabája, amit Auguste Mariette 1860-ban kezdődött szakkarai ásatásainak egyik legpompásabb felfedezése. Ti az V. dinasztia végén, több uralkodó alatt is magas tisztségeket látott el. A sír gazdája a „legfőbb udvari hajművész” címet viselte, de ezen kívül már magas hivatalt is betöltött. Például ő volt a két piramiskörzet és a négy napszentély ügyintézője au V. dinasztia korában. Nyilván ezeknek a hivataloknak köszönhette, hogy az uralkodó személyes közelségébe került, és a „király egyetlen barátja” címzést is megkapta. A címekkel és rangokkal járó tisztes jövedelem tette lehetővé, hogy Ti számára a királyi műhelyek legjobb szakemberei reprezentatív sírt készítsenek. Ti felesége Noferhotepesz valószínűleg királyi családból származott. Ti sírjába temették el feleségét és fiát is.
A masztaba felső része valaha szabadon állt, de mára azonban betemette a sivatagi futóhomok.
 
A masztaba díszítése a korabeli élet valóságos tárháza, és kiválóan alkalmas tanulmányozni az adott időszak mindennapjait, élővilágát, szokásait. Mai szemel nézve a sír ábrázolása olyan, mintha egyfajta pillanatképet, életérzést, élményt akarnánk megörökíteni és magunkkal vinni a túlvilágra. A sír rendeltetése az volt, hogy a sírban ábrázolt személyek, jelenetek, állatok, ételek, tárgyak mágikus megelevenedésükkel, mind az elhunyt ka-lelkét szolgálják.
A díszítés a jellegzetes óbirodalmi stílusú. Minden élőlény vagy tárgy a legnagyobb vagy legjellemzőbb felületét mutatja, így az tűnik először szembe, ami az ábrázolt alak megkülönböztethető sajátossága. Az egyiptomi szemlélet szerint a legnagyobb felületek alkalmazása a valóság teljes visszaadására törekedett. Ez nem a szem által felfogott szubjektív látás megörökítését jelentette, hanem minden művészt arra kötelezett, hogy egy olyan objektív valóságot ábrázoljon, ami a pillanattól, az alkalomtól elvonatkoztatott, örök realitást jelenít meg.
 
Az emberek ábrázolása is igen jellegzetes. Ezek a szabályok például a test ábrázolásában a következők: a fej oldalnézetű, a száj és orr vonalának markáns hangsúlyozásával, ugyanakkor a szem előnézetű, tehát felénk néz vagy inkább felénk fordul. A vállat és a mellkast szemközt ábrázolják, de a mellbimbót mégis úgy helyezik el, mintha a felsőtest oldalnézetű lenne. A csípő háromnegyed oldalnézetben áll, átmenetet képezve a szemben ábrázol felsőtest és az oldalnézetben ábrázolt lábak között, melyeket többnyire lépésben ábrázolnak. A kezeket szintén legnagyobb felülettel vagyis felénk néző ujjakkal ábrázolták.
Az ábrázolásokban szabály az is, hogy minél magasabb rangú a személy, annál nagyobb az ábrázolása. Az egyszerű emberek megjelenítése már mozgalmasabb, bár az ábrázolásmód lényege itt sem változik. Az elhunyt ebben az esteben a legfontosabb személy a sírban, tehát ő a legnagyobb méretű alak. Bármilyen történetben is ábrázolták, mindig az egy irányba forduló jelenetsor felé fordul. A sírbéli jelenetek a mindennapi élet egy-egy mozzanatát mutatják be, bár a szereplők mozdulatai mindig stilizáltak.
Ti masztabája különbözik az V.-VI. dinasztia idején épített síroktól, melyek három fő eleme volt. (A föld alatti sírkamra, a felépítményben elhelyezett „kápolna”, és szintét a felépítményben elhelyezett szerdáb.) Ti masztabáját egy szoborkamrával és több raktár és egyéb helyiséggel is kiegészítették.
A sírépület tégla alakú, észak-keleti oldalán oszlopos előcsarnok és egy pillérekkel díszített udvar áll. Az udvar képsorai sajnos eléggé megviseltek. Az udvar déli sarkából folyosó vezet egy kis áldozati kamrába. A bejárati folyosó belső oldalán szobrokat raknak bárkákba, hogy azokat áldozati ajándékokkal együtt útnak indítsák a nekropoliszba. A baloldali falon Ti-t láthatjuk, amint hordszékben üldögél kutyája és majma társaságában. A folyosóról egy oszlopos halotti kápolna nyílik, melyben két áldozati sztélé áll. A szentély mellett van az elfalazott szerdáb, ahonnan ti ka-szobra tekint ki ránk keskeny nyíláson. Az eredeti szobor a Kairói Egyiptomi Múzeumban látható, a sírban egy tökéletes másolatszobrot látunk.
 
A homlokzat két szögletes oszlopán Ti képe látható, rangjainak felsorolásával. Az előcsarnok jobb oldali falán karcsú nőalakokat látunk, akik Ti birtokait jelképezik, és az adott birtokokra jellemző terményeket hozzák áldozati ajándékba. Előtte ilyen jeleneteket csak uralkodók sírjában ábrázoltak. Mint minden óbirodalmi sírban, itt is rengeteg jelenet szól arról, hogy áldozatot mutatnak be a halott tiszteletére. Különböző állatokat, ételeket és italokat ajánlanak fel áldozati ajándékként a halottnak. Különböző raktárszobákban „tárolták” a folyékony (tej, sör, bor, méz...), a száraz gabonafélék, illetve a húsféleség áldozati ajándékokat, melyek az örökkévalóságig a rendelkezésére állnak a halott ka-lelkének.
A sírban lévő falakon az állattartás és halászást, falusi jeleneteket bemutató képsorok láthatók. A baromfiudvarban darvakat tömnek, az egyik daru éhes, és belecsíp a szolga karjába. A baromfi udvar írnoka jelentést tesz Ti-nek. Szamarakat, marhákat etetnek-itatnak a képeken. Láthatjuk, ahogy hajtják át a csordát a folyón úgy, hogy a kisborjút féltő tehenet használják fel, hogy vezesse a csordát. A szolgák művelik a földet, vetnek vagy épp aratnak, csépelik és őrölik a gabonát, főzik a sört, sütik a kenyereket. Az egyik jelenetben egy fiú a réten legelésző tehenek egyikét feji, míg társa a pásztort lesi, hogy nehogy rajtakapja őket.
 
 
Több jelenetben is látható Noferhotepesz a férje mellett. Ti és felesége ellenőrzi a betakarítást, a gabonák megtisztítását, a magtárak és raktárak megtöltését. A házaspárt láthatjuk csónakban a nád között.
 
Más jelenetekben Ti papi ruhában látható zenészek és táncosnők illetve más előkelőségek társaságában.
Vannak jelenetek melyeken Ti vadászik a mocsárban. Ti hatalmas alakja kiemelkedik a bárkából, mintegy érzékeltetve, hogy nem résztvevője, hanem csak szemlélője az eseményeknek. A mellette álló csónakban meztelen vadászok lándzsákkal és kötelekkel támadnak a vízben lévő kitátott szájú vízilovakra. A vízben különböző Nílusban élő halak sokaságát láthatjuk, egy fiatal víziló játszadozik az anyjával, avagy egy másik víziló küzd egy krokodillal. A mocsárban a nádasban élő szöcskék, pillangók, szitakötők, békák sokaságát is bemutatják.
 
 
A sírban bemutatják, hogyan készítik a különböző mesterek Ti kényelmét és gazdagságát bizonyító használati tárgyakat, ékszereket, szobrokat. Az asztalos fát fűrészel és készíti Ti asztalát. Az ékszerész ékszereket készít, talán épp Ti feleségének.
Miért különleges Ti masztabája?
Mert egy olyan életérzést közvetít felénk, hogy a halálunkkor magunkkal vihetjük az életünkben tapasztalt szépséget, életörömöt, emlékeket. Manapság már nem véssük fel mindezt a sírunk falaira, de a vágyunk arra, hogy ezeket a kedves dolgokat gondolatban magunkkal vigyünk, valójában változatlan vágyunk maradt.
A sírba lépve egy pillanatra sem érezzük a halál szomorúságát, félelmetességét. Épp ellenkezőleg… magasztosság érezhető mindenütt. Ez a sír nem az elmúlás fájdalmáról, hanem a lélek öröklétéről szól.