Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.04.04

gróf Almásy László - Abur Hamla

gróf Almásy László

 

almasy04.jpg

Szülőföldjén évtizedekre megfeledkeztek róla. Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjjal kitüntetett film irányította rá újra a figyelmet: a filmsiker a világ egyik legismertebb magyarjává tette Almásy Lászlót.

Ki volt ez a titokzatos ember, akiről már életében annyi legendát rebesgettek?

 

Almásy László 1895. augusztus 22-én született Borostyánkőn (ma: Bernstein, Ausztria). Édesapja, Almásy György Közép-Ázsia felfedező utazója volt, a századfordulón hajtotta végre expedícióit Kirgizisztán földjén, majd a Tien-san hóborította hegyvonulatai között. A fiú a Szaharában tett vakmerő utazásaival vívta ki kortársai bámulatát. Aztán szülőföldjén évtizedekre megfeledkeztek róla.

Az angol beteg című Oscar-díjjal kitüntetett film állította a világ

almasy12.jpg

 figyelmének fókuszpontjába. A film főhőseként egy angolnak hitt sebesült jelenik meg a nézők előtt. Az összeégett arcú pilóta repülőgépével lezuhant a Szahara homokdünéi között. Beduinok találták meg, s elvitték az övéihez, majd egy itáliai kolostorban egy kanadai ápolónő gyógyította. A cselekmény a második világháború alatt játszódik, s az „angol beteg” visszaemlékezéseire épül fel. A filmvásznon lábadozó sebesültről kiderül, hogy magyar sivatagkutató, Almásy László, aki oly megpróbáltatásokat élt át, melybe mások belehaltak volna.

A film főmotívumát Almásy Rommel seregénél Líbiában című visszaemlékezéséből vette a szerző, Michael Ondaatje, egy holland származású, Srí Lanka-i születésű, Kanadában élő, brit állampolgár. Mi lehet az oka annak, hogy hazájától távol, Amerikában fedezték fel Almásy életútjának értékeit? A róla szóló műalkotás 120 ország filmtársaságain keresztül , több mint egymilliárd emberhez jutott el. Nevét a ma élő emberiség egyötöde ismeri. Többen tudnak róla, mint olimpikonjainkról, sportoló világbajnokainkról, Nobel-díjas tudósainkról együttvéve.

Már ifjúkorában szenvedélye volt a vadászat, a nyomolvasás, a nyomkövetés és az ornitológia.

Ifjúkorában anyanyelvén kívül még négy nyelven – németül, olaszul, angolul, oroszul – kitűnően beszélt, majd elsajátította a francia, az arab és a szuahéli nyelvet is. A Kőszegen, majd Grazban végzett tanulmányokat követően az angliai Eastbourbe került. A családi visszaemlékezés szerint már gyermekként foglalkoztatta a repülés, és kamaszként maga építette repülőgépet próbált ki egy kőbánya pereméről elrugaszkodva. Repülése csupán néhány másodpercig tartott, s a többméteres zuhanást szerencsésen túlélte néhány fájdalmas zúzódással és három bordatöréssel. A repülés iránti érdeklődése azonban nem csökkent. Az első világháború idején katonai szolgálatot teljesített az orosz fronton, ahol csapatfelderítőként szolgált, s több alkalommal részt vett az ellenséges arcvonal mögötti bevetéseken. Később légi megfigyelő tiszt volt az itáliai fronton. Pilótaként nagy kétfedelű repülőgépen szerzett tapasztalatokat az itáliai hadszíntéren.

eloadasokk-almasy-laszlo-az-angol-beteg-utjan-borostyankotol-a-szaharaig-original-61135--1-.jpg

Az első világháború után IV. Károly visszatérésekor szárnysegédként teljesített szolgálatot az utolsó magyar király mellett. A király őt grófnak szólította, ez a cím kapcsolódott a nevéhez, bár személyi okmányain nem szerepelt az arisztokrata titulus.

Első afrikai utazását Esterházy Antal herceg társaságában tette meg. Egy osztrák gyártmányú Steyr autóval Alexandriából Kartúmba utaztak.

Almásyt valósággal megbabonázta Afrika, a végtelen homok- és kővilág megmagyarázhatatlan vonzerővel csábította vissza. E vonzásban nem voltak haszon- vagy érdekmegfontolások, nem játszott szerepet feltűnési vagy érvényesülési vágy. Olthatatlan szenvedély volt, mely egész életében végigkísérte, mint egy kihívás. Többször visszatért a Líbiai-sivatag kopár kővilágába, ahol megismerkedett a beduinok életével, szokásaival, és kitűnően elsajátította az arab nyelvet. Vérbeli sivatagjáróvá vált, aki a Szahara legvadabb tájain is biztonsággal eligazodott. Felkutatta a rabszolga-kereskedelem ősi titkos útvonalát, a Darb el Arbaint, melyet napon megfehéredett, kísérteties állati és emberi csontmaradványok szegélyeztek.

Eljutott a szunnyadó életet élő oázisokba, Khargába, Dahlába, Síwába, ahol nagy érdeklődéssel hallgatta az idős beduinok elbeszéléseit. A sivataglakók gyakran beszéltek arról a rejtélyes oázisvárosról, Zarzuráról, ahol állítólag mesebeli kincseket rejtettek el. A sivatagi hantmadárról elnevezett oázist tejjel-mézzel folyó Kánaán földjeként emlegették. A titokzatos oázis felkutatása sokak fantáziáját megmozgatta, számos expedíció indult el, hogy felkutassa a középkori alkimisták könyvében, a Kitab al Kanuzban is leírt varázsbirodalmat. A völgyek pontos helyét, az odavezető utat azonban senki sem ismerte.

Almásy elhatározta, hogy megoldja a titkot, s expedíciót szervezett Zarzura felkutatására. 1932-ben

almasy2.jpg

 visszatért a Szaharába. Kitűnő arab nyelvismerete, barátságos természete révén közvetlen kapcsolatba került az oázislakókkal. A beduinok megkedvelték, s tudását annyira méltányolták, hogy Abur Hamlaként, a „homok atyja”-ként, avagy a "Szahara Atyja"-ként  tisztelték.. A vándorló fecskék útját követő repülős felderítőút sikerrel járt, Almásy a levegőből felfedezte a rejtelmes Zarzura fő völgyét, Vádi Abd el Malikot. Ma ez a gigantikus kanyon a Király Rabszolgájának-völgye néven olvasható a térképen, a másik két párhuzamos völgy, a Vádi Talh és Vádi Hamrah feltárásával fejeződött be a Kelet-Szahara földrajzi felfedezése.

A Gilf-Kebir Wádi el-Sura nevű völgyében az őskor emberének kezenyomára bukkant Almásy.

Almásy László gróf archeológiai szenzációt fedezett fel a sivatagban: a Képek völgyében (Wádi el-Sura).  Nevezett barlangokban újkőkori képeket talált; az ő nevéhez fűződik az Úszók barlangjának megtalálása.

A pusztuló sivatagi kéregre festett műalkotások, emberábrázolások a neolitikum emberének művészi hajlamait tanúsítják. A barlang falán állat- és emberábrázolásokat láthatunk, pálmafákat és struccokat. Amikor az őskor művészei éltek, még facsoportok zöldellhettek ezen a vidéken, ahol Almásy korában már minden sivárrá és kopárrá vált.

almasy_1.jpg

A legtalányosabb ábrázolás a négy úszó ember! Almásy vázlatkönyvében gyönyörű akvarellen örökítette meg ezeket. Ma a Szahara e kietlen zugában sem víz, sem növényzet nem található. A legközelebbi vízfolyás, ahol úszni lehet, a Nílus keleti irányban csaknem ezer kilométeres távolságban hömpölyög! Márpedig akik e festményeket készítették, láthattak úszó embereket. Ezért bizonyosra vehető, hogy időszakos vagy állandó úszásra alkalmas vízfolyások, tavak léteztek ezen a környéken.

Almásy a Wádi el-Surában kóstolt bele prehisztorikus emlékek feltárásának szépségeibe. Így vált a célkitűzésévé, hogy e szempontból is tovább kutassa a Líbiai-sivatagot. Az expedíció 1933. április 20-án érkezett meg az olasz fennhatóság alatt álló Kufra-oázisba. Itália katonái riadtan döbbentek rá, hogy újonnan meghódított birodalmukat Kelet felől mégsem védi úgy az áthatolhatatlan Szahara, mint ahogyan ők gondolták. Cesare Fabri olasz kapitány részletes távirati jelentéseket küldött Bengháziba, ahol aggodalmat keltett a híradás. A frissen kiterebélyesedett olasz fasiszta birodalom legtávolabbi, látszólag érdektelen és hasznavehetetlen szegletében megjelenő magyar kutatókat a britek

cave.jpg

 ügynökeinek vélték az olaszok.

Májusban az Almásy-expedíció már az Uweinát-hegységben folytatta munkáját, először Karkur Talh, majd Ain Dua térségében újabb sziklafestményekre bukkantak a forrás fölötti gránitsziklák barlangjaiban. Több mint 800 barlangfestményt fedezett fel Almásy és arab kísérője, Szabr.

A második világháború idején Rommel katonájaként, sivatagi szakértőként szolgált az afrikai hadszíntéren. Számos titkos küldetést hajtott végre, s két német felderítőt, Johann Epplert és Hans Gerd Sandstedét, a német katonai titkosszolgálat ügynökeit kalandos utakon juttatta el a brit vonalak mögé. A kockázatos vállalkozás tagjai a szomjhalál küszöbére érkeztek a Gilf Kebír déli peremén, s vészesen megfogyatkozott vízkészletükkel rádöbbentek, hogy még a Nílus völgyét sem érhetik el. Almásy azonban emlékezett arra, hogy Wádi el-Sura bejáratánál, a sziklák között, jól álcázott bádogkannákban tekintélyes vízdepót helyezett el még 1932-ben. Csodával határos módon, tíz esztendővel később sikerült megtalálnia a víztartályokat. Négy bádogkannát már szétmart a rozsda, s ezek üresen tátongtak, négy azonban még tele volt. Almásy óvatosan kinyitotta az egyik kannát, s tartalmából edénybe öntött egy keveset. A víz meleg volt, de tisztának bizonyult. Sorra megkóstolták, s azt tapasztalták, hogy a gondosan lezárt kannákban a víz még iható volt!

cazadores-neoliticos-de-kurkur-talh--1-.jpg

A Salaam akciót végrehajtva Almásy teljesítette a második világháború egyik legbravúrosabb hírszerző küldetését. Epplert és Sandstedét szárazföldi úton eljuttatta a Nílus völgyébe, Asiutba, majd az egyiptomi őrállomás katonáit megtévesztve, az őket kereső, mozgó brit járőröket többször kicselezve egy titkos útvonalon, a Gilf Kebírt kettészelő Akabai-átjárón sikerült visszatérnie El-Agheilába. Az összesen 5600 kilométer hosszú, lakatlan, víztelen sivatagi tájon átvezető utat józan ésszel végiggondolva lehetetlennek tűnt megtenni. Almásy azonban nem ismert lehetetlent, és négy gépjárművel sikeresen megvalósította az expedíciót. A britek ismerték a titkos német rejtjelező és rejtjelmegfejtő készülék kódjait, így sikerült a berlini, a tobruki, valamint a dernai rádióüzenetekből hírt szerezniük a készülő német vállalkozásról. A valószínűsíthető időpont, úti cél és útvonal adatainak ismeretében sem tudta azonban elfogni az Almásy vezette csoportot a több mint négyszáz fős brit Long Range Desert Group, azaz a hosszú távú sivatagi járőrcsoport.

A második világháború után Almásyt hazájában háborús cselekmények elkövetésének vádjával népbíróság elé állították, de hosszadalmas tortúrát követően, Germanus Gyula tanúvallomása alapján végül felmentették a vádak alól. Az ügyész a Rommel seregénél Líbiában című könyvét tette a vád tárgyává, de a tárgyaláson kiderült, hogy egy sorát sem olvasta az idézett műnek. Az Almásyt kereső brit sivatagi kommandó parancsnoka, Ralf Bagnold ezredes a Szaharában teljesített hasonló jellegű szolgálatért Nagy-Britanniában a legmagasabb katonai kitüntetést kapta.

Almásynak menekülnie kellett Magyarországról. Egyiptomi barátai segítségével juthatott vissza Kairóba, ahol élete utolsó éveit töltötte

almasy10.jpg

Almásy régi vágya volt, hogy a Líbiai-sivatag végtelen homokvilágában fellebbenti a fátylat az évtizedes titokról, felkutatja Kambüszész perzsa uralkodó eltűnt seregét, amelyről a jeles történetíró, Hérodotosz is megemlékezett. A sors azonban közbeszólt. Almásynak menekülnie kellett Magyarországról. Egyiptomi barátai segítsége révén juthatott vissza Kairóba, ahol élete utolsó éveit töltötte. Sokat szenvedett a Líbiai-sivatagban megkapott dizentériától. A salzburgi Wehrle-Szanatóriumban hunyt el 1951. március 22-én.

A salzburgi köztemetőben lévő sírját – Kasza József kezdeményezésére – magyar repülősök mentették meg az enyészettől, s jelölték meg sírkővel.