Unisz piramisában írták fel először a Piramisszövegek néven ismert rituális és mágikus halotti szövegeket, amelyek az egyiptomi vallás legrégebbi írásos emlékei, egyes részek azonban kétségtelenül régebbi időre mennek vissza (a piramisszövegek tehát nem a gízai piramisokban találhatóak). A VI. dinasztia egyes uralkodói és egyes királynék is felírták ezeket a piramisaikba, az Óbirodalom államának bukása után pedig közemberek is alkalmazhatták koporsóikon. Egyes részletei a Kapuk könyvébe is átkerültek. A piramisszövegek többféleképpen festik le az elhunyt fáraó túlvilági sorsát, a fáraó veszélyekkel teli utazását az ég felé. A legnagyobb gondot a túlvilágra történő átkelés okozza, vagy Thot veszi a szárnyára, esetleg maga repül, mint a madár. Egyes változatok szerint a tömjén füstjén lebeg felfelé, néha sugarakon jut fel, vagy létrán éri el úticélját, ahol maga is istenné válik: az istenek társaságába kerül. A különböző szövegek között nagy eltérések vannak, ismeretesek olyan részletek is, amelyekben a halott fáraónak dolgoznia kell a túlvilágon.

A szövegeket 1881-ben Gaston Maspero fedezte fel s ő készítette az első kiadást is fordítással (1894). Az első teljes és kritikai kiadást, a hozzá tartozó (német) fordítással Kurt Sethe készítette, Unisz mellett Teti, I. Pepi, Merenré és II. Pepi piramisszövegei alapján 1908-1910 között. Az eredeti hieroglif szövegeket is tartalmazó két hatalmas kötet a mai napig az alapkiadásnak számít (a hozzá tartozó kritikai apparátust, valamint epigráfiai kötetet 1922-ben adta ki. Rajta kívül csak Louis Speleers belga egyiptológus adta ki franciául 1923-1924-ben, de kommentárok nélkül az egészet (reprint 1934). Mivel a szövegek jelentős része hiányos vagy rongált, a további kutatások a mondások pontosítására irányultak és részkiadásokat eredményeztek.