2018.01.09
Egyiptomi halottkultusz (3.rész)
PIRAMISSZÖVEGEK

A Piramisszövegekből alakult ki a Középbirodalom idején használt Koporsószövegek, majd ebből az újbirodalmi Halottak Könyve. Ez utóbbiakkal ellentétben a Piramisszövegek használata királyi monopóliumnak számított.
A Piramisszövegek ún. varázsigékből vagy mondásokból állnak, melyek elsődlegesen a fáraó maradványainak védelmére, teste újjáéledésére irányulnak és arra, hogy segítsék eljutni a túlvilágra. Ennek több módját is leírják, a fáraó Thot szárnyán, vagy madárként repülve, létrán, tömjénfüstön lebegve vagy sugarakon jut fel az égbe, ahol ő maga is istenné válik. A szövegek az isteneket hívják segítségül, helyenként még fenyegetik is őket, ha nem segítenek. A Palermói kő után a Piramisszövegekben található Ozirisz legkorábbi említése; ő válik az egyiptomi vallásban a túlvilággal kapcsolatos legfontosabb istenséggé.
Unisz piramisában írták fel először a Piramisszövegek néven ismert rituális és mágikus
halotti szövegeket, amelyek az egyiptomi vallás legrégebbi írásos emlékei, egyes részek azonban kétségtelenül régebbi időre mennek vissza (a piramisszövegek tehát nem a gízai piramisokban találhatóak). A VI. dinasztia egyes uralkodói és egyes királynék is felírták ezeket a piramisaikba, az Óbirodalom államának bukása után pedig közemberek is alkalmazhatták koporsóikon. Egyes részletei a Kapuk könyvébe is átkerültek. A piramisszövegek többféleképpen festik le az elhunyt fáraó túlvilági sorsát, a fáraó veszélyekkel teli utazását az ég felé. A legnagyobb gondot a túlvilágra történő átkelés okozza, vagy Thot veszi a szárnyára, esetleg maga repül, mint a madár. Egyes változatok szerint a tömjén füstjén lebeg felfelé, néha sugarakon jut fel, vagy létrán éri el úticélját, ahol maga is istenné válik: az istenek társaságába kerül. A különböző szövegek között nagy eltérések vannak, ismeretesek olyan részletek is, amelyekben a halott fáraónak dolgoznia kell a túlvilágon.

