Egyiptomi halottkultusz (2.rész)

Egyiptomi halottkultusz (2.rész)

2018.01.04

A MUMIFIKÁLÁS

Alapvetően három mumifikálási módszert alkalmaztak, ahogy Hérodotosz is leírja A görög-perzsa háború című művében. A ma élő emberek köztudatában az az eljárás terjedt el leginkább, amit a főemberek és a fáraók mumifikálására használtak, természetesen ez volt a legdrágább is.

Egy második módszer szerint - amit az átlagos közemberek esetén alkalmaztak leginkább - a testekbe a végbél nyíláson át cédrusolajat öntöttek, valamint salétromot, majd a végbélnyílást eldugaszolták és hagyták, hogy a beöntés megtegye a hatását. Ez a keverék feloldja a test szöveteit, a szervektől kezdve a húsig mindent, de a csontok és a bőr épen marad. A feloldott szöveteket egy bizonyos idő után (nem ismert a pontos időintervallum) távozni hagyták, majd a holttestet kiadták a családnak. Ebben az esetben nem pólyálták be a testet, csak vegyi úton kiszárították.

A harmadik - egyben legolcsóbb - módszer szerint, az elhunyt testét hastájékon felmetszették, majd a belső szerveket kiemelték, különböző olajokkal kimosták a hasat, majd nátronnal töltötték ki és így hagyták kb. 2 hónapig. Utána eltávolították a testből a sót, és az előző módszer szerint így adták ki a családnak.

A három módszer egyben a tökéletesítést is jelenti az évezredek során. A második módszer például kimutatható több, Deir el-Bahari-ban talált 11. dinasztiabeli múmián, míg a harmadik módszer még régebbi korokra volt jellemző.