Egyiptomi múmiák genetikai titkának nyomában

Egy, a valamikor a túlvilág egyiptomi istenének szentelt lelőhelyen kiásott múmiákból kutatóknak sikerült DNS-t kinyerni, ami betekintést enged az ókori Egyiptom populációjába. Arra már fény derült, hogy az ókoriak genetikailag szinte semmilyen kapcsolatban nem álltak a szubszaharai Afrikával.

A nemzetközi kutatócsoport kedden bejelentette, sikerült genetikai anyagot begyűjteniük a Kairótól 115 kilométerre lévő Abusir el-Malek lelőhelyen kiásott 90 múmiától.

Az Ozírisz istennek szentelt, kiterjedt temetkezési területen kihantolt maradványok csontjából és fogából vonták ki az örökítőanyagot. A legidősebb maradvány kora körülbelül Kr. e. 1388-ra, az Újbirodalom időszakára tekint vissza. A legfrissebb múmia Kr. u. 426 környékéről származik, ekkor Egyiptom már évszázad óta a Római Birodalom részét képezte.

Johannes Krause, a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányt vezető Max Planck Intézet archeogenetikusa a Reutersnek kifejtette, korábban sokat vitáztak az ókori egyiptomiak genetikai hátterén.

Szavai szerint az új DNS-mintákkal többek között kideríthetik, hogy a modern egyiptomiak az ókori egyiptomiak közvetlen leszármazottai-e, jellemző-e az országra a genetikai folytonosság, illetve idegenek otthagyták-e nyomukat a genetikai állományon?

A genomok arról tanúskodnak, hogy a modern lakosokkal ellentétben, az ókori egyiptomiaknak szinte semmilyen genetikai rokoni kapcsolata nem volt a szubszaharai populációkkal. Némelyikükről, mint például az ókori Etiópiáról, pedig ismeretes, hogy rendszeres kapcsolatban álltak Egyiptommal.

A legszorosabb genetikai kötelékek a jelek szerint az ókori Közel-Kelet – a mai Irak és Törökország, illetve Izrael, Jordánia, Szíria és Libanon bizonyos részei – népeivel álltak fenn.

Az Észak-Afrikában található Egyiptom az ókor egyik legfejlettebb civilizációjának adott otthont, amely ismeretes katonai hatalmáról, csodálatos piramisairól és templomairól, művészetéről, hieroglifáiról és számtalan istenéről.

A mumifikáció célja az elhunyt testének megőrzése volt a túlvilágra. A kutatásban alkalmazott múmiák a középosztályhoz, nem pedig az uralkodócsaládhoz tartoztak.

A kutatók kimutatták, hogy genetikai folytonosság állt fenn az Újbirodalomtól a római időkig, majd mintegy 700 éve némileg felerősödött a szubszaharai befolyás, egyelőre ismeretlen okokból.