Élménybeszámoló (2. rész)
Élménybeszámoló 2018. őszi egyiptomi körutazásunkról... 2. rész
Új „mesénk” a Gayer-Anderson múzeum megtekintéséről szól…
A múzeum R.G. John Gayer-Anderson (pasa) őrnagyról kapta a nevét, aki 1942-ig élt a házban és az ő magángyűjteménye látható a házban, melyet halála után Egyiptomnak ajándékozott.
Gayer-Anderson 1904-ben lépett be az angol hadseregbe, majd 1907-ben érkezett meg Egyiptomba. 1919-ben visszavonult a hadseregből és diplomáciában kapott szerepet, előbb az egyiptomi Belügyminisztériumban vezető felügyelő tisztséget töltött be, majd a brit Konzulátus rezidensi keleti titkárként tevékenykedett 1924-ig nyugdíjba vonulásáig.
Gayer-Anderson pasa 1935 és 1942 között az egyiptomi kormány különleges engedélyével élt a ma múzeumként működő házban. Az épület nem csak a benne lévő tárgyaktól különleges. A lakóház közvetlenül az Ibn Tulun mecset szomszédságában áll. Illetve gyönyörű példája a Kairóban megmaradt 17. századi egyiptomi építészetnek, hiszen az egyik legjobban megőrzött példája a klasszikus elrendezésnek. Az épületben pedig megtekinthetők a használati eszközök, bútorok, szőnyegek, díszítő elemek.
Az épület több emeletes, két belső lépcsőházzal és hatalmas tetőterasszal. Mivel egy tradicionális elrendezésű épületről beszélünk, így a ház két részre oszlik: a „Haramlik”, vagy a család lakóhelye, és a „Salamlik”, más néven vendégház. A háznak öt bejárata van… külön bejáratot használtak a vendégek, a család férfi és nő tagjai, a személyzet és a kert felé is van bejárat, illetve két belső négyszögletes udvar is kialakításra került. A családi rezidenciát csak a család tagjai és a nagyon közeli barátok használhatták, ide idegen nem léphetett be. Az egyik belső udvar felé néztek a családi rezidencia ablakai. Az udvarban kút is volt.
Qa'a vagy recepció a fő apartman a Haramlikban. Különlegesen díszes márványtáblákkal díszített szoba, amit régen gyümölcskosarakkal, virágokkal, növényekkel még díszesebbé tettek. Természetesen a családi lakrészben külön pihenőszoba volt a férfiaknak és a hölgyeknek. Nekem a férfiak által használt délutáni pihenőhely tetszett a legjobban, ami egy belső udvarra nyíló nyitott terasz volt. A délutáni tűző naptól védve, egy rendkívül kellemes hangulatú pihenőhely volt. Oldalt ugyanerre a belső udvarra néz a hölgyek pihenőszobája, melyet a masrabéjjás ablakkeretek óvtak illetlen tekintetektől.
Minden szoba díszítése különlegesen szép. Aki kedveli az orientális belsőépítészetet, annak hangosan megdobban a szíve ahogy a szobákba lép, mikor megpillantja legnemesebb fafajtákból, különböző fémekből, gyöngyház és elefántcsont intarzia-berakásokkal díszített bútúrokat.
A hatalmas tetőteraszon is külön területet használtak a hölgyek és a férfiak, illetve a terasz egy részét a házba érkező vendégek is használhatták.
Egy bizánci híd vagy hídterasz köti össze a Haramlikot a Salamlikkal. Jelenleg a házban lévő néhány keresztény tárgy bemutatására használják ezt az épületrészt.
A másik belső udvarban található a Maq'ad vagy Loggia, ami egy fogadószoba, amely ebben az esetben szabadtéri.
Külön olvasó- és íróterem van, mindkettő könyvtárszobaként is funkcionál. Istenem, mint meg nem adtam volna, ha bepillanthattam volna néhány könyvbe, ami a polcokon áll. Történelmi időszakokkal és Egyiptom földrajzi helyszíneinek sokaságával foglalkozó hatalmas régi kiadványok sorakoznak a polcokon.
A vendégeknek kialakított épületrészben különböző elnevezésű vendégszobák találhatók… perzsa szoba, Damaszkusz szoba, Mohamed Ali szoba.
Illetve ma ókori egyiptomi szobák névvel illetik Gayer-Anderson pasa egykori dolgozószobájának helyiségeit, nem véletlenül, hiszen ezekben a szobákban van kiállítva a pasa ókori egyiptomi gyűjteménye (eredeti és másolat tárgyak).
Egy csodaszép hathor-fej díszíti a folyosón lévő pihenőt, a vitrinekben kisebb-nagyobb ókori szobrok, a híres Gayer-Anderson Bastet macskaszobor, illetve egy Nefertiti fej. Ezen kívül díszes szarkofágok, papíruszok és reliefek láthatók még a tárolókban.
Az épülethez, mint említettem két belső udvar is tartozik. Az vendégeknek kialakított épületrészhez tartozó udvarban esti rendezvényeket, lakomákat, esélyeket is rendeztek. A lakóházhoz tartozó udvarban funkcionális szobákat is kialakítottak, ahol a személyzet tevékenykedett. Az épülethez egy nagy terasz és kert is tartozott.
A házhoz különleges történetek fűződnek. Mivel az Inb Tulun mecset közvetlen szomszédságában áll, így a hiedelem szerint a ház a „Hálaadás-hegyén” áll, ahol Noé bárkája kikötött. A pasát ez a történet arra ösztönözte, hogy egy kis vitorláshajót építtetett, melynek a LeMarée (árapály) nevet adta, és a Níluson használta. Illetve az a babona járta, hogy a házban lévő kút különleges képességekkel bír, mert aki belenéz, az megláthatja a vízben a szerelmese arcképét.
A modern időkből is van nevezetessége az épületnek. A terasz és az épület fogadószobája arról is ismeretes, hogy itt forgatták A kém, aki szeret engem c. James Bond-film egyes jeleneteit.
Összességében elmondhatom, hogy csodaszép a ház. Azonnal beköltöznék, ha tehetném :))).
A közel-kelet igazi varázslatos hangulatát idézi minden szoba, megfűszerezve az ókori egyiptomi tárlattal.
Ha módotokban áll nézzétek meg a múzeumot, mert valóban maradandó élményt nyújt hangulatában és a bemutatott tárgyak sokszínűségével.
A mellékelt fotók csak ízelítők... A múzeumról készült fotókat a fényképek rovatban a Gayer-Anderson Múzeum könyvtárban tudjátok végignézni. Jó nézelődést kívánok!
Folyt. köv...
Következő "mesénk" a Szakkarában frissen megnyílt Mehu masztabáról fog szólni...
