Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Abu Szimbel (4. rész)

Abu Szimbel

article preview

Abu Szimbel-i templomok áthelyezése

 

Az egyiptomi kormányzatnak az asszuáni Nagygát megépítéséről szóló döntése után drámai versenyfutás kezdődött az idővel, hogy a núbiai térség egyedülálló és különleges műemlékeit megmentsék a gátépítés által keletkező Nasszer-tó víztömegétől.

58382842_1486637244805295_3186410106321371136_o.jpg

1960. január 9-én a gátépítés robbantásának első napjától az óra kérlelhetetlenül ketyegett, és a mentési problémák minden hónappal sürgetőbbek lettek. Világos lett ezáltal, hogy az érintett országok (Egyiptom és Szudán) nincsenek abban a helyzetben, hogy a szükséges munkákat pénzügyi és tudományos segítség nélkül elvégezzék. Így 1960 márciusában az UNESCO felhívást intézett minden tagállamához, hogy együttesen nyújtsanak segítséget a térségben található pótolhatatlan műemlékek megmentésére. Ez az elképzelés mértékben meg is történt, hiszen az 1960-as években UNESCO által szervezett, "Nagy Núbiai Mentőakció" során az ismert régészeti lelőhelyek jelentős részét feltárták ugyan és a leghíresebb kőtemplomokat és műalkotásokat pedig átköltöztették, de ennek ellenére az emberiség történetének számos pótolhatatlan emléke merült el örökre a Nasszer-tó hullámaiban.

Az elkövetkező években számos, régészekből és műszakiakból álló csoport dolgozott sikeresen a területen lévő ásatásokon.

A legnagyobb alapprobléma az volt, hogyan lehet megóvni Abu Szimbel templomait attól, hogy a tóba süllyedjenek? Többféle mentési tervet dolgoztak ki, majd vetettek el. Ugyanakkor a Nagy-gát munkálatai gyorsan haladtak előre, ami erősen veszélyeztette a templomokat.

58381272_1486637601471926_5257162677519646720_o.jpg

1962-63 fordulóján a templomi építmények helyzete egyre veszélyesebbé vált. Egyiptom és az UNESCO csaknem az utolsó pillanatban egyezett meg abban a megoldásban, amely mind pénzügyi, mind a kivitelezésre szánt idő szempontjából megfelelő, tehát kivitelezhető volt. 1963-ban elfogadtak egy svéd tervet, hogy a szentélyeket a lehető legnagyobb hordozható méretű tömbökre vágják, és 180 méterrel arrébb helyezve építik fel újra olyan helyen a templomokat, ahol az eredeti helyszínhez képest 65 m-rel magasabban lesznek. A kivitelezést az esseni Hochtief cég felügyelete alatt létrejött nemzetközi konzorciumra bízták.

Az első munkafázisban a templomok köré zárógátat emeltek, hogy az emelkedő áradást visszatartsák. Az elszállítás és az újjáépítés érdekében előbb 17 000 lyukat fúrtak a sziklába, hogy a kőzetet 33 tonna epoxi-gyantával megszilárdítsák. A stabilitás érdekében vaspántokat használtak. Ezt követően a homlokzatot leválasztották a környező sziklákról, és 6mm-es vágási szélességgel 20-30 tonnás kőtömbökre darabolták. Ugyanígy jártak el a templombelsőkkel is. A nagytemplomot 827 tömbre, Nefertari kistemplomát pedig 235 darabra bontották. A tömböket a kor legmodernebb darurendszerével emelték fel és szállították az új helyükre. Eközben igen fontos volt, hogy a templomok pontosan ugyanabba az irányba nézzenek homlokzataikkal. Az első blokkot (száma GA 1A01) 1965. május 12-én helyezték át.. 1966. április 16-án emelték ki eredeti helyéről az utolsó tömböt, s ezzel a templomok áthelyezése határidő előtt 3 hónappal sikeresen befejeződött. A bontás utolsó szakaszával egyidejűleg kezdődött meg a templomok újjáépítése is, mely 1968 közepére fejeződött be.

58662315_1486638001471886_5910906160814227456_o.jpg

Újításként, hogy a mindkét templom falaiba beépített vasbeton szerkezetet ne terhelje a ránehezedő sziklák súlya, a templomokat valójában egyszerű gömbkupola fedi, melyet téglákkal vontak be kívülről. Ez a kialakítás lehetővé teszi, hogy a templom belsejének díszítését jobban védjék. Mindkét templom belseje részint egy-egy föléje épített vasbeton kupolán függ, részint azok támasztják őket. A Nagy Templom esetén ennek átmérője 140 méter, így ma már nem igazi barlangtemplomok. Mégis megmaradt a barlangtemplom benyomása a nézőben, mert a betonkupolákat kívül nagy tömegű homokkal, törmelékkel és az eredeti sziklákkal (köztük az eredeti szikla-homlokzattal) borították be. Az akkori időkben ez olyan komoly építéstechnikai teljesítmény volt, hogy egyesek ezt II. Ramszesz eredeti temploma felépítésének teljesítményéhez hasonlítják. Az építési költségek mintegy 80 millió dollárt tettek ki, ezt több mint ötven ország adta össze. Abu Szimbel keltette fel az érdeklődést a műemlékek megőrzése iránt, ami 1972-ben a kulturális világörökségek listájának létrehozásához vezetett.

Négy, a mentési munkálatokban nagy szerepet vállaló országnak Egyiptom viszonzásképpen egy-egy kisebb templomot ajándékozott: a debodi templomot Spanyolországnak, a denduri templomot az Egyesült Államoknak, a lesszijai templomot Olaszországnak és a taffai templomot Hollandiának. Ezeket a templomokat elszállították és a megajándékozott ország egy-egy múzeumában állították fel újra.

A templom szétszedése, átszállítása és újra összeállítása csak a nemzetközi összefogás révén valósulhatott meg, hiszen mint az archeológia, mind a műszaki technológia csúcsát jelentette a templomok megmentése. 1968. szeptember 22-én hivatalos keretek között megünnepelték a sikeres áthelyezést. Az ünnepségen az akkori elnök, Anvar Szadat így méltatta az összesen 23 núbiai műemlék áthelyezését: „A népek csodákra képesek, ha egy jó cél érdekében együttműködnek.”

***

A nemzetközi összefogásba 1964-ben saját expedícióval Magyarország is bekapcsolódott. A Castiglione László által vezetett csapat a Szépművészeti Múzeum, az ELTE és az MTA Régészeti Intézetének kiváló munkatársaiból állt össze. A résztvevők között olyan, ma már nagyhírű tudósokat találunk, mint Kákosy László, Barkóczi László és Varga Edith. Az expedíció eredményeként napvilágra került egy késő-antik, kora-keresztény város, Abdallah Nirqi, utcahálózatával, lakóházaival és temetőjével. A feltárt leletek egy része leletmegosztás során Magyarországra került és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A nemzetközi összefogásba való magyar bekapcsolódás jelentősen növelte a magyar tudomány nemzetközi hírét és hosszabb távon megalapozta a tervszerű magyar ásatásokat Egyiptomban.

 

(Egypt Forever - Kósa Ildikó)

 

 

A mappában található képek előnézete Abu Simbel - Ramszesz Templom

 



látogatófigyelő


Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Június / 2020 >>

Statisztika

Online: 16
Összes: 40921
Hónap: 25072
Nap: 742