Imádom Egyiptomot... és mindig élvezet számomra az odautazás. 

Függetlenül ettől, ez a 2015. őszi út nem tartozik a legkedvesebb emlékeim közé. ....Erről nem Egyiptom tehetett.

Mert bizony nagy igazság, hogy nagyon nem mindegy kikkel utazunk együtt. Ez az út erre volt jó példa. Tapasztalatnak jó volt, de soha többet ilyet!

Most bizonyára meglepődve olvasták a fenti kijelentést, de aki utazott már csoporttal bizony tudja, hogy a társaság, akikkel megosztjuk napjainkat és élményeinket egy út során, milyen befolyással bírnak hangulatunkra, élményeinkre, tapasztalatainkra. 

A hideg is kiráz még ma is, ha erre a utazásra gondolok... A csoportban sajnos volt két-három olyan kellemetlen útitárs, hogy még most s feláll a szőr a hátamon tőlük. Rosszmájú irigykedés, hazugságok, tudatos ártó szándék... és hasonló fajsúlyú kellemetlenségek nehezítették ezt a túrát.

Egyetlen dologra viszont jó az ilyen út... ráébresztett, hogy érdemtelen emberekkel ne tartsak kapcsolatot. Ne mérgezzem velük az életem, mert irigy szívükben hatalmas az ártani vágyás.

Persze majd később kellemes emberek társaságban, kellemes utazások során, mikor a csoport összegyűlik a medence partján, vagy egy kellemes teraszon, avagy, egy este kertben a tűz mellett, vagy vidám hangulatban egy kávézóban, akkor majd lehet mesélni az ilyen utakról... De csak elrettentés képpen... :)))))

Ettől függetlenül Egyiptom most is varászlatos arcát mutatta....  A sárga homoktenger misztikus hangulata, az ősi templomok és romok majd a Vörös-tenger langyos hullámai nem okoztak csalódást, ellensúlyozva a társaság okozta negatív élményeket és érzéseket.