Az első átmeneti kor uralkodói és uralkodónői

VII. dinasztia uralkodónői, királyi feleségei:

Ismerjük a királynőket? Nem. A VII. dinasztiából sajnos nem ismert a királynék, az esetleges uralkodónők, királyi feleségek, királyi hercegnők nevei. Egyetlen olyan sír vagy felirat sem került elő, amely biztosan ehhez a dinasztiához köthető női személyt nevezne meg.

A VII. dinasztia történelmi jelentősége

Bár erről a dinasztiáról szinte semmit sem tudunk, történelmi jelentősége mégis nagy. A hagyomány szerint ez jelképezi az Óbirodalom végleges összeomlását: azt a pillanatot, amikor a központi királyi hatalom elveszítette addigi erejét, és Egyiptom a tartományi hatalmasságok kezébe került. Innen vezetett az út az Első átmeneti kor politikai megosztottságához, amely végül a hérakleopoliszi és a thébai uralkodók vetélkedésében csúcsosodott ki. A VII. dinasztia az ókori Egyiptom legrejtélyesebb dinasztiája. A róla alkotott kép szinte teljes egészében Manethón több mint kétezer évvel későbbi beszámolójára épül, amelyet a modern kutatás inkább szimbolikusnak, mint szó szerint történetinek tekint. Jelenlegi ismereteink szerint nem nevezhető meg egyetlen biztos uralkodó vagy királynő sem, és nincs olyan régészeti emlék, amely kétséget kizáróan ehhez a dinasztiához köthető lenne. Éppen ez a bizonytalanság teszi különösen érdekessé: jól mutatja, hogy az egyiptomi történelemnek vannak olyan időszakai is, ahol a kutatók ma is inkább valószínűségekkel dolgoznak, mint biztos válaszokkal.

---

A VIII. dinasztia (Kr. e. kb. 2181–2160)

Egy birodalom romjain

A VIII. dinasztia uralkodása már nem az Óbirodalom fénykorának Egyiptoma volt. Bár a fáraók továbbra is a “Két Ország Urának” nevezték magukat, tényleges hatalmuk alig terjedt túl Memphisz és közvetlen környéke határain. Az ország ekkor már súlyos politikai, gazdasági és társadalmi válságban élt. A központi kormányzat fokozatosan elveszítette ellenőrzését a tartományok felett, amelyek élén a nomarkhoszok egyre önállóbban működtek. Saját hadseregeket tartottak fenn, saját sírokat építettek, sőt egyre gyakrabban saját uralkodóként viselkedtek. Ennek ellenére a VIII. dinasztia nem jelentett teljes összeomlást. Éppen ellenkezőleg: ezek az uralkodók minden erejükkel próbálták fenntartani az Óbirodalom állami és vallási hagyományait.

Az Óbirodalom utolsó örökösei

A VIII. dinasztia királyait a történészek gyakran nevezik: “az Óbirodalom utolsó fáraóinak”. Ennek jó oka van…

Uralkodói továbbra is:

• Memphiszből kormányoztak,
• a régi királyi titulust használták,
• Ré napisten kultuszát támogatták,
• kapcsolatot tartottak Héliopolisszal,
• ugyanazt az állammodellt próbálták működtetni, amely évszázadokon át sikeres volt.

A valóság azonban már egészen más volt. A királyi hivatalok elvesztették tekintélyüket, az adók nem érkeztek be rendszeresen, a tartományok egyre inkább önállósultak, és a fáraó hatalma fokozatosan jelképpé vált.

Miért omlott össze a központi hatalom?

A VIII. dinasztia nem okozója, hanem örököse volt a válságnak. A problémák már II. Pepi uralkodásának végén megjelentek.

A legfontosabb okok:

• rendkívül hosszú uralkodás miatt több generáció nőtt fel ugyanazon fáraó alatt;
• a nomarkhoszok örökletessé tették hivatalukat;
• csökkent a királyi adóbevétel;
• gyengült a hadsereg;
• alacsony nílusi áradások miatt több rossz termés következett;
• élelmiszerhiány alakult ki;
• megnőtt a helyi vezetők politikai befolyása.

A VIII. dinasztia uralkodói már nem tudták visszafordítani ezt a folyamatot.

Milyen volt ekkor Egyiptom?

Sokáig úgy gondolták, hogy teljes anarchia uralkodott. A modern kutatás ezt árnyalja. Valójában az ország működött tovább. Voltak: hivatalnokok, adószedők, helyi bíróságok, működött a mezőgazdaság és a kereskedelem, működtek a templomok. Csak éppen már nem egyetlen erős központ irányította őket. Ez a különbség rendkívül fontos.

A VIII. dinasztia történelmi jelentősége

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy jelentéktelen korszakról van szó. Valójában ennek éppen az ellenkezője igaz. A VIII. dinasztia volt az a “híd”, amely összekötötte az Óbirodalmat az Első átmeneti korral. Ha ezek az uralkodók nem próbálták volna fenntartani az állami intézményeket, a későbbi Középbirodalom sokkal nehezebben tudta volna újjászervezni az országot. A királyi adminisztráció jelentős része ugyanis túlélte ezt az időszakot.

VIII. dinasztia uralkodói:

• Noferkaré Pepiszeneb – a VIII. dinasztia egyik legrejtélyesebb uralkodója. Neve szerepel a XIX. dinasztia idején összeállított abydoszi királylista 51. helyén, máshonnan nem ismert. Jürgen von Beckerath azonban felvetette, hogy talán azonos a torinói királylistán szereplő Noferkaré Heredszenebbel. Ez azt jelentené, ő volt a dinasztia első olyan uralkodója, akinek neve fennmaradt ezen a papiruszon, melyen hiányossága miatt a dinasztia több uralkodója nem szerepel. Mindkét forrás a XIX. dinasztia idején keletkezett, jó ezer évvel a VIII. dinasztia után.Trónneve – Noferkaré – tudatosan kapcsolódik II. Pepi királyi nevéhez, ami arra utalhat, hogy saját uralmát az Óbirodalom törvényes folytatásának kívánta feltüntetni. Személyéről azonban rendkívül kevés közvetlen adat maradt fenn. Nem ismerünk tőle piramist, királyi sírt vagy nagyobb építkezést, ami jól mutatja, milyen súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött az ország. Valószínűleg továbbra is Memphisz volt a királyi központ, de a tartományok feletti tényleges ellenőrzés már csak korlátozott lehetett. Nevének második része, Pepiszeneb, különösen érdekes. A “Pepi” elem valószínűleg a VI. dinasztia nagy uralkodójára utal, míg a “szeneb” (“egészséges”, “ép”) a királyi névadás hagyományait követi. Ez arra utalhat, hogy dinasztikus kapcsolatot vagy legalábbis politikai folytonosságot kívánt hangsúlyozni. Uralkodása feltehetően rövid ideig tartott, és valószínűleg már nem tudta megakadályozni a helyi nomarkhoszok további megerősödését.
• Noferkamin Anu – neve az 52. helyen szerepel az abydoszi királylistán. Bár az abydoszi királylistán Szenoferka Anuként szerepel, az uralkodó neve mégis Noferkamin Anu lehetett. A lista Noferkamin elődjeként Noferkaré Pepiszenebet, utódjaként Kakauré Ibit nevezi meg. A torinói királylistán a 4. oszlop 10. sorában említett Noferrel lehet azonos. Uralkodásáról részleteket nem tudni, a torinói papirusz hiányos. . A korszak egyik legkevésbé ismert uralkodója, akinek létezését kizárólag a királylisták őrizték meg. Trónneve – Noferkamin – jelentése nagyjából “Min ka-ja tökéletes”. Ez arra utalhat, hogy különös hangsúlyt fektetett Min isten, a termékenység és a keleti sivatagok ura kultuszára, bár erre közvetlen bizonyíték nincs. Születési neve, Anu, rendkívül ritka az egyiptomi királyok között. Egyes kutatók szerint ez egy régebbi felső-egyiptomi családi hagyományra utalhat, de ez csupán feltételezés. Sem építkezéseit, sem sírját nem ismerjük. Valószínűleg ugyanazokkal a problémákkal kellett szembenéznie, mint elődeinek: a királyi kincstár kiürülésével, a tartományok önállósodásával és a központi hatalom fokozatos elvesztésével. Noferkamin Anu jelentőségét nem tettei, hanem inkább történeti helyzete adja: ő is azok közé a fáraók közé tartozott, akik még megpróbálták fenntartani az Óbirodalom politikai hagyományait.
• Kakauré Ibi (Aba) – a VIII. dinasztia legismertebb uralkodói közé tartozik. Személye azért különösen fontos, mert ő az egyetlen VIII. dinasztiabeli fáraó, akinek piramisa fennmaradt, így róla jóval többet tudunk, mint kortársairól. Piramisa Dél-Szakkarában épült, nem messze VI. Pepi és Merenré temetkezési komplexumaitól. Bár mérete szerény – alig 31–32 méteres oldalhosszúságú –, felépítése tudatosan követi az Óbirodalom piramisainak hagyományát. Ez világosan mutatja, hogy Ibi uralkodása idején még mindig fontosnak tartották a klasszikus királyi temetkezési formák megőrzését. A piramisa belsejében Piramisszövegek is fennmaradtak. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen ezek a vallási szövegek eredetileg csak az V–VI. dinasztia királyi sírjaiban szerepeltek. Ibi tehát tudatosan kapcsolódott elődei vallási örökségéhez. Székhelye Memphisz volt, hatalma valószínűleg nem terjedt ki egész Egyiptomra. Kakauré Ibi neve szerepel az első átmeneti kor után 900 évvel, a XIX. dinasztia idején összeállított abydoszi királylistán, annak 56. neveként. A szintén a XIX. dinasztia idején készült torinói királylista legújabb, Kim Ryholt általi olvasata szerint a torinói papirusz 5. oszlopának 10. sorában (Gardiner számozása szerint a 4. oszlop 11., von Beckerath szerint a 4. oszlop 10. sorában) szerepel. Ezen a papiruszon azt is feljegyezték, hogy 2 év 1 hónap 1 napig uralkodott. Uralkodása rövid volt, de még elegendő ideje maradt arra, hogy királyi temetkezési komplexumot építtessen. Ez arra utal, hogy a memphiszi királyi udvar még működött, bár jóval szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkezett. Ibi uralkodása jól szemlélteti a korszak kettősségét: politikailag hanyatlás, kulturálisan azonban meglepően erős hagyományőrzés jellemezte.
• Noferkauhór – a VIII. dinasztia szintén a jobban dokumentált fáraója. Memphisz és környéke fölött uralkodott, valamivel több, mint két évig. A korszak uralkodóihoz képest viszonylag sok említése ismert: nyolc, töredékesen fennmaradt dekrétuma maradt fenn. Tőle több királyi rendelet maradt fenn Koptoszból, amelyek felbecsülhetetlen értékű történeti források. Az első dekrétumban Noferkauhór címeket adományoz legidősebb lányának, Nebetnek, akinek a férje Semai vezír volt. Nebet mellé egy Heredni nevű testőrt is kinevez, a katonák parancsnokaként. Emellett elrendeli egy szent bárka építését egy „Két Hatalom” néven említett istenség (talán Hórusz és Min összevont alakja) számára. A második, jobb állapotban fennmaradt dekrétum a fáraó unokájának, (Semai fiának), Idi-nek kinevezéséről szól Felső-Egyiptom kormányzójává. Idi ettől fogva Egyiptom hét legdélebbi nomoszáért felelt, Elephantinétól Hutszehemig. A harmadik és negyedik dekrétum részben maradt csak fenn, egyetlen töredéken. A szöveg arról tudósít, hogy Noferkauhór kinevezte Idi fivérét egy pozícióba Min templomában, és talán Idit is értesíti erről. A többi dekrétum témája papok kinevezése Nebet és Semai halotti kápolnáiba, valamint leltár készítésének elrendelése Min templomának tulajdontárgyairól. A dekrétumokon kívül Noferkauhórt említi Semai vezír sírjának két felirata is. Ez jól mutatja, hogy a király és a tartományi elit között ekkor már kölcsönös függőség alakult ki: a fáraónak szüksége volt a helyi vezetők támogatására, a helyi vezetőknek pedig a királyi legitimációra. Noferkauhór uralkodása tehát már nem az abszolút királyi hatalomról szólt, hanem inkább egy politikai egyensúly fenntartásáról. A fennmaradt rendeletek nyelvezete ugyanakkor azt bizonyítja, hogy az Óbirodalom hivatalos adminisztratív hagyományai tovább éltek.
• II. Noferirkaré – azon kevés VIII. dinasztiabeli király közé tartozik, akinek neve több királylistán is fennmaradt, ám kortárs emlékei szinte teljesen hiányoznak. A “II.” megkülönböztetés modern történészi elnevezés, amely arra szolgál, hogy ne keverjük össze az V. dinasztia híres uralkodójával, Noferirkaré Kakai-jal. Az ókori egyiptomiak természetesen nem használtak sorszámokat. Uralkodása feltehetően csak néhány évig tartott. Bár konkrét építkezéseket nem ismerünk tőle, neve azt mutatja, hogy továbbra is a klasszikus királyi névadási hagyományokat követte. Ez ismét azt jelzi, hogy a VIII. dinasztia uralkodói nem új államot akartak létrehozni, hanem a régi királyság folytonosságát kívánták hangsúlyozni. Valószínűleg ő is azok közé a fáraók közé tartozott, akiknek tényleges hatalma már elsősorban Memphisz és közvetlen környékére korlátozódott.
• Noferirkaré – neve az 56. helyen olvasható az abydoszi királylistán, amelyet jó 900 évvel az első átmeneti kor után, I. Széthi uralkodása alatt állítottak össze. A szintén XIX. dinasztia kori torinói királylista legújabb rekonstrukciója szerint ezen is szerepelt Noferirkaré neve, az 5. oszlop 13. sorában. A torinói királylista másfél év uralkodási időt tulajdonít Noferirkarénak. Mind a torinói, mind az abydoszi királylista a VII./VIII. dinasztia utolsó uralkodójának tartja. Lehetséges, hogy az őket követő, hérakleopoliszi eredetű IX. dinasztia első uralkodója, Meriibré Heti erőszakkal mozdította el Noferirkarét, de az is lehet, hogy az első átmeneti kor kezdetére jellemző alacsony áradások, hatalmas éhínség és kaotikus állapotok miatt az egyiptomi állam teljesen összeomlott.

A VIII. dinasztia királynői

Ez az egyik legnehezebb kérdés. A jelenlegi kutatások szerint egyetlen királynő vagy királyi feleség sem ismert teljes bizonyossággal, akit a VIII. dinasztiához lehetne kötni. Ennek oka nem az, hogy ne lettek volna királynék, hanem az, hogy a korszakból rendkívül kevés királyi sír, felirat és udvari emlék maradt fenn. Az uralkodók rövid uralkodási ideje és a központi állam meggyengülése miatt a királyi család nőtagjai gyakorlatilag eltűnnek a történeti forrásokból. Néhány töredékes felirat említ királyi nőket, de ezek személyazonossága bizonytalan, és a kutatók nem tudják őket megbízhatóan a VIII. dinasztiához kötni. Emiatt a korszak nőalakjairól nem lehet ugyanilyen részletességgel írni, mint például a XII. vagy XVIII. dinasztia királynőiről.

A VIII. dinasztia öröksége

A VIII. dinasztiát sokáig csupán az Óbirodalom hanyatlásának epizódjaként kezelték. A modern kutatás azonban jóval árnyaltabb képet rajzol. Ezek az uralkodók nem passzív elszenvedői voltak a válságnak, hanem aktívan próbálták fenntartani az állam működését: királyi rendeleteket adtak ki, támogatták a templomokat, megerősítették a helyi hivatalnokok jogait, és igyekeztek megőrizni a királyi intézmény tekintélyét.

Munkájuk végül nem tudta megakadályozni a memphiszi királyság bukását, de hozzájárult ahhoz, hogy az egyiptomi államiság hagyományai fennmaradjanak. Ezekre a hagyományokra építhetett később II. Mentuhotep, amikor a XI. dinasztia végén ismét egyesítette Egyiptomot és megteremtette a Középbirodalmat.

Egy fontos megjegyzés

A VIII. dinasztia királyainak sorrendje és száma a szakirodalomban nem teljesen egységes. A fenti ismertetés a ma legszélesebb körben elfogadott rekonstrukciót követi, ugyanakkor egyes kutatók néhány uralkodó helyét felcserélik, vagy egyes neveket a VII. illetve a IX. dinasztiához sorolnak. Ez a korszak forráshiányából fakad, nem pedig a kutatás pontatlanságából. Éppen ezért ennél az időszaknál mindig érdemes különválasztani a biztosan igazolható tényeket a valószínű, de vitatott rekonstrukcióktól.

---

A IX. dinasztia (Kr. e. kb. 2160–2130)

Egy új királyság születése

A VIII. dinasztia végére Memphisz már csak árnyéka volt egykori önmagának. A központi királyi hatalom gyakorlatilag megszűnt, és Egyiptom vezető szerepéért új tartományi központok kezdtek versengeni. Közülük a legerősebb Hérakleopolisz Magna (egyiptomi nevén Henen-Neszu) lett, amely a Fajjúm-medencétől délre, Felső- és Alsó-Egyiptom határvidékén feküdt. Földrajzi helyzete rendkívül kedvező volt: ellenőrizhette a Nílus középső szakaszát, valamint a Delta és Felső-Egyiptom közötti kereskedelmet. Innen indult az a család, amelyet ma IX. dinasztiának nevezünk.

Miért fontos a IX. dinasztia?

A IX. dinasztia volt az első valódi regionális királyság, amely sikeresen lépett a memphiszi fáraók helyére. Ez óriási változás volt. Az előző három évszázadban minden legitim király Memphiszből uralkodott. Most azonban először fordult elő, hogy egy tartományi város királya országos uralkodónak nyilvánította magát. Ezzel gyakorlatilag véget ért az Óbirodalom politikai rendszere, és végetért Memphis királyi főváros szerepe, mely után már csak fontos vallási városként szerepel a történelem lapjain.

Hérakleopolisz felemelkedése

A város már korábban is fontos közigazgatási központ volt, de csak az Első átmeneti korban vált királyi székhellyé.

Az új uralkodók:

• saját udvart szerveztek,
• királyi adminisztrációt építettek ki,
• hadsereget tartottak fenn,
• új hivatalnokokat neveztek ki,
• saját dinasztiát alapítottak.

Ők már nem Memphisz örököseinek tekintették magukat, hanem egy új királyság megteremtőinek.

Az ország kettészakad

A IX. dinasztia legnagyobb problémája az volt, hogy uralmukat nem ismerték el egész Egyiptomban. Északon és Közép-Egyiptomban viszonylag erősek voltak. Délen azonban egy másik család kezdett felemelkedni: a thébai XI. dinasztia. Ez a két hatalom évtizedeken keresztül rivalizált egymással. A IX. dinasztia tehát nem egyszerűen egy új uralkodóház volt. Ők lettek Théba legnagyobb ellenfelei.

A gazdaság

A régebbi szakirodalom gyakran beszélt teljes összeomlásról. A modern kutatás ennél jóval árnyaltabb képet mutat. A hérakleopoliszi királyok idején: működött a mezőgazdaság, folyt a nílusi kereskedelem, készültek sírok, működtek templomok, virágzott a helyi művészet. Sőt… Számos tartomány ekkor élte első valódi kulturális virágkorát.

A vallás

A IX. dinasztia nem szakított az Óbirodalom vallásával. Továbbra is:

• Ré kultusza maradt meghatározó,
• Ozirisz tisztelete tovább erősödött,
• a helyi istenek szerepe megnőtt,
• a nomoszok saját vallási hagyományai egyre fontosabbá váltak.

Ez a folyamat vezet majd később a Középbirodalom sokkal személyesebb vallásosságához.

A IX. dinasztia történelmi jelentősége

Ez a dinasztia bizonyította először, hogy Egyiptom nem kizárólag Memphiszből irányítható. Ez alapvetően megváltoztatta az ország politikai gondolkodását. A későbbi korszakokban is többször előfordult, hogy más városok váltak fővárossá. Ebben a változásban a IX. dinasztia úttörő szerepet játszott.

A IX. dinasztia uralkodói:

• Meriibré Heti – (vagy I. Heti; ismert Hórusz-nevén, Meriibtauiként is) az ókori Egyiptom egyik uralkodója az első átmeneti kor idején, a IX. dinasztiához tartozott. Több tudós – köztük Flinders Petrie, Alan Gardiner, William C. Hayes és Nicolas Grimal – szerint a IX. dinasztia alapítója volt, eredetileg Hut-Neni-Niszu (Hérakleopolisz Magna) kormányzója, aki elég hatalomra tett szert ahhoz, hogy az óbirodalom utolsó uralkodócsaládja, a VI. dinasztia jogos örökösének tekintse magát. Úgy tűnik, vaskézzel uralkodott a környező nomoszok kormányzói fölött, valószínűleg ez az oka, hogy Mint említettem, Manethón “Akhtoész” néven említi, és meglehetősen negatív képet fest róla. Manethónnál – Akhtoész néven – nagyon gonosz királyként szerepel, aki megőrült, majd felfalta egy krokodil. Ez a történet azonban szinte bizonyosan legenda. Ez a történet azonban szinte bizonyosan legenda. Valószínűbb, hogy Meryibré Khety tehetséges hadvezér és politikus volt, aki felismerte Memphisz gyengeségét, és Hérakleopoliszból új királyságot szervezett. Ő teremtette meg azt az államot, amely még közel egy évszázadon keresztül fennmaradt. Uralkodása alatt a Nílus középső vidéke ismét viszonylagos stabilitást nyert. Mások, például Jürgen von Beckerath úgy tartják, a X. dinasztia végéhez tartozott, és nem sokkal Merikaré előtt uralkodott. Mivel neve nem szerepel a torinói királylistán – valószínűleg mert a papirusz ezen a részen hiányos –, csak pár leletről ismert: egy réztálról, talán parázstartóról, amely egy Abydosz környéki sírból került elő (egy írnoki palettával, amelyen Merikaré király neve áll), és ma a Louvre-ban található; egy ébenfa pálcáról Meirből, ami ma a kairói Egyiptomi Múzeumban van, egy elefántcsontládika töredékéről Listből, és más, kisebb tárgyakról. Ezeknek a leleteknek köszönhetően az ő titulatúrájából maradt fenn a legtöbb.
• II. Meriibré Heti – a IX. dinasztia egyik korai uralkodója lehetett, aki a hérakleopoliszi királyság megszilárdításának időszakában lépett trónra. Nevében a Ré istenhez kapcsolódó “Meriibré” elem található, amely jól mutatja, hogy a hérakleopoliszi fáraók továbbra is az Óbirodalom királyi ideológiáját követték.Őt gyakran összekapcsolják Manethón “Akhtoész” alakjával, bár nem biztos, hogy ugyanarról a személyről van szó. A görög történetíró által leírt kegyetlen uralkodó képe valószínűleg későbbi legenda, amely a korszak politikai erőszakosságát tükrözi. Uralkodásának legfontosabb feladata az lehetett, hogy a középső országrészben megerősítse Hérakleopolisz hatalmát. Ekkor még nem alakult ki a későbbi thébai–hérakleopoliszi nyílt háború, de a déli tartományok egyre inkább saját útjukat kezdték járni. II. Meriibré Heti uralkodása jól példázza azt az átmeneti állapotot, amikor a fáraói intézmény még fennállt, de már nem rendelkezett az Óbirodalom abszolút hatalmával.
• VII. Noferkaré – személye kevéssé ismert. Nevét elsősorban királylistákból ismerjük, amelyek bizonyítják, hogy a hérakleopoliszi uralkodók továbbra is fontosnak tartották a régi királyi névhasználatot. A Noferkaré név különösen érdekes, mert eredetileg II. Pepi egyik királyi neve volt. A későbbi uralkodók számára ez a név az Óbirodalom stabilitását és a klasszikus fáraói hagyományt jelképezte. VII. Noferkaré valószínűleg rövid ideig uralkodott. Nem ismerünk tőle jelentős építkezést vagy nagyobb történelmi eseményt. Jelentősége inkább abban áll, hogy bizonyítja: a hérakleopoliszi királyok legitim uralkodónak tekintették magukat, akik nem szakítani akartak a múlttal, hanem annak örökösei kívántak lenni. Dinasztiája Hut-Neni-Niszu (Hérakleopolisz Magna) kormányzói családja volt, mielőtt magához ragadta a hatalmat. Uralkodói neve, a Noferkaré azt sugallja, a VI. dinasztiabeli II. Noferkaré Pepi, az óbirodalom utolsó nagy fáraója törvényes utódának tekintette magát, hasonlóan az előző, VIII. dinasztia több, Noferkaré nevű királyához. A szakirodalom helyenként VII. Noferkaré néven említi, mert egyes számozások szerint ő volt a hetedik ilyen nevű király, bár lehetséges, hogy hatnál több Noferkaré uralkodott előtte, tekintve, hogy például Noferkaré, más néven Nebkaré helye a kronológiában bizonytalan. Több elődjét – például Noferkaré Nebit, Noferkaré Hendut és Noferkaré Pepiszenebet – ma már uralkodói és személyneve együttes használatával neveznek meg. Egyes tudósok szerint Noferkaré azonos egy bizonyos Kanoferré nevű uralkodóval, akit Anhtifi nomoszkormányzó sírjában említ egy nehezen kivehető, összefüggés nélküli felirat. Amennyiben Noferkaré valóban ugyanaz a személy, mint Kanoferré, úgy lehetséges, hogy hatalma kiterjedt Elephantinéra, Edfura és Hierakónpoliszra, azaz a felső-egyiptomi első három nomosz fővárosára is. A felirat azonban csak annyit jelent ki, hogy „Hórusz hoz/hozott/hozzon jó áradást fiának, Kanoferrének”; az igeidő bizonytalan, így a tudósok körében nincs egyetértés afelől, hogy az illető király Anhtifi fiatal korában uralkodott, vagy a leírt események idejében, esetleg egy még jóval Anhtifi előtt élt, Memphiszből kormányzó uralkodóról van szó.
• III. Nebkauré Heti – (II. Akthóész) az ókori Egyiptom egyik uralkodója az első átmeneti kor idején. A IX. vagy a X. dinasztiához tartozott. Uralkodásának eseményeiről gyakorlatilag semmit nem tudni; datálása bizonytalan. Több egyiptológus a IX. dinasztiához sorolja, melynek negyedik uralkodója volt II. Meriibré Heti, egy ismeretlen nevű király és Noferkaré után. Mások, például Jürgen von Beckerath úgy tartják, hogy az ezt követő X. dinasztiához tartozott, és talán Meriibré Heti követte. David Rohl revizionista történész szerint ő volt az a fáraó, akivel a bibliai Ábrahám találkozott Egyiptomban. A korszak többi uralkodójához hasonlóan nagyon kevés említése maradt fenn. A torinói királylistán talán a 4. oszlop 21. nevével azonosítható. Az egyetlen korabeli lelet, melyen kártusa szerepel, egy vörös jáspis nehezék, amelyet Flinders Petrie talált at Tell el-Retabah-ban, a Nílus-delta keleti részén, a Vádi Tumilat mentén. Ez ma a londoni Petrie Múzeumban található. Egy Nebkauré nevű király szerepel a középbirodalom végén íródott Berlin 3023-as papiruszon is, melyen a jól ismert „A paraszt panaszai” című történet egy része olvasható. Valószínű, hogy az ékesszóló főszereplő bölcseleti tanítás szónoklatait élvező király Nebkauré Hetivel azonos. Sokkal érdekesebb azonban az a hagyomány, amely szerint ő volt a című szereplő király apja. Ez a szöveg az egyiptomi irodalom egyik legfontosabb politikai műve. A benne megszólaló idős király tanácsokat ad fiának az igazságos uralkodásról, a hivatalnokok kezeléséről és az istenek tiszteletéről. Bár a mű későbbi másolatokban maradt fenn, a legtöbb kutató úgy véli, hogy a hérakleopoliszi korszak politikai gondolkodását tükrözi. III. Nebkauré Heti tehát nemcsak politikai, hanem kulturális szempontból is fontos alak.
• Szetut – egy kevéssé ismert hérakleopoliszi uralkodó. Létezését korabeli régészeti bizonyítékok nem támasztják alá; neve egyedül a torinói királylistának köszönhetően ismert, ahol töredékesen maradt fenn, a negyedik oszlop 22. sorában. Hut-Neni-Niszu (Hérakleopolisz Magna) városából kormányzott, a trónon Nebkauré Hetit vagy Uahkaré Hetit követte. Utódja neve nem maradt fenn.Valószínűleg egy rövid átmeneti időszakban uralkodott, amikor a hérakleopoliszi királyság belső stabilitását próbálta fenntartani. Az ő idején a déli Théba egyre jelentősebbé vált. A XI. dinasztia elődei ekkor már fokozatosan növelték befolyásukat Felső-Egyiptomban. Szetut jelentősége ezért elsősorban abban áll, hogy egy olyan korszak képviselője volt, amikor Egyiptom politikai térképe alapvetően átalakult.
• I. Uahkaré Heti – a hérakleopoliszi uralkodóház egyik fontos tagja lehetett. Az Uahkaré (“Ré állandó”) név azt mutatja, hogy a királyi ideológia továbbra is szorosan kapcsolódott Ré napisten kultuszához. Uralkodása alatt Hérakleopolisz valószínűleg még ellenőrizte Közép-Egyiptom jelentős részét, de a déli területek feletti ellenőrzés egyre gyengült. A korszak egyik legfontosabb folyamata éppen az volt, hogy a helyi nomarkhoszok egyre erősebbé váltak. Egyiptom későbbi történetében ez a decentralizáció azonban fontos fejlődést is hozott: a tartományok saját kulturális és gazdasági központokká váltak. A legtöbb tudós úgy tartja, Uahkaré Heti azonos azzal a Hetivel, aki a híres “Merikaré intelmei” állítólagos szerzőjével, így uralkodását VIII. Noferkaré és Merikaré uralkodása közé helyezik. A “Merikaré intelmei”-ből tudni, hogy Heti szövetséget kötött Alsó-Egyiptom nomoszkormányzóival, és sikerült kiűznie a nomád ázsiaiakat, akik nemzedékek óta garázdálkodtak a Nílus-deltában. Ezek a kormányzók, bár elismerték Uahkaré fennhatóságát, tőle többé-kevésbé függetlenül uralkodtak. Az ázsiaiak kiűzése lehetővé tette új települések és új erődök alapítását az északkeleti határon, valamint a kereskedelmi kapcsolatok felújítását a levantei partokkal. Uahkaré azonban figyelmeztette Merikarét, hogy ne hanyagolja el ezeknek a határoknak a védelmét, mert az ázsiaiak még mindig veszélyt jelentenek. Délen Uahkaré és a hozzá hűséges aszjúti kormányzó, Tefibi visszafoglalta Thinisz városát, melyet korábban a thébai uralkodócsaládhoz tartozó II. Antef elfoglalt; a hérakleopoliszi csapatok azonban kifosztották Thinisz szent nekropoliszát – erről maga Uahkaré számol be nagy szomorúsággal –, a thébaiak erre azonnal reagáltak és visszafoglalták a thiniszi nomoszt. Uahkaré Heti ezután felhagyott a háborúzással, és igyekezett békében együtt élni a déli királysággal. A béke utóda, Merikaré alatt is fennmaradt. Uahkaré hosszú ideig, körülbelül ötven évig uralkodott. Uahkarénak korabeli említése nem maradt fenn. Kártusai megjelennek egy, a XII. dinasztia idején készült koporsón, melyen a Koporsószövegek is olvashatóak; a koporsó egy Nefri nevű háznagy számára készült, Deir el-Bersában találták, és jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban található. Uahkaré Heti nevét a koporsón egy helyen Nefri neve helyére vésték, de nem tudni, hogy a szöveg eredetileg a király számára készült, vagy később másolták le egy korábbi forrásból.
• Merikaré – (Nebkauré fia). Merikaré az Első átmeneti kor egyik legfontosabb királyalakja. Bár sok kutató már a X. dinasztiához sorolja, a hérakleopoliszi korszak megértéséhez kihagyhatatlan. Apja valószínűleg Nebkauré Heti vagy Uahkaré Heti volt, és a hagyomány szerint az uralkodói bölcsesség tanításait tőle kapta. Elődje (az úgynevezett III. Heti, a Merikaré intelmei állítólagos szerzője) személyazonossága még vitatott; egyesek szerint Uahkaré Hetivel azonos. Ezek az intelmek – melyeket valószínűleg Merikaré uralkodása alatt írtak, és csak fikció, hogy apja a szerző – a helyes uralkodásról és kormányzásról szólnak. A szöveg említi az ország keleti határát is, melyet nemrégiben megerősítettek, de még az uralkodó figyelmét igénylik. Merikaré meg nem nevezett apja a szövegben említi, hogy kifosztotta Thiniszt, de fiának azt javasolja, legyen elnézőbb a problémás felső-egyiptomi területekkel. A “Merikaré tanításai” az egyiptomi politikai irodalom egyik legjelentősebb műve. A szövegben az ideális uralkodó képe jelenik meg: aki tiszteli Ma’atot, aki igazságosan ítélkezik, aki gondoskodik népéről, aki tiszteli az isteneket. Merikaré középkorúan került trónra apja hosszú uralkodása után. Miután i. e. 2075 körül trónra lépett, Merikaré bölcsen belenyugodott, hogy Egyiptom területén két, egymástól független királyság létezik – Északon Hut-Neni-Niszu, délen Uaszet (Théba) központtal –, és igyekezett fenntartani a békés egymás mellett élést, melyet apja elért. Úgy tűnik, a békének köszönhetően viszonylagos jómód köszöntött be uralkodása alatt. Valamivel később arra kényszerült, hogy udvarával együtt hatalmas flottával felhajózzon a Níluson. Mikor elérte a mai Aszjútot, beiktatta hivatalába a hozzá hű Heti kormányzót, az előző kormányzó, az elhunyt Tefibi fiát; emellett felújításokat végeztetett Upuaut isten helyi templomán. Ezután még délebbre hajózott, Sashotep városába, valószínűleg azért, hogy leverjen egy felkelést, és egyben megmutassa erejét a lázongó déli határvidékeknek. Merikaré valószínűleg hosszú ideig uralkodott, és megpróbálta megszilárdítani Hérakleopolisz hatalmát. Az ő idején azonban Théba már komoly riválissá vált. Politikai szempontból ő volt az utolsó nagy hérakleopoliszi királyok egyike.Több forrás is arra utal, hogy Merikarét egy eddig fel nem fedezett szakkarai piramisba temették el, melynek neve „Merikaré lakhelyei virágzóak”, és a VI. dinasztiabeli Teti piramisa közelében kellett lennie. Az építkezésében részt vevő hivatalnokok címei jól dokumentáltak, mert a halotti kultusz egészen a XII. dinasztia idejéig fennmaradt; Merikaré kártusa legalább négy olyan pap sztéléjén megjelenik, akik Teti és Merikaré kultuszáért feleltek a középbirodalom idején.
• II. Uahkaré Heti – személye bizonytalan. Egyes kutatók a IX., mások a X. dinasztiába sorolják. Kevés biztos emlék kapcsolható hozzá. Valószínűleg Merikaré után vagy annak környezetében uralkodhatott.Az ő korában a thébai hatalom már egyre inkább megerősödött, és a két királyság közötti feszültség fokozódott.
• III. Uahkaré Heti – szintén a hérakleopoliszi uralkodók késői csoportjához tartozhat. Nevét királylistákból ismerjük, de történelmi szerepéről kevés adat maradt fenn. Valószínűleg már egy hanyatló királyság uralkodója volt, amikor Théba katonai és politikai fölénye egyre nyilvánvalóbbá vált.
• VII. Heti – a hérakleopoliszi uralkodóház egyik utolsó képviselője lehetett. Uralkodásának idejére a politikai helyzet alapvetően megváltozott. Théba vezetői – különösen a XI. dinasztia uralkodói – fokozatosan terjeszkedtek észak felé. A hérakleopoliszi királyság végül elvesztette vezető szerepét, és Egyiptom újraegyesítését már Théba hajtotta végre.

IX. Dinasztia uralkodónői, királyi feleségei:

• I. Noferu – („a szép”) ókori egyiptomi királyné, valószínűleg I. Montuhotep XI. dinasztiabeli fáraó felesége, II. Antef (Uahanh) fáraó anyja. Csak négy sztéléről ismert, melyen Antef anyjaként említik.

A IX. dinasztia öröksége

A IX. dinasztia nem az “összeomlás dinasztiája” volt, hanem az újjászervezés és politikai kísérletezés kora.

Uralkodói:

• megőrizték a fáraói hagyományt,
• új fővárost és hatalmi központot hoztak létre,
• fenntartották az állami intézményeket,
• létrehozták az egyiptomi politikai gondolkodás egyik legfontosabb szövegét, a Merikaré tanításait.

Ugyanakkor nem tudták megállítani Théba felemelkedését. A IX. dinasztia veresége vezetett el ahhoz a folyamathoz, amely végül II. Mentuhotep alatt létrehozta az egységes Középbirodalmat.

---

A X. dinasztia (Kr. e. kb. 2130–2040)

A hérakleopoliszi királyság utolsó évszázada

A X. dinasztia az Első átmeneti kor egyik legfontosabb politikai szereplője volt. Ez volt az a korszak, amikor Egyiptom két nagy hatalmi központ között oszlott meg:

• Hérakleopolisz Magna – Alsó- és Közép-Egyiptom ura
• Théba – Felső-Egyiptom egyre erősödő királysága

A X. dinasztia uralkodói még mindig fáraóknak tekintették magukat, és jogot formáltak egész Egyiptom uralmára. Valóságos hatalmuk azonban főként a Nílus-völgy középső részére korlátozódott.

A X. dinasztia történelmi jelentősége

A X. dinasztia jelentőségét nem lehet pusztán katonai sikerei vagy veresége alapján megítélni. Ez a korszak ugyanis rendkívül fontos kulturális átalakulást hozott. A korábbi Óbirodalomban az uralkodó volt az állam középpontja. Az Első átmeneti korban azonban a tartományi elit megerősödött, a helyi művészeti központok fejlődtek, az írásbeliség szélesebb körben terjedt, új vallási gondolatok jelentek meg. A X. dinasztia uralkodói ennek az átalakuló világnak voltak a képviselői.

Hérakleopolisz és Théba küzdelme

A X. dinasztia legfontosabb történelmi folyamata a Théba elleni küzdelem volt. A thébai XI. dinasztia uralkodói fokozatosan kiterjesztették hatalmukat észak felé. A konfliktus nem egyetlen nagy csatából állt, hanem kisebb háborúkból, rendszeres területi vitákból, időszakos szövetségkötésekből, és gazdasági versengésből. A végső győztes Théba lett. Ez vezetett a Középbirodalom megszületéséhez.

X. dinasztia uralkodói:

• Meryhathor (Merihathor) – A X. dinasztia egyik legkorábbi uralkodója lehetett. Uralkodása i. e. 2130 körül kezdődött. Neve nem szerepel a torinói királylistán, II. Dzsehutinaht, Wenet nomosz kormányzójának egy felirata azonban említi nevét a hatnubi alabástrombányákban; jelenleg ez Merihathor egyetlen fennmaradt említése. Valószínűleg a IX. dinasztia utáni hérakleopoliszi hatalomátvétel időszakában uralkodott. A neve azért fontos, mert bizonyítja, hogy a hérakleopoliszi királyi család tovább folytatta a fáraói hagyományokat. Uralkodása idején Hérakleopolisz még jelentős politikai központ volt.
• VIII. Noferkaré – A királylisták alapján a X. dinasztia egyik uralkodója lehetett. Nem azonos a korábbi Noferkaré nevű fáraókkal. Uralkodásáról nagyon kevés adat maradt fenn. Valószínűleg rövid ideig uralkodott, amikor a hérakleopoliszi királyság már egyre nagyobb nyomás alatt állt Théba részéről. Jelentősége elsősorban a dinasztikus folytonosságban van. Dinasztiája az első átmeneti korban, i. e. 2130 és 2040 közt volt hatalmon; nem tudni, ezen belül Noferkaré pontosan mikor uralkodott. Uralkodói neve, a Noferkaré azt mutatja, hogy az óbirodalom utolsó nagy uralkodója, a VI. dinasztiához tartozó II. Pepi Noferkaré legitim örökösének tekintette magát, hasonlóan a VII. és a VIII. dinasztia memphiszi székhelyű uralkodóihoz. A Noferkaré nevet – uralkodói vagy személynévként – számos uralkodó viselte, bár sorrendjük nem teljesen biztos; amelyik királynak uralkodói és személyneve is fennmaradt, azt gyakran inkább ezen a kettőn hívják számozás helyett (pl. Noferkaré Tereru vagy Noferkaré Hendu). Noferkarét teljes bizonyossággal csak a torinói királylista említi; korabeli leleteken nem maradt fenn a neve. Nem nagy a valószínűsége, hogy azonos a rejtélyes Kanoferré királlyal, akit Anhtifi nomoszkormányzó sírjában említenek; Kanoferré valószínűleg inkább a IX. dinasztia egyik uralkodójával, VII. Noferkaréval azonos.

A X. dinasztia uralkodónői

A X. dinasztiából sajnos nem ismerünk biztosan azonosítható királynőket vagy uralkodónőket. Nem maradt fenn: királynéi sír, királyi női szobor, avagy biztosan hozzájuk köthető felirat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a királyi nők jelentéktelenek lettek volna. A korabeli Egyiptomban a királynék fontos szerepet tölthettek be a dinasztikus kapcsolatok fenntartásában, az öröklési kérdésekben, és a vallási szerepekben. A források hiánya miatt azonban személyük elveszett.

A X. dinasztia vége

A X. dinasztia végét a thébai XI. dinasztia győzelme jelentette. A döntő fordulat II. Mentuhotep uralkodása alatt következett be.

Théba végül:

• legyőzte Hérakleopoliszt,
• újraegyesítette Egyiptomot,
• létrehozta a Középbirodalmat.

Ezzel lezárult az Első átmeneti kor.

A X. dinasztia történelmi öröksége

A X. dinasztia gyakran háttérbe szorul a nagy fáraódinasztiák mellett, pedig jelentősége óriási. Ők képviselték az utolsó nagy kísérletet arra, hogy Hérakleopolisz legyen az egyesített Egyiptom központja. Uralkodásuk alatt született meg az egyiptomi politikai gondolkodás egyik legfontosabb alapelve: a király hatalma nem önmagáért való, hanem kötelesség a Ma’at – a kozmikus és társadalmi rend – fenntartására. Ez a gondolat később a Középbirodalom uralkodói ideológiájának egyik alapköve lett.

---

XI. dinasztia (Kr. e. kb. 2134–1991)

Egy kis tartományból születő királyság

Ha a IX. és X. dinasztia Hérakleopolisz felemelkedésének története, akkor a XI. dinasztia Théba diadalának története. Amikor az Óbirodalom összeomlott, Théba még nem számított Egyiptom jelentős városának. Vallási központ volt ugyan, de politikailag messze elmaradt Memphistől vagy Hérakleopolisztól. A XI. dinasztia ősei valójában nomarkhoszok, vagyis a thébai nomosz örökletes kormányzói voltak. Éppen ez teszi különlegessé ezt a dinasztiát. Nem egy régi királyi család folytatta uralmát, hanem egy tartományi vezetőcsalád emelkedett fel annyira, hogy végül egész Egyiptom fáraóivá váltak.

A XI. dinasztia két, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható:

1. Korai XI. dinasztia (Első átmeneti kor) – a thébai nomarkhoszok és helyi királyok korszaka, akik fokozatosan terjeszkedtek és végül legyőzték Hérakleopoliszt.
2. Késői XI. dinasztia (a Középbirodalom kezdete) – II. Mentuhotep ország-egyesítése után már egy új, egységes Egyiptom uralkodói következnek.

Théba felemelkedése

A XI. dinasztia első uralkodói még nem nevezték magukat egész Egyiptom királyának. Hatalmuk kezdetben csak Thébára és környékére terjedt ki.

Lépésről lépésre azonban:

• meghódították a déli nomoszokat,
• megszerezték Abydos térségét,
• biztosították a Nílus felső szakaszát,
• kiépítették saját közigazgatásukat,
• megerősítették haderejüket.

Miközben Hérakleopolisz északi uralkodói a régi államot próbálták fenntartani, a thébaiak egy teljesen új politikai központot építettek.

Miért volt sikeres Théba?

Ennek több oka volt.

• Erős családi dinasztia: A XI. dinasztia uralkodói több generáción keresztül ugyanahhoz a családhoz tartoztak. Ez stabil öröklést biztosított, szemben a rövid életű hérakleopoliszi trónváltásokkal.
• Katonai vezetők voltak: A korai XI. dinasztia királyai nem palotákban nevelkedett uralkodók voltak, hanem hadvezérek. Személyesen vezették hadjárataikat. Ez teljesen más uralkodói típust jelentett, mint az Óbirodalom adminisztratív fáraói.
• Vallási központ: Théba ekkor kezdett Amon kultuszának központjává válni. Bár Amon még nem volt az egész ország főistene, szerepe folyamatosan növekedett. Ez később meghatározza az egész Középbirodalmat és az Újbirodalmat is.

A háború Hérakleopolisszal

A XI. dinasztia történetének központi eseménye a hérakleopoliszi királyság elleni hosszú háborúsorozat. Nem egyetlen nagy csata döntötte el a küzdelmet.

Évtizedeken át tartott:

• határháborúk,
• ostromok,
• szövetségek,
• felkelések,
• területi átrendeződések.

A döntő fordulat II. Mentuhotep idején következett be.

Művészet

A XI. dinasztia művészete átmenetet képez az Óbirodalom és a Középbirodalom között. Megjelennek: életszerűbb arcvonások, új sírtípusok, gazdagabb falfestmények, részletesebb önéletrajzi feliratok. A tartományi művészet ekkor élte egyik fénykorát.

Vallás

A korszak vallási fejlődése rendkívül jelentős. Ozirisz kultusza országossá válik. A túlvilág reménye már nem kizárólag a király kiváltsága. Egyre több magánszemély is számíthat örök életre. Ez alapvető változást jelent az egyiptomi vallás történetében.

---

A XI. dinasztia uralkodói:

• Intef „az Öreg” (Intef-aa) – A thébai uralkodóház megteremtője. A XI. dinasztia története valójában nem egy nagy fáraóval kezdődik, hanem egy olyan thébai vezetővel, aki még átmenetet képez a régi nomarkhoszi rendszer és az új királyi hatalom között. Intef, akit a szakirodalomban gyakran Intef-aa („Nagy Intef”) néven említenek, valószínűleg a thébai nomosz egyik nagyhatalmú kormányzója volt az Első átmeneti kor elején. Nem biztos, hogy valódi fáraóként uralkodott, ezért egyes kutatók inkább a XI. dinasztia alapító elődjének tekintik. Ugyanakkor a későbbi thébai királyok őt tekintették családjuk ősének, ezért neve fontos helyet kapott a dinasztikus hagyományban. Az ő korában Théba még nem volt Egyiptom politikai központja. A város a déli területek egyik helyi hatalmi központja volt, miközben északon Hérakleopolisz uralkodói próbálták fenntartani a fáraói hatalmat. Intef legfontosabb történelmi szerepe az volt, hogy megszilárdította Théba önállóságát. Megteremtette azt a helyi hatalmi alapot, amelyből később a XI. dinasztia valódi királysága kinőtt. A thébai uralkodóház számára ő jelentette az első lépést azon az úton, amely végül Egyiptom újraegyesítéséhez vezetett. Az utókor csak fiát, I. Montuhotepet tekintette igazi királynak és a XI. dinasztia alapítójának. Tény, hogy semmi sem utal Intef önállóságára.
• I. Montuhotep – Ez az uralkodó különösen érdekes, mert a neve később egy hatalmas thébai uralkodódinasztia nevévé vált. Fontos azonban megjegyezni: nem azonos II. Mentuhoteppel, a Középbirodalom megalapítójával. Az I. Montuhotep, akit itt említünk, valószínűleg egy korai thébai vezető volt, aki kapcsolatba kerülhetett a hérakleopoliszi konfliktusokkal. Egyes kutatók szerint a XI. dinasztia korai thébai uralkodójaként kell kezelni, nem pedig a IX. dinasztia részeként. Ezért besorolása erősen vitatott. I. Montuhotep az óbirodalom és az első átmeneti kor fordulóján élt. Nem lehet pontosan elhelyezni a kronológiában, mert az ismert dokumentumokban a nomarkhészek és a két király nem nagyon emlegették egymást. Anhtifi és az uaszetiek konfliktusa lehetett Antef kormányzó és Montuhotep alatt is. Az ellentámadás és a Núbia felé tovább hatoló uaszeti expanzió viszont valószínűleg az ő nevéhez fűzhető, mivel Abu (Elephantiné) szigetén is megtalálták a feliratait. A dinasztia első fáraója. I. Mentuhotep már valódi királyi szerepet töltött be, bár uralmának pontos részletei meglehetősen bizonytalanok. Nevének jelentése nagyjából: „Montu megelégedett”, amely jól mutatja a thébai hadisten, Montu kultuszának jelentőségét. Ő már nem egyszerű helyi kormányzóként tekintett magára, hanem olyan uralkodóként, aki egy szétesett országban próbálja visszaállítani a királyi hatalmat. Uralkodása alatt Théba fokozatosan megerősödött. Bár ekkor még nem beszélhetünk egész Egyiptom feletti uralomról, I. Mentuhotep megteremtette a későbbi thébai terjeszkedés politikai alapjait. A korszak egyik legfontosabb változása az volt, hogy a thébai uralkodók elkezdtek saját királyi hagyományt kialakítani. Már nem csupán a régi memphiszi királyság helyi követőinek tekintették magukat, hanem egy új korszak megteremtőinek. I. Mentuhotep uralkodása rövid lehetett, de jelentősége abban áll, hogy a thébai királyságot valódi dinasztiává formálta. Mindössze négy évig uralkodott. Feleségétől, I. Noferutól két fia született, akiknek születési nevük Szehertaui és Uahanh. Szehertaui követte a trónon, de mindketten uralkodtak és mindketten az Intef uralkodói nevet vették fel (I. Intef és II. Intef), talán nagyapjuk emlékére.
• I. Intef – Szehertaui Intef – az első erős thébai király. I. Intef, trónnevén Szehertaui Intef („Aki megbékíti a Két Földet”), már egyértelműen fáraói rangban uralkodott. Ő az első olyan XI. dinasztiabeli király, akinek történelmi személyisége sokkal világosabban kirajzolódik. Uralkodási idejéről az egyiptológusoknak különböző elképzeléseik vannak. Van, aki szerint összesen három évig, mások hat–hét évnyi, sőt akár tizenhét év uralkodási időt adnak neki.További vélemény szerint apja és ő összesen tizenöt évig uralkodtak. Uralkodása alatt Théba már nyíltan szembekerült Hérakleopolisszal. Az ország továbbra is megosztott volt: északon a hérakleopoliszi uralkodók, délen pedig a thébai király uralkodott. I. Intef legfontosabb célja a déli területek egyesítése volt. Katonai hadjáratokat vezetett a környező nomoszok ellen, és fokozatosan kiterjesztette Théba befolyását. Nevének és címeinek használata is azt mutatja, hogy egyre erősebb királyi öntudattal rendelkezett. Már nem egyszerű helyi uralkodóként, hanem egész Felső-Egyiptom vezetőjeként tekintett magára. Intef uralkodásáról nem sokat tudni. Abban az időben székvárosát, Uaszetet (Théba) a közeli ellenség, Anhtifi és a távoli, a hahninszui (Hérakleopolisz Magna) uralkodóház fenyegette. A Hórusz-név az igények és óhajok kifejezése az első átmeneti korban több darabra szakadó Egyiptomban, miközben tényleges befolyása talán alig terjedt túl Uaszeten. II. Intef már Kebu (Antaiopolisz) városáig nyomult előre, és nem tudni, hogy a harcok melyik fázisában lépett trónra. Ezért elképzelhető, hogy I. Intef győzte le Anhtifit, aki nem sokkal korábban még Uaszetet fenyegette. Talán kortársa volt Tefibnek is. Mégis gazdaságilag és politikailag azonban stabil lehetett a kor, hiszen Intef hatalmas méretű sírt építtetett. Sírja a thébai nyugati parton, El-Tarifban található, ahol a XI. dinasztia korai uralkodói monumentális sziklasírokat készíttettek maguknak. A sírt Szaff el-Davabának nevezik a mai helyiek, amiből a szaff szó sort jelent. A szaffsírokat egy udvar, az arról nyíló, oszlopsoros homlokzaton keresztül megközelíthető sziklasír jelző. Antef udvara 300×54 méteres, mintegy 400 000 m³ térfogatú. A következő két uralkodó ehhez hasonló szaffsírt építtetett, amelyek nem különülnek el a közrendűek temetőjétől, ahogyan azt az óbirodalmi hagyományok megkövetelnék. Intef feleségéről és gyermekeiről nincs adat. Halála után öccse, Uahanh követte II. Intef néven. I. Intef jelentősége abban áll, hogy ő kezdte meg ténylegesen azt a politikai terjeszkedést, amelyet utódai folytattak.
• II. Intef (Wahankh Intef) – a nagy terjeszkedő. II. Intef, trónnevén Wahankh Intef („Erős és kitartó”), a korai XI. dinasztia egyik fontos uralkodója volt. II. Intef Uahanh az ókori Egyiptom XI. dinasztiájának harmadik uralkodója. Bátyját, I. Intefet követte a trónon, és Uaszet (Théba) terjeszkedése köthető nevéhez. Hosszú ideig uralkodott, negyvenkilenc vagy ötvenöt évig. Az ő uralkodása alatt Théba már valódi vetélytársa lett Hérakleopolisznak. Az első átmeneti kor széttagolt Egyiptomában az Uaszet városban uralkodó XI. dinasztia tagja volt. Uaszet először délen tolta ki határait, ahol Anhtifi halála után az általa kormányzott felső-egyiptomi nomoszokat foglalta el, egészen az első zuhatagig, vagyis Szuanu, Lak és Abu (Szüéné, Philai, Elephantiné) kerületeket. Nem tudni, hogy a harcok mely szakaszában vette át II. Intef a bátyjától a hatalmat, de az bizonyos, hogy Uaszet határát élete végére Kebu (Antaiopolisz) városáig tolta ki. Így megteremtette az alapját a Szauti–Hahninszu szövetség elleni további háborúnak és végső soron a Nílus-völgy egyesítésének. Addig azonban még több évtized telt el. Iti-ieb szauti papi felügyelő sírjának felirata sikeres ellenakciókról számol be, de sajnos a szöveg nagyon töredékes. Nem pusztán túlélni próbált, hanem aktív politikát folytatott Egyiptom újraegyesítésének érdekében. II. Intef katonai hadjáratokkal terjesztette ki hatalmát észak felé. Különösen fontos volt számára Abydos és Thinis térsége, mert ez vallási és politikai szempontból is rendkívül jelentős terület volt. Abydos megszerzése azért volt fontos, mert Ozirisz kultuszának egyik legfontosabb központja volt. Aki ezt a területet ellenőrizte, vallási tekintélyt is szerzett. II. Intef hosszú uralkodása alatt Théba megerősödött, és a déli királyság stabil állammá vált. II. Intef megkezdte – vagy folytatta – a központosított monarchia kiépítését. Sírja szintén El-Tarifban található, és mérete jól mutatja, hogy a thébai királyi hatalom milyen gyors fejlődésen ment keresztül. II. Intef volt az az uralkodó, aki Théba számára valódi politikai súlyt adott.II. Intef egy szaffsírban temetkezett, ma Szaff el-Kiszászijja a neve. Az Abbott-papirusz szerint IX. Ramszesz idején, tehát csaknem pontosan 1000 évvel később, amikor az uaszeti sírokat végigellenőrizték, ezt a sírt érintetlenül találták. Ekkor még egyben volt a bejáratnál felállított sztéléje, amelyen kedvenc kutyáival, köztük Behkával vadászik. A sztélé később összetört, a sírt kirabolták.
• III. Intef Nahtnebtepnefer – az egyiptomi XI. dinasztia negyedik uralkodója. Sokszor az első átmeneti kor utolsó királyaként tartják számon, mivel fia, II. Montuhotep egyesítette a folyamvölgyet. III. Intef még nem a teljes Egyiptom felett uralkodott, hanem csak az Uaszet (Théba) által uralt déli részén. III. Intef szülei II. Intef és Noferukait. Testvére és főfelesége I. Iah volt. Viszonylag kevés emlék maradt fenn uralkodásának idejéből, sírja – az at-Tarif alatt lévő Szaff el-Bakar – nagyon rossz állapotú. Uralkodási idejére a legkülönbözőbb becslések vannak a három évtől a nyolc évig. Valószínűleg idős volt már, amikor a trónt átvette, hiszen apja nagyjából fél évszázadon át uralkodott. Uralkodásának legfontosabb eseménye, hogy sikerült elfoglalnia Szautit és Hmunut, amivel a X. dinasztia hahninszui székhelyéhez egészen közel jutott és jelentősen meggyengítette annak erőit. Fiának már csak a X. dinasztia fővárosának bevétele és a Deltavidék pacifikálása maradt hátra.
• II. Montuhotep Nebhepetré (kb. i. e. 2060 – i. e. 2010) – az egyiptomi XI. dinasztia ötödik uralkodója. Egyesítette az addig széttagolt Nílus-völgyet, ezért sokszor vele kezdik a Középbirodalmat. A XI. dinasztia közepére tett korszakváltás miatt sokszor I. Montuhotep néven említik, mivel Manethón történeti munkájában is ő a dinasztia első királya. Ma már azonban legtöbbször I. Montuhotepként a dédapját nevezik meg. III. Intef és I. Iah gyermekeként született. Testvére II. Noferu, akit később feleségül vett. Hosszú ideig uralkodott, a torinói királylista szerint 51 évig. Amikor a hatalom rá szállt, az uaszeti (Théba) királyok befolyási övezete már a Nílus első zuhatagától Hahninszu (Hérakleopolisz Magna) határáig terjedt. Mégis hosszú időbe telt, amíg a X. dinasztiát végleg legyőzte, majd birodalmához csatolta a Deltavidék addig önálló, apró városkirályságait is. A birodalom egyesítése után II. Montuhotep az állam átszervezésébe kezdett. A trónra lépése előtti több mint egy évszázadban — az első átmeneti korban — Egyiptom egyes régióiban a legnagyobb hatalom a nomarkhészek avagy területi kormányzók kezében összpontosult. Hatalmuk az Óbirodalom utolsó évtizedeiben egyre nőtt; az Óbirodalom összeomlásához és az első átmeneti kor megosztott kormányzásához részben a fáraó központi kormányának hatalomvesztése vezetett. II. Montuhotep olyan, erősen központosított államot hozott létre, amelynek központjában a fáraó állt. Az óbirodalom óta először újra vezírt nevezett ki, és ő lett a fáraó után legnagyobb hatalmú tisztviselő. A vezír feladata volt a fáraó palotájának és a birodalom mindennapjainak felügyelete. A régiók kormányzata nagyrészt megőrizte az első átmeneti korban kialakult jellegét. A helyi kormányzók többsége megtartotta hatalmát, ám II. Montuhotep számos új, hozzá hű kormányzót is kinevezett. Az egyesítés után az egész birodalom irányítása nagy kihívást jelentett a kormányzat számára, hiszen II. Montuhotep trónra léptekor csak az ország fele fölött uralkodott. Csak uralkodásának tizennegyedik évében tört ki egy lázadás Abdzsuban, amely miatt hadba vonult, és ha már összeszedte a hadsereget, tovább is ment. Az északi sikerek lehetővé tettek már núbiai kalandokat is. Dejr el-Bahariban egy olyan sírt tártak fel, amelyben hatvan elesett katonát temettek el. Ezek a harcosok Núbiában haltak meg, de testüket hazaszállították, hogy egyiptomi földben nyugodjanak. Ez a déli hadjárat ugyanabban az évben, a tizennegyedik uralkodási évben volt, mint az abdzsui lázadás. Azt nem tudni, van-e összefüggés a két esemény között. Elképzelhető, hogy a lázadók a hadsereg távollétét akarták kihasználni. Talán erről az eseményről beszél III. Heti, amikor a Merikarének szóló intelmekben Abdzsu visszafoglalását említi, de ez nagyon bizonytalan. Annyi biztos, hogy Abdzsu sokáig ütközőzóna volt a X. és XI. dinasztia között. A végső győzelem kivívásáról érdekes módon nincsenek információink. A X. dinasztia államának beolvasztása és a Deltavidék annektálása nagy jelentőségű események voltak, mégsem szerepelnek II. Montuhotep egyetlen feliratában sem. Az egyesítés után létrehozott pozíciók célja a nagyobb állam hatékonyabb irányítása volt.II. Montuhotep sok helyen építkezett. Felújíttatta a Tefib által feldúlt abdzsui temetőben Dzser sírját, amely már nem az ezer évvel korábban meghalt király tiszteletét szolgálta, hanem inkább az Ozirisz-kultuszét. Dzser nyughelye zarándokhellyé lett másfél ezer éven át. Abu (Elephantiné) szigetén felújíttatta Szatet templomát. El-Todban templomot emeltek Montunak, Dejr el-Bahariban hatalmas halotti templomot építettek, ami mintául szolgált később Hatsepszut halotti templomához. A halotti templom mögötti burkolt terület alatt találtak hat aknasírt, amelyben hat nőt temettek el. Henhenet, Kemszit, Kawit, Szadeh, Asait és Mit valamennyien 20 évnél fiatalabbak voltak, legfiatalabbjuk (Mit) alig ötéves lehetett. Ezekhez közel fekszik Tem anyakirályné sírja is, aki II. Montuhotep utódjának, III. Montuhotepnek az anyja. Valamivel távolabb észak felé a „királyi feleség”, II. Noferu sírja fekszik. Ez utóbbi a XVIII. dinasztia kora óta nyitva állt, mivel Hatsepszut templomának építésekor az építési területre esett. Sírhelye a szaffsírból továbbfejlesztett építmény. Az udvar itt vízszintes, és fedett oszlopcsarnokba torkollik. Ebből indul a sziklasírhoz a folyosó.
• III. Montuhotep Szeankhkaré (kb. i. e. 2010 – i. e. 1998) – a XI. dinasztia hatodik uralkodója, II. Montuhotep fia. Az apja által egyesített ókori Egyiptom felett uralkodott, ezért sokszor a Középbirodalomhoz számítják. Azonban a frissen létrejövő állam nem lehetett stabil, III. Montuhotep uralkodásáról kevés információ maradt fenn. Még az sem bizonyos, hogy székhelyét szülővárosában, Uaszetben (Théba) tartotta-e. Ezért az első átmeneti korba sorolása talán helyesebb. Tizenkét évig uralkodott a torinói királylista szerint, valamikor i. e. 2000 körül. Montuhotep külpolitikája az elődéhez hasonló jellegű. Keveset háborúzott, észak felé általában csak védekezett, dél felé virágzó kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki Núbiával. Ez utóbbi azonban csak uralkodása második felére jött létre. A nyolcadik uralkodási évben csapatokat kellett délre küldenie helyi lázadások leverésére, majd az eztán indított kőbeszerző expedíció 3000 katonával megtámogatva indulhatott csak el. Az államszervezet lényegében változatlan maradt, a hosszú időn át regnáló apa tisztviselőinek nevei III. Montuhotep emlékein is feltűnnek. Így a vezír, Dagi, a kincstárnok, Meketré és Henenu hadvezér is, aki a núbiai expedíció seregét is vezette. A családra vonatkozóan szinte semmilyen adat nem áll rendelkezésre. Nem tudjuk, hogy utódja, IV. Montuhotep a fia volt-e? Ha az is volt, valószínűleg nem a főfeleségétől született és uralkodói jogcíme megkérdőjelezhető maradt. Ha IV. Montuhotep anyja, Imi III. Montuhotep felesége volt, akkor az egyik mellékfeleség lehetett. Néhány befejezett és néhány megkezdett építkezése ismert. Templomokat, szentélyeket bővített ki. Halálának körülményeiről semmit sem tudunk, sírja ismeretlen helyen van, még az sem biztos, hogy Uaszetben. A sírépítés megkezdéséről van adat, eszerint apjáéhoz hasonló nagyságrendű építményt kívánt alkotni. Valószínűleg sosem fejezték be, ezért nem található már meg. Van egy gyanús felvezető út, ami Dejr el-Bahari sziklái között egyszer csak véget ér, és egy befejezetlen folyosóba torkollik. Montuhotep nem lehetett már fiatal trónra lépése idején, így a 12 éves uralkodási idő talán nem erőszakos trónváltásra utal, ennek ellenére is máig rejtély, hol temették el végül.
• IV. Montuhotep (Nebtauiré) – az ókori egyiptomi XI. dinasztia utolsó uralkodója volt. A torinói királylistán neve nem szerepel, de uralkodása beleillik abba a hét éves időszakba, amelyikhez nem említ uralkodót a lista. Feltételezések szerint utóda, Amenemhat vagy uszurpálta a trónt, vagy azután szerezte meg, hogy IV. Montuhotep gyermektelenül meghalt. Jelenleg nincs régészeti vagy írásos bizonyíték arra, hogy vezírje letaszította a trónról Montuhotepet, ahogy arra sem, hogy Montuhotep Amenemhatot választotta volna utódjának. Montuhotepnek sem sírja, sem múmiája nem került elő. Első uralkodási évében említik nevét a Vádi el-Hudi sziklafeliratai, ahová egy bizonyos Intef expedíciót vezetett. A szakkarai és abydoszi királylistán Nebtauiré nevét nem említik; Szanhkarét közvetlenül I. Amenemhat követi. A karnaki királylistán, melyet III. Thotmesz idején állítottak össze, a 6. helyen szereplő Nebhotepré és a 7. helyen lévő Szenoferkaré után, a 8. helyen egy bizonyos […]ta[…] szerepel. Ezt általában Nebtauiréként rekonstruálják, bár elképzelhető a Szanhibtaui olvasat is, mert a szöveg elég pontatlan; a 7. számnál írnoki hiba is szerepelhet Szanhkaré neve helyett. Szintén lehetséges, hogy írnoki hiba, hogy csak két uralkodási évet írnak mellé, a legtöbb helyen azonban öt vagy hét „üres évet” is hozzátesznek, melyeket a torinói királylista említ. Karnakban azonban előkerült egy másik töredék is, egy I. Amenhotep kori királylistából. Ezen Szanhkaré és I. Amenemhat között egy Szenuszert nevű isteni atya szerepel. Ez feltételezésekre ad okot a torinói papiruszon szereplő „üres évekkel” kapcsolatban. Feltételezés szerint a királyi udvar talán már Nebtauiré uralkodása alatt átköltözött Thébából Itj-Tauiba.

A XI. dinasztia uralkodónői, királynői, királyi feleségei, hercegnői:

• Noferukait ókori egyiptomi hercegnő és királyné a középbirodalmi XI. dinasztia idején. Neve csak háznagya, Rediuhnum sztéléjéről ismert, amit Denderában találtak meg és ma a kairói Egyiptomi Múzeum őriz. Közvetett bizonyítékok utalnak rá, hogy III. Antef fáraó anyjáról van szó, mert Antefről tudni, hogy anyját Noferunak hívták, sírjában pedig egy Noferkau nevű személyt említenek; ezek lehetnek Noferukait nevének rövidebb változatai.
• Iah az ókori egyiptomi XI. dinasztia idején élt, III. Antef fáraó felesége és II. Montuhotep anyja volt. Neve holdat jelent. Fennmaradt említésein király lányaként és király anyjaként, valamint Hathor papnőjeként nevezik meg. Apja II. Antef fáraó lehetett, így férje, Montuhotep a testvére volt. Két gyermeke ismert: II. Montuhotep fáraó – vele és az elhunyt II. Anteffel közös ábrázolása Satt el-Rigalban maradt fenn, illetve egy kőtömbön, amely ma a British Museumban található –, és II. Noferu királyné, akinek szarkofágján szerepel anyja neve.
• II. Noferu az ókori Egyiptom XI. dinasztiájához tartozó királyné. III. Antef és Iah leánya, dédunokája I. Noferunak. Testvére és főfelesége II. Montuhotepnek. Sírját Dejr el-Bahariban megtalálták. Noferu sírja, a férje (TT319) halotti templomától és sírjától kissé északabbra található. Szép kialakítású reliefek díszítik. A szarkofágot megtalálták a sírkamrában, de a sírt már az ókorban kifosztották, feliratok alapján az Újbirodalom idején többen látogatást is tettek benne.
• Tem királyné volt az ókori egyiptomi XI. dinasztia idején, II. Montuhotep fáraó felesége, III. Montuhotep anyja. Dejr el-Bahariban temették el, férje halotti komplexumában. Férjét túlélte, fia uralkodása alatt temették el. Valószínűleg nem volt királyi származású, mivel sírjában nincs erre utaló jel. Nevét szarkofágján kívül csak egy áldozati asztal említi. A sírját 1859-ben fedezték fel.

A XI. dinasztia történelmi jelentősége

A XI. dinasztia nem egyszerűen legyőzte Hérakleopoliszt. Sokkal fontosabb ennél. A dinasztia fáraói azon dolgoztak, hogy

• újraegyesítették Egyiptomot,
• létrehozták a Középbirodalmat,
• megreformálták az államszervezetet,
• új királyeszményt alakítottak ki,
• megalapozták a következő négyszáz év politikai stabilitását.

Kevés dinasztia volt ilyen meghatározó, mégis ilyen kevéssé ismert és elismert az egyiptomi történelemben.

Kósa Ildikó idegenvezető – Egypt Forever