Tutankhamon sírja

A sírban 5398 tárgyat találtak, köztük csodálatos szobrokat, bútorokat, harci szekereket, szarkofá-gokat, trónusokat és egy csodálatos aranymasz-kot, mely páratlan szépségű. Ezek a megtalált tárgyak száz éve ejtik ámulatba a régészeket, egyiptológusokat és a turisták millióit. Annak ellenére, hogy ez minden idők legnagyobb régészeti felfedezése, nem szabad elfelejtkezni arról a sajnálatos tényről, hogy ez az épen talált sír csak egy „kisebb” fáraóé volt, aki egy gazdaságilag rossz időszak után uralkodott. Épp ezért szinte félelmetes a gondolat, hogy mi minden csodálatos dolog lehetett egy hosszú, sikeres uralkodás után elhunyt, tekintélyes fáraó sírjában. Szerintem el sem tudjuk képzelni mennyi kinccsel temethették el a 18. dinasztia gazdagságát biztosító fáraóit (Hatsepszut, III. Thotmesz, II. Amenhotep, IV. Thotmesz, III. Amenhotep)… Milyen szerencsétlen helyzet, hogy ezeknek az uralkodódnak a sírjait kifosztották már az ókorban.

A KIRÁLY: TUT-ANKH-AMUN

Tutanhamon (i.e. 1335-1327) az “eretnek” Ehnaton fáraó fia volt. Anyai szárma-zása, valamint trónra lépésének körülményei továbbra is vita tárgyát képezik. Az Amarna-kori királyi család egyes tagjain végzett DNS-vizsgála-tok állítólag azt mutatják, hogy Tutanhamon nem Nefertiti és nem Kija fia volt (a két nőről gondolják, hogy Ehnaton feleségei voltak), hanem egy másik nő, aki rokonságban áll III. Amenhotep-pel, Ekhnaton apjával, vagyis nagy valószínűség szerint az eretnek fáraó lánytestvére lehetett. Ha ez a helyzet, akkor Tutankhamon egy vérfertőző kapcsolat gyümölcse volt, ami megmagyarázhatja legyengült fizikai állapotát. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy uralkodói létjogosultságát nem kérdőjelezték meg kortársai.

Az ifjú fáraó Tutankhaten, „Aton élő képe” néven lépett a trónra. Uralkodása 2. évében le kellett mondania az amarnai „eretnekségről”,  vagyis Aton-kultuszról és feladata lett elősegíteni annak felszámolását, ahogy azt az úgynevezett „restau-rációs sztelé”-n leírta, melyet a karnaki templom-ban állított fel. Ezután megváltoztatta a nevét Tutankhamonra, „Amun élő képmása”, és vissza-tért Thébába, így elhagyta apja rövid életű fővárosát, Akhetatont. De mivel Tutanhamon ebben az időben még gyerek volt, úgy tűnik, hogy nővérei nem értettek egyet az aprócska fiú uralkodói jogával, nevezetesen Merytaten összeesküdt féltestvére ellen, hogy ideiglenesen elszakítsa őt a hatalomtól, de nem járt sikerrel. Ehelyett az ország kormányzását három fő személyre bízták: Ay, az „isteni atya”, a régens

központi szerepét játszotta; Maya, aki a kincstárért volt felelős; és Horemheb tábornok, a hadsereg élén. Ezen illetékes triumvirátus dolgozott azon, hogy Egyiptom hatalmát belülről és kívülről is helyre tudják állítani.

Tutanhamonnak még fiatalon meghalt, körülbelül 19 évesen, i.e. 1352 körül, anélkül, hogy örököst hagyott volna. Erőszakos halálának körülményei máig rejtély maradt. A Tutanhamon múmiájáról végzett szkennelés eredménye szerint nem igazolt a korábban hitt tompa eszközzel történő meggyilkolása, ugyanis a koponyáján nyoma sincs ütésnek. Inkább egy nyílt sebes lábtörést követő fertőzés miatti halál feltételezhető az új felvételek alapján.

Tutanhamon utódja, az „isteni atya” Ay már öreg volt, amikor viszont trónra lépett. Ay volt az, aki a hagyományoknak megfelelően megszervezte Tutanhamon temetési szertartását a Királyok Völgyében, és egyedülálló módon Ay neve szerepel saját utódának sírjában. Ay korai halálakor (mindössze 4 évvel később) egy másik alak, akinek szintén nem volt törvényes joga a trónra, Horemheb tábornok, akinek Ayt kellett követnie. Csak ezzel az új uralkodással tekintik az Amarna-epizódot befejezettnek, és Horemheb uralkodásának éveit az utolsó „jogos” fáraótól, III. Amenhotep-tól kezdik számolni. A következő nemzedékek, különösen a Ramesszida uralkodók, megpróbálták eltüntetni az Amarna-korszak minden nyomát, beleértve a III. Amenhotep és Horemheb közötti királyok nevének törlését a hivatalos listákról

KV62, TUT-ANKH-AMUN SÍRJA

Tutanhamon sírja természetesen nem a mérete vagy a gazdag díszítése miatt híres. A sír szerény méreteit gyakran hangsúlyozzák, és ez érthető is: ez ugyanis a Királyok Völgyében található összes királysír közül a legkisebb. Ez a sír sem követi a sírokra vonatkozó általános építési terveket. Valójában úgy vélik, hogy ezt a sírt eredetileg egy magas rangú, nem királyi személyiségnek, valószínűleg Ay-nek szánták, és a nagyon fiatal király váratlan halála után készült el és díszítették fel, mert máskülönben nem lett volna időben kész a fiatal fáraó temetésére. Talán az eredetileg Tutanhamonnak javasolt sír az volt, amelyet végül csak négy évvel később Ay számára (KV 23) a völgy keleti ágában III. Amenhotep sírja mellett készítettek el.  És ez biztosan nem véletlen: legyen szó Tutanhamonról vagy Ayról, mindketten arra gondoltak, hogy megerősítsék saját legitimációjukat, és ezt úgy tették, hogy saját sírjukat az „eretnekség” időszakát megelőző utolsó uralkodó sírjához közel helyezzék el. Noha Tutanhamon sírja kicsi volt, és stílusában különbözött a többitől, ennek ellenére úgy ítélték meg, hogy elegendő kanonikus kritériumot ötvöz ahhoz, hogy – még jelentős tengelyváltás mellett is – rituális királyi temetkezésre lehessen használni. Tutanhamon sírja közvetlenül a mészkőbe vésve, a völgy fő vízfolyása mentén helyezkedik el.

Egy 16 lépcsőből álló ereszkedő járat egy rövid, 7,60 m hosszú, nyugat felé igazodó folyosóhoz vezet, ami közvetlenül az előkamrába nyílik. Az eredeti lépcsők közül a legalsó hatot mélyebbre vágták, amikor szükségesnek találták a sírba való bejáratot kibővíteni, hogy a nagyobb temetési bútorokat is be lehessen vinni a sírba. Ezt követően a lépcsőket kővel és habarccsal helyreállították, hogy visszaállították az eredeti magasságukba. A sírban a folyosó falait megfelelően lesimították, de nem alkalmaztak tömítőanyagot és a végét falazott vakolattörmelékkel zárták le, ami mögött ott rejtőzött az előszoba és ott hevertek a sírba helyezett fontos bútorok. Abban az időben minden óvintézkedést meg kellett tenni a temetés és a királysír biztosítására. Ennek ellenére ez nem akadályozta meg Tutanhamon sírjának kétszeri kirablását, nagyon röviddel a temetés után. A betörések ellenére a thébai nekropoliszt abban az időben valóságban jól őrizték, és nem történt további behatolás. Később, mikor a 20. dinasztiabeli VI. Ramszesz sírját elkezdték kivésni, történt egy sziklaomlás, amely elképesztően befedte és elrejtette Tutanhamon sírját; és ezen a régi törmelékes területen építették fel a sírban dolgozó munkások kunyhóikat, és így Tutankhamon sírja végképp a törmelék alá került. A törmelék pedig elrejtette a sír bejáratát egészen 1922-ig, mikor újra felfedezték az uralkodó

A SÍR ELŐSZOBÁJA

Ez a téglalap alakú szoba merőlegesen, észak-déli tengelyen fekszik. Falait vakolták, de díszítésre nem került sor. Nyugati falának bal oldalán egy nyílás vezet a melléképületnek nevezett helyiségbe, melynek padlója mintegy 1 méterrel az előszoba szintje alatt van. Ez a melléképület sem volt díszítve. Az újrafelfedezés során mindkét kamra tele volt temetkezési tárgyakkal. Ezek elsősorban, (bár nem kizárólagosan) az ifjú királyhoz Tutankhamonhoz kapcsolódnak, vagy annak nevével díszítettek; a maradék tárgyak egy része egy női fáraó számára készült.

A sírban jól látható volt, hogy a tárgyak kezdeti elrendezését teljesen megzavarták a rablók. A behatolást követően beavatkozó ellenőrök megpróbálták helyreállítani a rend látszatát; de úgy tűnik, hogy a szívük nem volt a feladatban. Csak tessék-lássék módon látták el a feladatot, mert rendetlenül rakosgatták vissza a tárgyakat, és a hosszabb darabokat a falaknak támasztva hagyták. Carter a feltárást követően azon töprengett a hányaveti eredményből ítélve, hogy miért tettek ilyen csak jelképesnek látszó erőfeszítéseket, úgy, hogy valójában alig tettek ténylegesen valamit.

Az előszoba északi falán van egy nyílás, amely a sírkamra felé vezet. Ezt a nyílást kezdetben befalazták és bevakolták, a vakolatra pedig látványosan nagy nekropolisz pecsétet ragasztottak. Ám ezen a falon is áthatoltak a rablók, és az ellenőrök ellenőrzése után helyreállították a falat és a pecsétet is. Ennek a nyílásnak a két oldalán, a király híres állószobrai álltak feketített fából, aranyozott díszítésekkel.

A SÍMKAMARA

A sírkamra az egyetlen olyan terület, melyet díszítettek a sírban. Amikor felfedezték a sírt, ebben a kamrában a helyiség nagy részét a királyi szarkofágot körülvevő nagy fából készült szentélyek foglalták el (5 x 3,30 x 2,73 m), így csak nagyon kevés szabad hely maradt a falak mellett (75 cm). Ennek a térnek a padlóján mágikus értékű tárgyakat helyeztek el. Ez a kamra is lejjebb van az előkamránál, és valószínű, hogy eredetileg ki kellett bővíteni, hogy a nagy arany szentélyek befogadására alkalmas legyen.

A sírkamra négy falát vakolattal borították, majd díszítették. A mennyezet úgy maradt, ahogy volt. Mind a négy fal tetején az ég hieroglifa jele fut át, két végén keskeny festett kellékekkel. A díszítő témák egyszerűek, érezhető, hogy milyen

sietséggel  kellett elkészülniük a sír díszítésével. Ezt a munkát megnehezítette, hogy a festőknek helyhiányban kellett dolgozniuk. Szinte biztosnak tűnik, hogy a vakolásra és mázolásra csak a koporsó szentélyeinek beszállítása után került sor. A szűk munkakörülmények így nehezítették a munkálatokat. A munka elvégzésének módja megmagyarázhatja az egyik tényt, mely a falak vizsgálatakor nyilvánvalóbbá válik: a falon számtalan barna folt van, amely többé-kevésbé megcsonkítja az összes illusztrációt, melyek gombafoltoknak tűnnek. Carter azt hitte, hogy a gombákat vakolattal vagy festéssel hozták be, majd a gipszből való kipárolgást követően fellépő páratartalom lehetővé tette a növekedésüket. Egy 2011-ben végzett felmérés kimutatta, hogy a barna elszíneződés oka  valóban a gombák anyagcseréje vagy baktériumok által termelt melanin pigment felhalmozódása. Egyértelmű fertőző ágenst azonban nem azonosítottak. Mindazonáltal ezek a leletek megerősítik, hogy a temetkezési kamrát sietve díszítették ki, és amikor a sírt lezárták, a falakon lévő vakolatok és a képi réteg még nedves volt. A nedves falakon pedig megjelent a gombás penészedés…  Amikor a falak teljesen kiszáradtak, a mikroorganizmusok eltűntek, és a foltok megtelepedtek. A faldekoráció figurái nagy léptékben vannak festve, így drámai módon csökkentve a lehetséges jelenetek számát. A királyt az istenségek, valamint az Amduat (túlvilág) szimbólumai előtt ábrázolják, melyek mindegyike sárga-okker alapra van felfestve, hogy a háttér utánozza az arany színét. A szarkofágkamrát az ókori egyiptomiak “aranyszobának” is nevezték. A vakolatban mind a négy falon egy-egy kis fülkét alakítottak ki a védőfigurák elhelyezésére. A  falakon látszik, hogy a festők vonásai kapkodóak, de pontosak. A karakterek aránya túlzottan módosítottnak tűnik, közel áll az Amarna-stílushoz. Ez nem meglepő, mivel a kézművesek, akik a sírban dolgoztak, valószínűleg korábban Ehnaton számára dolgoztak vagy az ő idejében képeztek ki őket. A motívumok egy része Tut király utolsó két “törvényes” elődjének, nagyapjának, III. Amenhotepnek és dédapjának, IV. Thotmesznek a sírjában találtakra emlékeztetnek. A falak háttérszíne utóbbinál sárga-arany, előbbinél kékesszürke. Másrészt a temetési körmenet és a „szájnyitás” szertartásának ábrázolásai díszítik a sírt, melyek megléte azért különleges, mert ilyen jelenetek eddig csak magánszemélyek sírjaiban kerültek elő.

A Szájnyitási ceremóniája: itt az új fáraó, Ay, végzi a szertartást Tutanhamonon, akit a szövegben Az „apjaként” emlegetnek, holott Tutankahamon sokkal fiatalabb volt Aynál. Az új királyt, Az-t, látványosan megfiatalított testben ábrázolják, termetében pedig valamivel kisebb, mint Tutanhamon. A jelenetben Ay papi párducbőr köpenyt visel, és a kék koronát (Khepresh) az ureusszal kiegészítve, lábán pedig fehér szandál van. Így itt azt a szerepet tölti be, melyet általában egy elhunyt király legidősebb fiának tartanak fenn. Az uralkodói utód, ezzel a rituálé végrehajtásával megerősíti saját legitimitását. Tehát ez a jelenet nem más, mint az, hogy az idős udvaronc kinyilvánítja – nagyon megkérdőjelezhető – trónigényét.

A kísérő szöveg így szól: “A két ország ura, a rituálék ura, Felső- és Alsó-Egyiptom királya Kheper-kheperu-re, Ré fia, Ay isteni atya, örökre felruházott élettel és örökké él, mint Ré.”

Egy másik igen érdekes jelenetben Tutanhamon Oziriszként ábrázolták, atef koronát visel aranyo-zott ureusszal, és kezeiben tartja hatalmának jelképeit az uralkodói botot és az ostort.  Kiterjesztett szakálla horgas hegyével jelzi, hogy megdicsőült az elhunyt. Nyakában egy nagy gallér van, amelyen az újjászületés jeleként egy szkarabeusz van felfüggesztve, amely a napkorongot görgeti maga előtt.

Ay és Tutankhamen között egy koporsó látható: ez tartalmazza a „Szájnyitás” szertartásához szükséges tárgyakat. A kis vázák tömjénkötegeket tartalmaznak. A szöveg így szól: „A nagy isten, a két ország ura, a koronák ura, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Nebkheperuré, Ré fia, Tutanhamon, a déli heliopolisz mestere (vagyis Théba), örök élettel felruházva.”

Tutankhamon sírja ugyan a legapróbb a Királyok Völgyében, mégsem nélkülözi a művészi deko-rációkat. Aprócska díszített sírkamrájában az ábrázolás mutat némi amarna-hatást, ám mégis egyedi.

Előzőleg a szájmegnyitás jelenetet ábrázoló kép-sort néztük meg. De nem ez az egyetlen érdekes motívum.

Egy igen szokatlan ábrázolás látható a sír dekorációi között. Ebben a jelenetben három alakot látunk… az érdekesség az, hogy szimbo-likusan mindhárom személy Tutankhamon.És ha kicsit részletesebben szeretnénk foglalkozni ezzel az érdekes festménnyel, akkor említést kell tennünk az egyiptomiak lélekelképzeléseiről is.

Az egyiptomiak lélekfelfogása alapjaiban eltér a későbbi lélekelképzelésektől. A testnek szerintük különböző szubsztanciái vannak, melyeknek különböző viselkedésük, alakjuk, szerepkörük van, így nem jelölhetők egy néven. A sírban látható egyik igen érdekes jelenetben láthatjuk az uralkodó ká-já. A ká lélek fogalma, gondolata nagyon összetett volt az ókori Egyiptomban. Az ember megszületik a ká-jával (néha kettősnek is nevezik), mely a személy életenergiáját alkotja. A ká az, ami különbséget tesz élő és holt ember között, a halál pedig akkor következik be, amikor a ká elhagyta a testet. Az egyiptomiak azt is hitték, hogy a ká-t étellel és itallal lehet hosszabb időn keresztül fenntartani a halál után is. Emiatt étel- és italáldozatokat mutattak be a halottaknak, ahogy

Tutankhamon sírjában is voltak áldozati ételek elhelyezve az uralkodó ká-jának táplálására. A sírban, annak ellenére, hogy kevés a festett felület, természetesen nem hiányozhatnak a fontosabb istenségek sem, hiszen nekik fontos szerepük van a túlvilágon az uralkodó lelkének segítésében.

Az egyik látványosan szép jelenetben Tutankhamont láthatjuk Nut istennő társasá-gában. Nut ürvözli az uralkodót a túlvilágon. A jelenetnél a felirat a következő:  “Kétföld Ura, Neb-kheperu-re, örök élettel felruházva” az élők jelmezében. Ez az ábrázolás azért érdekes, mert az Amarna-stílust folytatja. Tutankhamont kiálló kerekded hassal és hosszú nyakkal ábrázolják. Tutanhamon magasan a csípőjén nyugvó ágyékkötőt visel. Nyakában széles gallérszerű nyakéket visel, mely egészen a válláig ér, a fején pedig egy rövid paróka van, melyet aranypánt övez, ureusszal. Egyik kezében botot tart, a másikban pedig bunkót (kisebb buzogányt) az ankh-kereszttel, az élet jelképével együtt. Az istennő fogadja a fáraót, és átadja neki a víz hieroglifa jelét, vagyis az üdvözlés jelét.  Nut vállpántos, testhezálló ruhát visel, széles, vörös, hajtásos vászonövvel, melynek a vége a térde alá ér. Széles gallérszerű nyakéket visel és karkötők is díszítik, parókáját pedig fehér gyászszalag tartja a helyén. A következő szöveg magyarázza ezt a gyászjelenetet: “Az ég úrnője, az istenek asszonya, üdvözletli akit szült, egészséget és éltető levegőt ad a számára. Vagyis a túlvilágon az istennő biztosítja Tutankhamon lelkének túlélését.

Egy másik jelenetben Tutankhamon a túlvilág urával Ozirísszel látható. Tutanhamon itt élőként jelenik meg, hiszen az élők jelmezében látható, nemes fejdíszt viselve, de még nem az istenek horgas szakállával. Átkarolja Ozirist, „a nyugat mesterét, a nagy isten”-t , aki örömteljesen, barátian üdvözli őt, amint azt a lepelből előbukkanó két kéz jelzi. Megjegyzendő, hogy a király két karja a Ka hieroglifára emlékeztető képet alkot. Ozirisz ureusz nélküli koronát hord, húsa zöld: zöld, mint a rothadó holttest; de zöld, mint az árvíz után újjászületett növényzet. Ozirisz két karja kinyúlik szorosan illeszkedő lepelből, hogy üdvözölje az uralkodót.

Egy újabb látványosan szép jelentben az ifjú fáraót látjuk fontos istenségek társaságában. Az első alak, a jobb oldalon álló Hathor istennő, “az úrnő, aki a nyugati nekropolisz élén áll”, írja a kép feletti ismertető. Az istennő úgy van felöltözve, mint Nut istennő, csak a fejdísze különbözteti meg. Fején a nyugat hieroglifája (vagyis itt, mint a Nyugat úrnője szerepel). Mindkét kezében egy-egy ankh jelet tart, és az egyiket a király orra felé nyújtja. Itt Tutanhamon az Amarna-korszakban divatos fejkendőt visel. Passzívan, leeresztett karokkal áll, szemben az istennővel. Fehér ágyékkötőjének teteje körül egy fekete ruhadarab van, amely hátul felfelé emelkedik, végei elöl találkoznak, és dombornyomott vörös övet alkotnak. Arannyal szegélyezett széles fekete karszalagot is visel. A jelenetben a kép bal oldalán a sakálfejű isten, Anubisz látható, akit a szintén Amarna-stílusban ábrázoltak. Ő is egyik kezében ankhot tart, de a másik kezét az ifjú király vállára teszi, mutatván baráti viszonyát és védelemét. A kísérőszöveg úgy jelöli meg, mint “Anubisz, a nyugat élén, a nagy isten, aki a balzsamozás ura”.

Anubisz mögött Ízisz istennő áll, ugyanúgy öltözve, mint Nut a szemközti északi falon; és akárcsak Nut, Ízisz is üdvözlő gesztust tesz a fáraó felé. A kísérőszöveg is hasonló, mint Nut istennő mellett, ami így hangzik: “Az ég úrnője, aki üdvözli azt, akit a világra hozott,  egészséget és életet adva örökké”. Ízisz istennő ruházata is hasonlatos Nut és Hathor istennők viseletéhez. Fehér ruhát, széles nyakéket visel vörös színű csavartmintás hosszú övvel, ami a térdénél is lejjebb végződik. Ez az istennő is gyönyörű parókáján gyászszalagot visel. Mindkét kezében a víz hieroglifáját tartja, vagyis az üdvözülés jeleit.  Az istennő mögött három guggoló alakot láthatunk. E három isten teszi teljessé a déli fal képeit. Mindegyiket “Nagy isten, Duat Ura” jelöléssel látták el, és ez így nem ad információt a tényleges kilétükről, természetükről és funkciójukról. Talán csak az alvilág isteneit összességében akarták így szimbolikusan ábrázolni (emlékezve arra is, hogy a hármas szám a pluralitást jelzi). A három ülő istenség is fehér ruhát visel, széles gallérral, és minden látható az istenségek felfele kunkorodó álszakálla. A nyugati fal a sírkamrának a fő fala, épp ezért fontos jelenetekkel díszített. Az Amduat könyve (az alvilági könyve) első órájának ábrázolásait láthatjuk itt, nagyon rövid szövegrészletekkel kiegészítve. Ez az óra az az időszak, amikor a nap lenyugvása után már nem látható, de utolsó sugarai még adnak némi fényt: az egyiptomiak számára ez volt a nap földalatti utazásának előkamrája.

Az Amduat könyve az egyik temetkezési kompozíció, melyet az Újbirodalom teológus papjai dolgoztak ki, hogy leírják a nap utazását az éjszaka tizenkét órájában,valamint a reggeli újjászületését.

Ez az utazás jelképezte a halott lelkének útját is, az átkelését a túlvilágon, majd a lélek újjászületését. Ezt a elgondolást, „kompozíciót” sokáig kizárólag csak az uralkodók lelki utazásának megjelenítésére használták. De a későbbiek során ezt a kompozíciót magánszemélyek részére készült papíruszokon is használni kezdték. Természetesen az uralkodók mindenben elsőbbséget élveztek, így a túlvilágon is. Míg a köznépnek számot kellett adni evilági tetteikről, viselkedéseikről az istenek ítélőszéke előtt a Kettős Igazság Csarnokában, addig az uralkodók lelkei egyenesen Ozirisz elé kerülnek. Az uralkodók lelke csatlakozik Réhez a napbárkán és részt vesz a nap utazásán, és segíti a napistent a túlvilági harcában Apófisz ellen. A Napbárkában Heper istenség a felkelő Nap istene látható.  A keleti fal felső regisztere, amely egyedüliként díszíthető, a temetési menetet ábrázolja, amely jelenet általában csak magánsírokban található, épp ezért érdekes egy fáraó sírjában is látni ezt a jelenetet. Egy csoport főméltóság húz egy szánkót, amelyen temetkezési bárka található, melyen a király holtteste fekszik, a füzérekkel díszített lombkorona alatt. Ez a tizenkét (meg nem nevezett méltóság) mindegyik fehér szandált visel, és öt csoportba rendeződik. Az első öt előkelőből álló csoportot három pár követi, az utolsó ember pedig egyedül áll.

Mindegyik alak fehér, széles ujjú tunikát visel, fején fehér gyászszalaggal átkötött fekete paróka. Mindannyian teljesen egyformán néznek ki, kivéve két hátul lévő alakot. A két borotvált fejű figura szinte bizonyosan Felső- és Alsó-Egyiptom két vezíre (Pentu és Usermontu), tekintettel arra, hogy tunikát viselnek erre a funkcióra jellemző vállpánttal, és mindkettőjük feje körül fehér gyászszalag van. Az utolsó alak, aki egyedül áll és a legközelebb áll a múmiához, lehet Horemheb tábornok, vagy Maya kancellár, aki Ay után a két legmagasabb rangú méltóság volt Tutankhamon idejében. A felvonulás feletti szöveg így szól: “Az udvaroncok és a király házának magas rangú tisztviselői, akik Ozirisz királyát, a Két Föld urát, Nebkheperurét nyugatra kísérik. A szavakat mondják: “Ó, Nebkheperuré, menj békével, ó, a föld védelmezője.” Az elhunyt király múmiája egy ágyon kiterítve látható, egy jól láthatóan elhelyezett Heper (szkarabeusz) mellett, melyhez a következő felirat tartozik: “A tökéletes isten, a két ország ura, Nebkheperoure, örökké és örökké él .” A múmia fejénél és lábánál Neftisz istennő, illetve húga, Ízisz istennők kis ábrázolása látható. A halotti bárka elején, Neftisz mögött a király szfinxként vagy emberfejű oroszlánként látható egy állványon. A halotti bárka orrára pedig Hórusz isten gyógyító szeme, vagyis az udzsat szem van festve.