Óbirodalom i. e. 2650-2150
A papi fejedelem, a fáraó hatalma korlátlan volt a vallásos és a politikai életben egyaránt, s ez csak a 3. dinasztia végén, Dzsószer uralkodása után bomlott fel nagy jelentőségű vallási reform végrehajtása következtében. Dzsószer piramisa Szakkarában még lépcsős volt, de Sznofrué Dahshurban már fejlettebb, törtpiramis volt. A legszebb és egyben legnagyobb piramisok Gizában épültek A központi hatalom létrejötte ellenére megmaradt az ország kettőssége: a fáraó kétfajta koronát viselt, a déliekét és az északiakét, külön temették el Alsó- és Felső-Egyiptomban, valódi és álsírba. A korszaknak még nem alakulhatott ki egységes építészeti arcuk A különböző lakóháztípusok, a tojásdad és a négyszögű alapraj valamint a nyeregtetős formák híven tükrözték a korai idők etnikai politikai bonyolultságát. Egyedül a településforma hosszan elnyúló alakja sejtette a további fejlődés útiét. Merimde-Beni-Salama: település. Maadi, Abu Roash: lakótájak.
Dzsószer fáraó Memphiszbe helyezte székhelyét, és megépíttette az első egyiptomi piramist, melyet a később istenként tisztelt építész, Imhotep tervezett. Sznofu fáraó, a IV. dinasztia megalapítója építtette az első gízai típusú piramisokat. Uszerkaf fáraó az V. dinasztia megalapítója, a napkultusz felvirágoztatója. Unisz fáraó Szakkarában emeltette piramisát. A folyosók és a sírkamra falaira először vésték fel a híres piramisszövegeket. A VI. dinasztia végén a királyi hatalmat az arisztokrata földesurak függetlenedési törekvései gyengítik. Az egyesített állam első fénykora az Óbirodalom kora volt. A vallás életet, a közigazgatási és a hadi ügyeket az istenként tisztelt fáraó vezeti annak ellenére, hogy a tisztségek gyakorlásának szétbomlása fokozatosan megindult. A papság nagymértékű befolyása a hélioszpoliszi Ré-kultusz elismertetésével indult meg. Az egész országot behálózó bürokraták szervezetét a vezír (kancellár) irányította a hivatalnoki renden keresztül az ország második embere kezdetben a fáraó családjából származott, legtöbbször a fia volt. A Sinai-félsziget rezéért, Fönícia, Libanon épületfájáért, Núbiát aranyáért, Punt országát (Szomáli partok) egzotikus termékeiért vezetett kereskedelmi-rabló expedíciók élén is ekkor még a fáraó állt, akinek az udvarába tömörült az ország színe-java, és a piramisa körül temetkezett.
A kettős adózási rendszer, a hatalmas mértékű építkezések a királysírok gondozásával járó külön megterhelések miatt azonban elemi erejű felkelés tört ki, amelynek eredményeképp a nomoszok vezető rétege önállósult, és a papi rend befolyása annyira megnőtt, hogy a papság szentesítette a trón birtoklását. A társadalmi, politikai és vallás jellegű ellentétek következtében az ország egyesített élete megszakadt és Egyiptom nomoszaira hullott szét.
A monumentális sírépítészet képezte a kor legjellegzetesebb építészeti feladatát: az Óbirodalom a piramisépítő fáraók kora volt. A sírgúla mértanias formájának a kiérlelődésével egy időben kialakult a “klasszikus” piramisegyüttes: a völgytemplom – dromos – halotti templom – piramis elrendezése, ez a sírforma a korábbi városutánzat helyett a napistennel azonosult fáraó földöntúli útját öntötte építészeti foglalatba. A “sír-út” kompozíció alakját vették fel a napkultusz céljait betöltő naptemplomok is. A 4. dinasztia elvonatkoztatott formaképzése után az 5. dinasztiától kezdődően újra kifejezésre juthatott az egyiptomi művészetszemlélet képies változatossága.
A királyi hatalom csökkenését jelezték az előkelőek által építtetett, paloták módjára kiképzett masztabák és a sziklasírok első példái is. A lakóház-építészet emlékei csak a sírok gondozásával megbízott papság “piramisvárosából” maradtak fenn, az önálló templomépítészet területén nem történt semmi jelentős előrehaladás. Dashur, Medium: Sznofru piramisai. Giza: Khufu, Khafre, Menkaure piramisa. Abusír: Sahuré síregyüttese. Abu Guráb: Neuserré naptemploma, Szakkara: Ti, Meri masztabája. Kasr el-Saga: templom.További piramisok épülnek Saqqara és Abu Sir mellett, a legnagyobb Szahuré Abu Sir-i piramisa. Ptahsepsesz sírja. A háborúk és költséges építkezések kimerítik Egyiptom erejét, végül az Óbirodalom szociális jellegű zavargások közepette megszűnik (az Óbirodalom utolsó piramisai)
III. dinasztia
i.e. 2650-2570 körül
Dzsószer (a dinasztia megalapítója) Utódai: Szehemhet, Szajaht, Khaba, Nebkharré, Hu(?)
IV. dinasztia
i.e . 2570-2450 körül
Főbb uralkodók: Sznofru, Kheopsz, Khephrén, Mükerinosz
Sznorfev (Sznorfu) piramisa Meidum mellett. Khufev (Kheopsz), Khafé (Kheprén), Khafé (Kheprén) piramisokat építtet Gizeh mellett; a legnagyobb Khufev (Kheopsz) piramisa (az első világcsoda). Magas színvonalú falikép-festészet és szobrászat (Ti úr sírja, Ülő írnok, Falusi bíró).
V. dinasztia
Utódai: Veszerkaf (a dinasztia megalapítója) Főbb uralkodók: Uszerkaf, Szahuré, Neferirkaré-Kakai, Neuszerré-Ini, Unisz Szahuré, Neferirkaré, Sepseszkaré, Neferré, Nevoszerré, Menkauhor, Dzsedkaré, Venisz.
VI. dinasztia i.e. 2300-2150
Teti (a dinasztia megalapítója) Utódai: Veszerkaré, I.Pjopej, I.Merenré, II.Pjopej, II.Merenré, Nikteroj.Teti, I. Pepi, Merenré, II. Pepi
