Nagy-Rakiás Eszter értékelése utazásunkról:
Kedves Ildikó!
Lassan egy hete, hogy már itthon vagyunk, de még bőven tudunk töltekezni az általad szervezett utazásból!!! Őszinte leszek, sosem gondoltam, hogy nekem egy egyiptomi utazás olyan élményt adhat, ami felejthetetlen lesz! De Te és Hesham olyat alkottatok, amit nem tudok egy két mondattal leírni, nem is lehet összefoglalni. Az a csoda, amiben részünk volt, – amit még a 11 éves gyermekünk is élvezett – az felülmúlhatatlan!!! Rengeteg élménnyel gazdagodtunk! Nagyon hálásak vagyunk Neked, hogy egy ilyen úttal sikerült velem is megszerettetni Egyiptomot! Nagyon szépen köszönjük a kedvességed, a felkészültséged és azt a hihetetlen energiát amivel ezen az úton elkalauzoltál minket ebbe a mesevilágba! Reméljük, hogy az élet egyszer még összehoz minket egy ilyen csodás útra Egyiptom más részére is! 🙂 Köszönünk mindent és szeretettel gondolunk rád!
Üdvözlettel: a Nagy család apraja és nagyja 🙂
Vida Ferenc részletes élménybeszámolója tavaszi utazásunkról:
Ismét Egyiptomban jártunk…
Mit csinál az ember egy szomorú, hideg, latyakos, téli délutánon? Sok megoldás jöhet szóba, de a legjobb, ha beül a kellemesen fűtött Deák Ferenc Könyvtárba, és meghallgatja Kósa Ildikó mindig érdekes előadását az egyiptomi kultúráról. Mi is így tettünk a feleségemmel, immáron sokadjára. Az előadás végén Ildikó megemlítette, hogy az idén tavasszal is szervez egy túrát Egyiptomba. Tavaly már részt vettünk egy ilyen úton, amit nagyon élveztünk, épp ezért érdeklődni kezdtünk a programok iránt. Mivel most a fő látnivalók Kairó olyan helyei, voltak, amik a tömegturizmus által nem látogatottak, úgy gondoltuk érdemes lenne megismerni ezeket. Rövid gondolkodás után jelentkeztünk is az útra.
1.nap
Bár akkor még távolinak tűnt az indulás időpontja, de egyszer csak már ott álltunk a repülőtér várójában a bőröndjeinkkel és az utastársainkkal a becsekkolásra várva. A csapat tagjai közt volt, akiket már ismertünk az előző útról, de voltak, akik számunkra még újak voltak. Szerencsére mindenki közvetlen, vidám és barátságosnak bizonyult már a legelején. Szerintem ez nagyon fontos, mert akár már egy problémás utastárs is elronthatja az egész utazás hangulatát. Nálunk szerencsére ez nem így volt! A szokásos tortúra után már időben a gépen ültünk. Az gondoltuk minden adott az induláshoz. Naivak voltunk, mert a légtér televolt, így egy félórás késéssel szállt fel a gép. Este volt, amikor landoltunk Kairóban. A reptéren már vártak bennünket az ottani segítőink. Nekik köszönhetően nagyon gyorsan sikerült átesni a formaságokon, és izgatottan, a buszunkon ülve robogtunk szállodánk, a Pyramid Park Hotel felé. Bár már elég későre járt mikor megérkeztünk, a szálloda éttermében még vacsorát is kaptunk. Addigra már jól elfáradt az egész társaság, mindenki csak egy kellemes alvásra vágyott. Úgy is lett.
2. nap
Korán keltünk. Gyors reggeli után már robogtunk is a gizai Piramis-körzetbe, hogy megelőzzük a turista áradatot. Nagyjából sikerült is. Mivel azon a területen csak a helyi buszokkal lehet közlekedni, a parkolóban hagytuk a sajátunkat és egyik ottani buszról a másikra, majd a harmadikra váltva eljutottunk a szelfiponthoz, ahol kötelező fotózkodás után, egy újabb busszal, irány a nagy piramis. Bár nincs olyan ember a földön, aki ne látta volna fotón, vagy Tv-ben a piramisokat, de ott állni mellette, hát az egészen más! Tavaly már volt szerencsénk megtekinteni, de én személy szerint nem tudok betelni vele. Az idén nem mentünk be a piramis belsejébe, így sokkal több időnk volt kívülről alaposan szemügyre venni. Rengeteg fotót készítettem róla. Szerencsére volt egy kevés felhő az égen, ami jót tett a képek hangulatának. Egyszerűen lenyűgöző a monumentalitása, a kövek méret, amiből építették, a kora, az a kisugárzás, ami még kívül állva is érződik belőle. Többször körbesétáltunk és egy csomó kérdés fogalmazódott meg bennünk. Kérdések, amikre eddig még sehol sem kaptunk hiteles válaszokat. Napokat tudnák eltölteni ott. Az idő rövid, indulunk tovább a Völgytemplomhoz. Ezt az épületet elnézve, csak kérdések vetődnek fel az emberben. A hatalmas kövek, amiből építették, ránézve is tiszteletet parancsolóak. Hogyan munkálták meg olyan pontosan, hogy egy papírlapot sem lehet a közéjük dugni, mivel emelték fel a 100 tonnás köveket? Miért kellett ekkora köveket használni? Miért fektettek ekkora energiát bele, hogy létrehozzák ezt a csodálatos építményt. Forgatod a fejed, és csak ámulsz. Nem tart sokáig az ámulat, mert már vár bennünket az ókori világ talán legismertebb alkotása a Nagy Szfinx. Most itt elakadtam, mert mit írjak róla, amit még mások nem tettek meg. Egyszerűen gyönyörű!!! Járod körbe, próbálod kizárni a körülötted levő több ezer turistát, és igyekszel csak rá koncentrálni. Felfogni az időtlenség fogalmát, befogadni mindent, amit úgy gondolod nekünk közvetít. Bár titkát továbbra is megőrizte, de valami furcsa érzés azért megmaradt bennem. Következő állomásunk a Grand Múzeum volt, aminek a megtekintésére az egész délután rendelkezésünkre állt. Kevésnek bizonyult! A GM már teljes pompájában a látogatóközönség számára nyitva áll. Maga a múzeum mérete hatalmas, gyönyörű építmény, hihetetlen mennyiségű ízlésesen, tágas térben elrendezett, jól megvilágított kiállítási tárgyakkal. A helyreállított Napbárkát külön épületrészben állították ki, ami mellett egy második bárka restaurálása is folyik. A legfelső szinten helyezték el a Tutankhamon-gyűjtemény több ezer darabját. A legtöbb tárgy amit a sírban találtak bemutatásra került, persze a híres halotti maszk is. Ezt a kiállítást alaposan megnézni legalább egy nap lenne. Sajnos nekünk ennyi időnk nem volt, de azért igyekeztünk minden általunk érdekesnek tartott tárgyat megszemlélni. Szeretném megemlíteni azt a nagyon fontos tényt, hogy a múzeumlátogatás azzal kezdődött, hogy egyiptomi vezetőnk Hesham, (aki egyébként egyiptológus) és Ildikó végig vezetett bennünket a múzeumon, és ismertették a fontosabb kiállított tárgyak történetét, ill. amit tudni érdemes róluk. Ez egész utunk során végig így volt, minden lehetséges információ eljutott kis füleinkhez. A tárlatvezetés után szabadon nézelődhettünk, kit mi érdekel inkább. Ki is használtuk a lehetőséget. Megnéztünk mindent, amit csak tudtunk, és persze fotóztunk, fotóztunk, fotóztunk. Órák múlva már alig vonszolva magunkat értünk a találkapontra. Irány a szálloda, ahol egy jó kis vacsora és egy kellemes alvás várt bennünket.
3. nap
Kis csapatunk kipihenten, kalandra készen sorakozott a reggelihez. Miután földi porhüvelyünket elláttuk finom ételekkel, buszra szálltunk. Első utunk a kopt keresztény negyedbe vezetett, ahol meglátogattunk két ősrégi templomot, amely a szentcsaládhoz köthető. Bár nem vagyok gyakorló hívő, mégis megilletődve lépkedtem ezeken a helyeken, hiszen ez itt maga a történelem. Következő állomásunk a híres Babilon erőd volt, és persze megnéztük a Szent György templomot is. Ez egyébkén gyógyító relikviákkal rendelkezik. Sok gyógyulni vágyó keresi fel a templomot. Azt, hogy ezek építészetileg mennyire lenyűgözőek le sem tudom szavakkal írni, azt látni kell! Magunk mögött hagyva a keresztény negyedet, következő állomásunk az Ibn Tulun mecsetbe vezetett. Bár régi fénye már elhalványult, de most is jól látszik a monumentalitása, a gondos mérnöki tervezés és kivitelezés. A kő felületek hihetetlen finom megmunkálása, és a díszítések gazdagsága. Elképzeltem, hogy hajdanán ezt a hatalmas teret betöltötték az imára összegyűlt hívők. Lenyűgöző látvány lehetett. Indulunk tovább a Gayer-Anderson Orientális Múzeumba. Rengeteg, az arab élettel kapcsolatos tárgy és szobabelsők láttán csak kapkodjuk a fejünket. Az a sok pompás díszítéssel ellátott bútor, a finom textíliák garmadája, az ötvösművészet remekeit képviselő lámpák, az ablakokat borító művészi kidolgozású rácsozat, mind-mind ámulatba ejt. Minden alaposan át volt gondolva. Ki gondolná, hogy gondoskodtak a lakások természetes hűtéséről is, hogy az ablakrácsok nem csak a szellőzést biztosították, hanem a diszkrét szemlélődést is a hölgyek részére? Ők kiláttak, de őket nem látták. Huncut ugye? Következő látnivalónk Kairó legöregebb fája. Elég érdekesen néz ki. Nem lehet megállapítani, hogy melyik volt az eredeti törzs, és melyek azok az ágak, amik földet értek és gyökeret vertek. Nagyon érdekes labirintust alkot az az egy fa, amit, ha jól emlékszem háromszáz évesnek mondtak. Korához képes jóltartja magát. Ahogy elnéztem kedvelt szelfi pont is, mert alig tudtam egy elfogadható képet lőni róla. Már jócskán benne jártunk a délutánban, de a Kairói tornyot nem szerettük volna kihagyni. Ott magasodik a város fölött, jellegzetes lótusz virágra emlékeztető formájával. Szemet gyönyörködtető látvány. Természetesen kilátóként is funkcionál, így a turisták kedvenc célpontja. Szerencsére nem kell lépcsőzni, lift repít fel a magasba. Odafenn gyönyörű a kilátás. A város nagyrészét be lehet látni. A Nílus partján épült új modern épületek hangulatos képet varázsolnak elénk. Természetesen egy kávézó is helyet kapott odafenn, ahol a jegy árában még egy fagylalt is benne foglaltatott. Kár lett volna kihagyni ezt a látványt. Lassan kezdett ránk telepedni az este, ideje volt lezárni ezt a fárasztó, ám sok érdekességgel szolgáló napot.
4. nap
Új nap virradt kis csapatunkra. Ismét kalandra készen sorakoztunk, hogy buszra szálljunk. Akkor még nem tudtuk, hogy egy kis időutazásra indulunk. Kairó középkori városrészébe, az El Muizz utcába látogattunk el. Tényleg olyan érzés volt mintha ott megállt volna az idő. Nagyon érdekes volt látni azokat a jellegzetes épületeket, ahol lakások, üzletek, műhelyek egymás mellett sorakoznak. Látszik rajtuk hogy rég nem voltak felújítva, mégis életteret biztosítanak az ott lakóknak. Engem a “műhelyek” ragadtak meg leginkább, amikben a legegyszerűbb felszereléssel dolgoznak, ennek ellenére olyan szépen megmunkált tárgyakat készítenek, hogy le a kalappal. Igazi kézi munka! Az üzletekben leginkább mindenféle helyben készült portékát árultak. A keskeny utcácskán nagyon óvatosnak kellett lenni, mert a járművek, bár dudálva jelezték jöttüket, sokszor csak milliméterekre húztak el melletted. Nagyon hangulatos és tanulságos séta volt. Mivel Kairóban rengeteg mecset van, az utunkba eső érdekesebbeket kár lenne kihagyni. Ha jól emlékszem kettő esett utunkba. Mivel cipőben nem lehet belépni a mecsetbe, ezért ezek kinn maradnak a számukra rendszeresített tárolópolcokon. Minden mecset más és más, de mindegyik, azonkívül, hogy szép látványt nyújt, megnyugtatja a lelket. Ezután vissza a való világba, irány a Khan el-Khalili híres bazárja.
Először azt a részét látogatjuk meg, ahol a helyiek vásárolnak. Hát itt aztán tényleg lehet mindent kapni, a tevenyeregtől kezdve a gombostűig, zöldségtől a betonkeverőig. Itt aztán van élet! Filmeken már láttam keleti bazárt, de benne lenni a sűrűjében, hát az igen. Nem tudom ki, hogy van vele, de ha egy ilyen helyen járok, igyekszem ott lenni, benne lenni, átérezni, megérteni, ami körülvesz. Szeretem megtapasztalni a hangulatát, befogadni mindazt, ami körülvesz. Számomra ez sokkal fontosabb, mint az az információ, ami a helyhez köthető. Nem lehet leírni azt a nyüzsgő sokaságot, a portékák hihetetlen sokszínűségét és mennyiségét, a sok helyi embert, akik itt szerzik be a mindennapi szükségleteiket. Természetesen a bazár velejárója az állandó zsivaj, hiszen alkudni muszáj. A bazár másik része a turisták kiszolgálására van. Itt inkább csak ajándéktárgyakat lehet kapni. A választék bőséges. Aki itt sem talál megfelelő szuvenírt, máshol ne is próbálkozzon. Gyönyörű kézzel hímzett párnahuzatok tömkelege, különféle ötvöstárgyak, lámpák, szobrok minden méretben, bizsuk, achát tárgyak, meg még ki tudja mi minden más. Az árusok persze igyekeznek meggyőzni téged, hogy neked arra feltétlen szükséged van, és a világ legjobb üzletét fogod kötni ha megvásárolod. De hát ez itt így megy. Akinek még ez sem volt elég, nézzen be a kézművesek utcájába. Kicsivel másabb a kínálat, de itt is árulnak mindent. Míg a többiek a portékákat nézegették, én elmerültem a mesterek munkájának nézésében. Lenyűgözött, ahogy egy satuba fogott réz dobozkára, biztos kézzel, egy db. szerszámmal és egy kis kalapáccsal véste bele a bonyolult mintákat. Mivel a satu nem volt az asztalhoz rögzítve, szabadon mozgathatta, ahogy legjobban esett kézre. A másik asztalnál a mester, fogóval a kezében, vékony lemezből különböző formákat hajtogatott, amikből a végén egy szelence díszítései lettek. Nem láttam tervrajzot, sem lézer kivágót, csak azt az embert, aki készíti Így készülnek azok a remek díszes tárgyak, amiket hazahozunk. Legalább is ott. Mire a sétánk végére értünk már rendesen korgott a gyomrunk, ezért az irányt egy helyi arab étterem felé vettük. Első körben mindenféle finom mártogatós szószokat tálaltak fel előételnek, majd következett a leves. Főételnek volt, aki a halas ételt választotta tengergyümölcseivel, mi inkább a sült csirkés menü mellett döntöttünk. Persze rengeteg köret volt mindkét tálon. A bőséges vacsi után jóllakottan szálltunk a buszunkra, és szállásunkra hajtattunk. Mozgalmas nap volt!
5. nap
Ha valaki azt gondolja, hogy ezután már lazább napok következtek, nagyon téved. Már korán reggel a buszon ültünk, és haladtunk a Fayum oázis felé. Még az ottani lakosok is épp csak ébredeztek, mikor egy rövid pihenőre megálltunk egy igen, csak méretes ősrégi mesterséges tó partján levő kávézóban, hogy felfrissítsük magunkat. Tovább haladva, jónéhány kisebb falun haladtunk át, míg megérkeztünk egy helyi étteremhez, ahol a buszunkat terepjárókra cseréltük. Mielőtt útra keltünk volna a sivatagba, előtte kaptunk egy mártogatósokból és lángos szerű péksüteményből álló energia bombát. Nagyon ízletes volt. Ezután a buszunkat hátrahagyva nekivágtunk a sivatagnak. Bár a talaj köves, homokos szerkezetű volt, azért a sofőrjeink találtak rendes homokdűnéket is. Hogy egy kicsit változatosabbá tegyék az utat, időnként bucka rodeóval szórakoztattak bennünket.
Az első megállónk egy vízesésnél volt. Igen jól olvastátok egy vízesés az oázisban! Ilyet sem lát minden nap az ember. Alaposan körbe is jártuk, és jó sok fotót készítettünk, majd indultunk tovább. Mire elértük a természetvédelmi terület határát, már elég magasan járt a hőmérő higanyszála. Hatalmas homokkő szikla képződmények magasodtak fölénk, érdekes alakzatokat formálva az egyhangú tájba. Körülöttünk minden kiszolgáló épület agyagból készült, így teljesen belesimult a tájba. Kezdésként megnéztünk egy ismertető filmet a helyről, majd megszemléltük a kiállított hatalmas csontokat. Ezután a szabadban folytattuk a bálnacsontok megtekintését, amiket a megtalálásuk helyén hagytak. Elég nagy területet jártunk be a kijelölt útvonalon, amiről letérni nem volt szabad. Mindent a szemnek! Azért így is nagyon látványosak voltak. Mire körbeértünk már rettenetesen melegünk volt. Irány a büfé, egy hideg üdítő és egy kis hűsölés. Miután sikerült lehűteni magunkat folytattuk sivatagi kalandozásunkat. Volt ismét buckázás. A látványosabb helyeken megálltunk, hogy alaposan körbe nézhessünk, na meg persze fotózhassunk. Volt, ahol a homokból egy két érdekes kagylót sikerült találni a szemfülesebb útitársunknak. Hogy sivatagi élményeink teljesek legyenek, vacsoránkat egy Beduin sátorban költöttük el. Előtte egy rövid, élő népzenei előadással kedveskedtek kisérőink. Az étel finom és bőséges volt, mint mindenhol utunk során. Lassan esteledni kezdett, így a buszunk felé vettük az irányt. Elcsigázottan, de élményekkel tele értünk vissza a szállodánkhoz.
6. nap
Első utunk a Rhoda szigeten levő királyi palotába, a Manial Palace-ba vezetett. A palota kertjében sétálva rengeteg különleges növénnyel találkoztunk. Az egész park nagyon látványos és gondosan ápolt. Az épületek mind kívülről, mint belülről gyönyörűek. Nemhiába, hiszen egy palotáról beszélünk. Miután kicsodálkoztuk magunkat, következő állomásunk Kairói Régészeti Múzeum volt. Sikerült átküzdeni magunkat a biztonsági ellenőrzésen, és már benn is voltunk. Hesham és Ildikó körbevezettek bennünket a múzeumban, miközben a fontosabb kiállított tárgyakról alapos ismertetést nyújtottak. Egy csomó kiállított alkotás ismerősként köszönt vissza, hiszen a történelemkönyvek lapjain vagy fotókon már találkoztunk velük. Azért az egészen más érzés, amikor ott állsz az eredeti alkotás előtt. Teljesen meghatódik az ember, hogy ezt a művet nagyon, de nagyon régen készítették, és itt van előtted. A tárlatvezetés után szabad séta volt. Mindenki a saját tempójában, érdeklődésének megfelelően nézelődhetett. Látnivaló volt bőven, így a rendelkezésre álló idő még kevésnek is bizonyult. A múzeumi látogatás után egy meglepetés várt ránk. Vacsorával egybekötött sétahajózás a Níluson. A vacsora finom volt, a látvány kellemes. Még műsort is kaptunk. Először egy ügyes hastáncos hölgy szórakoztatta a férfiközönséget, de a hölgyek sem maradtak műsor nélkül, ők egy kerengő dervis táncában gyönyörködhettek. Összességében hangulatos befejezése volt az utunknak.
7. nap
Kicsit szomorúan bár, de rengeteg élménnyel indultunk haza. Nagy-nagy köszönet Ildikónak és Heshamnak ezért az újabb kellemes kalandért!!!!
Vida Ferenc