A Nílus.
Nílus nélkül az egyiptomi civilizáció egészen más módon fejlődött volna. Körülbelül 4132 mérföldével a Nílus a világ leghosszabb folyója. Bár van némi vita valódi forrását illetően, sokan egyetértenek abban, hogy az ugandai Victoria-tónál kezdődik, ahol Fehér-Nílusnak nevezik, és észak felé folyik a Földközi-tengerig. Mint látni fogjuk, az ókori Egyiptomban több okból is fontos volt a Nílus közelében élni.
A legtöbb ember Egyiptommal asszociálja a Nílus folyót, de valójában sok különböző országon folyik keresztül, nem csak Egyiptomon. A Victoria-tó nevű nagy tóban kezdődik, és észak felé halad át Ugandán, Dél-Szudánon, Etiópián és Afrika számos más országán, mielőtt Egyiptomon keresztül a Földközi-tengerig halad. Azt a helyet, ahol a Nílus találkozik a Földközi-tengerrel, a Nílus folyó deltájának nevezik.
A Nílus összesen több mint 4000 mérföld hosszú. Ez hosszabb, mint az Egyesült Államok teljes szélessége az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig.
A Nílus számos különböző madár- és halfajnak ad otthont, valamint a híres nílusi krokodiloknak. A nílusi krokodilok akár 6 m hosszúra is megnőhetnek, és 750 kg-om is nyomhatnak.
Mivel a Nílus nagyon sok területen halad át, számos különböző éghajlaton halad át. A folyó egyes részei trópusi területeken haladnak keresztül, ahol egész évben meleg és esős. Más területek nagyon forróak és szárazak, tipikus sivatagi éghajlattal. Másutt hol száraz, hol csapadékos az idő. Ezeken a helyeken az év bizonyos évszakaiban általában esik az eső. A szezonális esőzések olyan hevesek, hogy minden évben az egész folyót rendszeres ütemben elárasztják.
Bár a Nílus vízáramlását ma Egyiptomban az Asszuán-gát szabályozza, melynek első változatát 1902-ben építették, majd az 1960-as és 1970-es években bővítették ki a mai Nagy Gátra, a folyó szezonális áradása rendkívül fontos volt előzőleg az itt élők számára. Miután a monszun esőzések leestek a Nílus forrásánál, a folyó júniustól szeptemberig megáradt. A Nílus gyakran több méterrel átfolyt a partjain, és tápanyagokban és természetes műtrágyákban gazdag iszap- és szennyeződésrétegeket rakott le a környező földre. Ez kiváló mezőgazdasági területeket hozott létre a Nílus partján, egy olyan területen, amely egyébként sivatag lett volna. Az emberiség ennek a termékeny területnek a bőségét használja évezredek óta, és hozta létre a civilizáció legkorábbi birodalmát.
A Nílus az ókori Egyiptomban
A Nílus partjain virágzó ősi civilizációkat az emberi történelem legrégebbi civilizációinak tekintik (a Tigris-Eufrátesz, az Indus és a Jangce folyó völgyében élő civilizációk mellett). A Nílus gyorsan észak felé áramló vizei nemcsak a mezőgazdasági területeket teremtették meg, amelyek lehetővé tették a civilizációt, hanem könnyű útvonalat is biztosítottak a folyón felfelé és lefelé haladó régiók közötti kereskedelem számára. A kisléptékű kultúra és civilizáció Kr.e. 6000-5500 körül kezdődött a térségben. Az ókori Egyiptom az emberiség egyik legrégebbi civilizációja. A folyó mentén élő kisebb kultúrákból összeolvadva a történészek úgy vélik, hogy az egyiptomi időszak Felső- és Alsó-Egyiptom, a Déli-, illetve az Északi-Nílus völgyének egyesülése, valamint az Óbirodalom kezdete, valamikor 3100 és 3100 között kezdődött. Kr.e. 3050 A fáraók hatalma és a királyság általános gazdagsága csaknem három évezreden keresztül gyarapodott és hanyatlott, és a virágzó idők között megszakadtak a viszályok és a polgárháborúk. Az egyiptomi civilizáció legikonikusabb vívmányai a gízai tornyos piramisok, az ókori világ hét csodájának egyike. A Nílus deltájának egyiptomi ellenőrzése utoljára kezdett kudarcot vallani a keletről érkező asszírok és a délről núbiai inváziók következtében az ie nyolcadik században, és a legtöbb egyiptomi földet Perzsia annektálta az ie 6. században Egyiptom később. Nagy Sándor növekvő macedón birodalmának vazallus állama lett.
Az ókori világ folyói létfontosságúak voltak az emberiség legkorábbi civilizációi számára. A Nílus olyan feltételeket teremtett a Nílus folyó völgyének régiójában, melyek ösztönözték az emberiség legkorábbi ülő kultúráinak virágzását. A Nílus mindig is a legfontosabb vízforrása volt Egyiptomban. A Nílus rengeteg vizet adott az ókori egyiptomiaknak az élelmiszertermesztéshez. A folyó minden évben megáradt, és a víz termékeny iszapot hordott a termőföldekre, ahol az egyiptomiak búzát és más gabonát, lencsét, csicseriborsót, szőlőt, fügét és sok más gabonát termesztettek.
Ha egy folyó áradásaira gondol, valószínűleg olyan képeket lát maga előtt, melyeket a hírekben látott, ahol a vártnál magasabbra emelkedő folyók súlyos problémákkal sújtják a közösséget. Pl: emberek menedéket póbálnak keresni a járművek és a házak tetején…Ezzel szemben az ókori Egyiptomban az áradás rendszeresen előfordult, és jelentős pozitívumokkal is járt. Például az árvíz határozottan jót tett a sivatagos talajnak a termények táplálására. Az árvíz akkoriban sem mindig volt tökéletes – néha túl magas volt, néha nem volt elég magas -, de mindenképp szükséges volt a termőföldek számára. Az éves árvíz jobb előrejelzésének vágya még a csillagászat fejlődéséhez és egy naptár létrehozásához is vezetett. A bőséges termés mellett a Nílus más élelmet is kínált az embereknek. Például, ha azt kérdezné, mit vacsoráztak az ókori Egyiptomban, elmondható, hogy több halat fogyasztottak, mint más állati fehérjéket. Ez a táplálkozás lehetővé tette a népesség növekedését, támogatva egy nagy és szervezettebb civilizáció felemelkedését.
Az ókori egyiptomiak számára a Nílus volt a fő közlekedési eszköz. Az árukkal ezen a vízi út által biztosított útvonalakon lehetett kereskedni. Ez sokféle hajó kifejlesztéséhez vezetett, a kis vízi járművektől a nagy katonai hajókig. A folyó elhelyezkedése egyben védelmet is jelentett azoktól, akik kárt okozhatnak a régió lakosságának. Egy olyan széles folyón, mint a Nílus, csaták idejében nem volt könnyű keresztülhaladni, így a túlparton lehetőség volt felkészülni egy ellentámadásra.
A történészek úgy vélik, hogy a Nílus áradása és a természet pusztulása, majd annak megújhodása befolyásolta az ókori egyiptomiak gondolkodását az emberi lények halálon túli sorsáról. Az ókori Egyiptom világ első magaskultúrája, mely hitt a túlvilág létezésében. Az istenek ehhez a körforgáshoz is társultak, Ozirisz a föld termékenységéhez, Hapi pedig magához a Nílushoz és az áradáshoz.
A Nílus befolyásolta az emberek világról alkotott általános gondolkodását is. Ha például az irányokra gondolunk – észak, dél, kelet és nyugat –, akkor valószínűleg az északra gondolunk, először, mint a legjelentősebb irányra, mivel a legtöbb térképen jellemzően az észak van felül. Az ókori egyiptomiak ezzel szemben dél felé orientálódtak, mivel ebből az irányból jött a folyó.
Mint általában a nagy folyók esetében, a Nílus folyóvidéke is viszonylag sűrűn lakott volt. A régió a történelmi korok ciklusain ment keresztül… A folyó minden módon befolyásolta az itt élő civilizációt. Az áradások 4 hónapos időszakában nem lehetett a földeken dolgozni, így a meglévő munkaerőt más célú feladok elvégzésére használták. Pl. : Piramisok, templomok, vízvezető csatornák, nekropoliszok építése. Íly módon a civilizáció építésében is létfontosságú volt a Nílus jelenléte.
