Predinasztikus kor i. e. 3300-2920
A Nílus-völgy népessége két fő központba tömörült: északon (Alsó-Egyiptom) a Deltába, délen pedig (Felső-Egyiptom) Hierakónpoliszba. Ezek az első városkezdemények társadalmi szervezettséget igényeltek, ezért szükségessé vált a központi hatalom, melyet a király testesített meg. Néhány uralkodó bizonyítottan Hierakónpolisz*ban állította fel székhelyét, így például a Skorpió király* és Narmer fáraó*. Narmer, a predinasztikus kor utolsó uralkodója meghódította Alsó-Egyiptomot, és egyesítette a két országrészt.
Protodinasztikus kor i. e. 2920-2650
Narmer-paletta elkészítése. Felső-Egyiptom elfoglalta az Alsót; Narmer fáraót Hórusz-Aha király követte a trónon, aki valószínűleg azonos a görög szövegekben említett Ménésszel. Ménész megalapította az I. dinasztiát, és hadászati, közigazgatási – és talán vallásos jellegű – meggondolások alapján az ország első fővárost, Memphiszt Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom határterületén, feltehetően azért, hogy a Delta vidékét, amely lazábban függött össze a belső területekkel, ellenőrizhesse, és ellenőrizhesse a két országrészt.
Az első két dinasztia uralkodóit Thisz (vagy Thinisz) vidékéről származtak. Az uralkodókat az abüdoszi királyi nekropoliszban temették el. Az állam belsődleges megszilárdulása, az első hódítások; az öntözőberendezések karbantartását és kiépítését államilag megszervezik. Megjelennek a hieroglif írások, később a hieratikus írások. Megkezdődnek az arany- és rabszolgaszerző hadjáratok; a nílusi kereskedelmi hajózás fejlődése. Magas színvonalú a fémverő-és kerámiaművészet, az uralkodók és hatalmasságok pompás síremlékei.
Ménész sem tudta végrehajtani művét vérontás nélkül. A papi fejedelem, a fáraó hatalma korlátlan volt a vallásos és a politikai életben egyaránt, s ez csak a 3. dinasztia végén, Dzsószer uralkodása után bomlott fel nagy jelentőségű vallási reform végrehajtása következtében. Dzsoszer piramisa Szakkarában még lépcsős volt, de Sznofrué Dahsurban már fejlettebb, törtpiramis volt. A legszebb és egyben legnagyobb piramisok Gizában épültek A központi hatalom létrejötte ellenére megmaradt az ország kettőssége: a fáraó kétfajta koronát viselt, a déliekét és az északiakét, külön temették el Alsó- és Felső-Egyiptomban, valódi és álsírba. A korszaknak még nem alakulhatott ki egységes építészeti arcuk A különböző lakóháztípusok, a tojásdad és a négyszögű alaprajz valamint a nyeregtetős formák híven tükrözték a korai idők etnikai politikai bonyolultságát. Egyedül a településforma hosszan elnyúló alakja sejtette a további fejlődés útiét. Merimde-Beni-Salama: település. Maadi, Abu Roash: lakótájak.
Az egyiptomi építészet első nagy korszaka jellegben egységes képet mutatott az 1-3. dinasztiák idején. Tartalmában és formájában híven tükrözte az egyesülés időszakát: erődök, megerősített paloták jelentették a tipikus építészeti feladatokat. Az erődök szolgáltak példaképül a sírépítészet számára délen is, északon is, magának a fővárosnak, Memphisznek is – sírváros formájában – megépült a megfelelője. A térszervezés – az udvarház -, a részletképzési sajátságok a falisávos homlokzat – feltehetően elé-ázsiai eredete mellett kibontakozott a jellegzetes egyiptomi építésmód: a faragott kővel való építkezési szokás. El-Kab: erődített település. Abüdosz, Saqqara, Negade: archaikus királysírok. A masztaba, a kápolna jellegzetes építészeti formája.
Memphisz: az első főváros. Szakkara Dzsószer sírkerülete. Erős volt az arisztokrácia. Bevezették a Nomosz-rendszert (Nomarchosz = kerületi kormányzó). Az istenkirályé, fáraóé (per-aa: nagy ház) volt minden föld. Az arisztokrácia alárendelt volt. Fokozatosan gazdagodtak a nomarchoszok (gazdaságilag és katonailag), így függetlenítették magukat a központi hatalomtól.
I. dinasztia
ie. 2920-2770
Főbb uralkodók: Aha (?) (= Ménész, a dinasztia megalapítója), Dzser Dzset (Kígyó király), Ka, Dzser, Vadzsi, Vedimev, és meg három, ismeretlen nevű király
II. dinasztia
ie. 2770-2650
Főbb uralkodók: Hotepszehem (a dinasztia megalapítója), Raneb, Hatepszekhemui, Peribszen, Kaszekhem(ui) és négy kevésbé ismert király