Dendera – Hathor istennő temploma

Elsőként elmesélném, hogy a denderai Hathor templom a kedvencem minden egyiptomi templom közül. Imádom az egyedi dekorációját, a csodaszép Hathor-fejes oszlopait, a templom nőies bensőséges hangulatát és misztikumát. Ez az a templom, amit mindenkinek látnia kellene, ha már eljutott Egyiptomba… Mindig élvezettel látogatom ezt a varázslatos helyet, és igyekszem mindig újabb és újabb részletekkel bővíteni a templomi dekorációról az ismereteimet.

Denderában található Egyiptom egyik legfontosabb temploma, amely különösen gazdag változatosságát nyújtja a késői templomjellegzetességeknek. Dendera a Nílus partján, Karnaktól északra mintegy 60 km-re helyezkedik el. A 6. (Krokodil) felső-egyiptomi nomosz fővárosa, Hathor istennő szent helye volt. A jelenlegi falu az egykori településre épült rá. Óegyiptomi nevét (Iunet vagy Tantere (a görög Tentürisz) vagyis „oszlopváros”) feltehetően a fétis jellegű Hathor-fejes oszlopairól kapta. A templom területe az egyiptomi történelem különböző korszakaiban is jelentős vallási központ és tartományi főváros volt.

Korai szövegek utalna a denderai templomra, amelyet már az Óbirodalom idején is újjáépítettek, vagyis az első templomok egyike volt. Írott forrásaink szerint Kheopsz/Hufu a IV. dinasztia piramisépítő fáraója kezdett építeni, majd I. Pepi fáraó bővítette. Ismereteink szerint jó néhány újbirodalmi uralkodó, így III. Thotmesz, III. Amenhotep, II. és III. Ramszesz is szebbítette az építményt. Ma is álló Hathor templomát az utolsó Ptolemaioszok kezdték építeni, és Tiberius császár fejezte be.

Az ősi szent helyen jelenleg álló Hathor-templomot a görög-római korban építették, s ez a korszakból származó egyik legjobb állapotban fennmaradt templom Egyiptomban, túlélelte hitvesének, Hórusznak illetve gyermeküknek Ihinek vagy Harszomptusznak szentelt – eredetileg a közelben álló templomok pusztulását is.

Falain Augusztus, Tiberius, Caligula, Claudius és Nero császár kartusai olvashatók az áldozati jelenetek között, de megtalálható Kleopátra és fia, Caesarion 4 méter magas domborműve is. 24 pilléres csarnoka 27,5 m magas és 43 m hosszú. Három további tere után következik a 11 kamrával körülvett szentély. A földalatti részen kriptákat alakítottak ki asztronómiai jelenetekkel dekorált falakkal, és Ozirisz sírt, akinek a templom tetején szentélyt is építettek.

Dendera a legtöbb egyiptomi templomhoz hasonlósan a Nílus felé fordult, de mivel itt a Nílus elkanyarodik, ezért az építmény lényegében észak felé néz , nem pedig a megszokott kelet-nyugat irányban helyezkedik el.

A templomtérség előtt különböző római kori pavilonok és pülonok előtti kapuzatok kaptak helyet, amelyeket Domitianus és Trainanus idején emeltek, beillesztve ezeket a templomkörzetbe tartozó masszív téglafalba. Összehasonlítva az Edfui vagy a Philea-i templommal, itt hiányzik a oszlopsor, és a belső templom előtti két pülon. A templomot egy befejezetlen kőből épült, oldalbejáratokkal ellátott belső körítőfal vesz körül, melyet kr. u. 1. században Tiberius császár által építtetett hatalmas hüposztilcsarnok előtt terül el.

E korszakban a korábbi templomoktól eltérően ennek az oszlopcsarnoknak a homlokzata az oszlopok közti terek befalazásával egyfajta alacsony védőfalat formáz. A csarnok mennyezetét 24 szisztrum alakú, hathor-fejes oszlop tartja. Minden oszlopfőbe a tehénfülű istennő négy irányba tekintő arcmását faragták, habár az ókorban kivétel nélkül mindegyiket vandál módon megrongálták. A csarnok mennyezetén azonban nagyon jól látható még az eredeti színezés. A hely díszítése igen összetett és gondosan kivitelezett égtérkép, feltüntették az állatövi jeleket is és a napkorongot elnyelő, majd hajnalban megszülő Nut istennő képei is feltűnnek.

A nagycsarnok egy kisebb, belső, hatoszlopos hüposztilcsarnokba, az ún. „megjelenések termébe” nyílik, mivel az istennő szobra itt „jelent meg” a szentélyből előbukkanva a vallási szertartások és ünnepek alkalmával. A terem falainak jelenetein a király látható, amint részt vesz a templom alapítási szertartásán. Az oldalhajók három helyiségbe nyílnak, amik a napi szertartásokra való felkészülést szolgálták. A külső fal keleti részén egy nyíláson át juthattak be az áldozati javak ebbe a térségbe, az egyik nyugati helyiségtől pedig párhuzamos folyosó vezetett egy kúthoz.

A templom belső magját különböző későbbi Ptolemaiosz-kori fáraók építtették – a falakon látható feliratok nélküli kartusok rávilágítanak uralmuk gyakorta bizonytalan természetére. A térsé, magának az istennőnek a szentélyét, egy áldozati termet is magába foglalt, itt ajánlották fel az áldozatokat, valamint a „kilencség termét”, ahol Hathorral együtt különbféle istenségek szobrai gyülekeztek a felvonulások kezdete előtt. Habár ma már üresen áll, a szentélyfalak díszítése alapján feltételezhető, hogy egykoron kőszentélyt tartalmazott Hathor szobra számára, valamint itt állt az istennő hordozható bárkája, és az isteni nászok alatt a „látogatóünnepek alatt” pedig valószínűleg hitvese, az edfui Hórusz bárkája is. A központi szentély körül tizenegy kápolna sorakozott, amelyeket olyan más isteneknek szenteltek, akik Hathorhoz kapcsolódtak, de itt lehettek akár Hathor főbb attribútumai is, a szent szisztrum csörgős hangszer, és a menat-nyaklánc is. Közvetlenül a fő szentély mögötti kápolna falában lévő fülke ott mélyed a templomfalba, ahol annak külső részén egy „meghallgató fül”-kápolna volt – ami lehetővé tette az istennő számára , hogy meghallja a hozzá szóló imádságokat. A falakban és a templom hátsó részén lévő helyiségek padlója alatt számos, a templomi kincsek őrzésére szolgáló hosszúkás alakú üreg lapul. Az üregben tárolt legfontosabb tárgy Hathor bá-jának szobra volt, amelyet rejtekhelyéről az itt tartott újévi ünnepség során vitték fel a templom tetejére. Az áldozati teremtől nyugatra lévő lépcsőházon (a felfelé tartó királyt, papokat és az istennő szentélyét faragták a falba jobb felől).