Tudásmegőrzés a Ptolemaiosz-kori egyiptomi templomokban.
A Ptolemaiosz-korban (i. e. 332–30) – amikor Egyiptom hellenisztikus uralom alá került, de továbbra is erőteljesen őrizte vallási és kulturális identitását – a templomok falaira vésett szövegek különösen fontos szerepet kaptak. Noha a Ptolemaiosz-kor egyik legfontosabb ékessége a Nagykönyvtár célja az volt, hogy a lehető legtöbb papíruszt, tekercset, pergament, iratot és könyvet megőrizze, e korban épült vagy felújított templomok méltán híresek arról, hogy falaik telis-tele vannak nem csak a templom isteneinek ismertetéseivel, vagy az építtető fáraó tetteivel, hanem az adott templom különleges szakrális és tudományos tekercseinek szövegeivel. A templomi tekercsek, papíruszok szövegének kőbe vésése nem pusztán dekoratív vagy vallási célokat szolgált, hanem tudatos kulturális és szakrális stratégia volt. A ptolemaioszi és korai római kori templomok falain található szövegek nem csupán díszítőelemek vagy vallási liturgiák kísérői voltak – nem „illusztrált képes bibliák” a népnek, hanem mélységes teológiai, mágikus és kulturális jelentőségű nyomok, amelyek egyszerre őrizték az isteni rendet, a papi hatalmat és az egyiptomi identitást.
A Ptolemaiosz-kor templomépítészete az ókori Egyiptom késői korszakának egyik leglátványosabb teljesítménye: monumentális, precízen tervezett szentélyek születtek, amelyeket gyakran generációkon keresztül, az eredeti koncepciókat követve építettek tovább. Az épületek alaprajzaiban az átláthatóság és az arányosság elve érvényesült – ezek a szent terek nemcsak vallási központok voltak, hanem a kozmikus rend földi megnyilvánulásai is. A Ptolemaiosz-kor legfontosabb templomai Felső-Egyiptomban találhatók – Philae szigetén, Kom Ombo-ban, Edfuban, Esznában és Dendarában –, ahol az istenek kultusza és a szent szövegek rendszere különösen gazdag formában maradt fenn.
Az alábbiakban összefoglalom a legfőbb okokat miért vésték fel a templom tekercsinek szövegét a falakra:
1. Tudásmegőrzés a mulandóval szemben
„A tudás szent lenyomatai”. A papírusz anyaga viszonylag sérülékeny, idővel megsemmisülhet tűz, nedvesség, rovarok vagy hanyagság következtében. A templomfalba vésett szöveg viszont szinte örök – így a legfontosabb rituális, teológiai és kozmológiai ismeretek „örök időkre” konzerválhatók voltak. A véset tehát a tudás örök formája lett, míg a papírusz az élő, gyakorlati használat eszköze maradt. Ezek a falra vésett írások az írott szó isteni eredetébe vetett hitet tükrözték, miszerint a beszéd – és különösen az isteni szó – nemcsak információt közvetít, hanem teremtő erővel bír. Az egyiptomi gondolkodásban a szó (medu netjer) szó szerint „az isten szava”, és minden hieroglifa egy élő, mágikus princípium. Amikor ezeket a szövegeket kőbe vésték, nemcsak dokumentálták a rítusokat és istenek tetteit, hanem újra is teremtették azokat: a templom fala így maga is szakrális cselekvéssé vált.
2. A kozmikus rend (Ma’at) fenntartása írás által
„A világrend őrzői” – a falak mint kozmikus stabilitás hordozói. Az egyiptomi világképben a Ma’at, vagyis az isteni rend, az igazság és az egyensúly volt a teremtett világ alapja. E rend fennmaradásához szükség volt az isteni törvények és rítusok pontos ismeretére és végrehajtására. A falakra írt szövegek szakrális terekké alakították a templomot: maga az épület vált az isteni tudás fizikai megnyilvánulásává. A szöveg tehát nemcsak elmondva vagy felolvasva, hanem létével is működött – mintha „önmagát olvasná”. A templomszövegek központi funkciója az volt, hogy megerősítsék és fenntartsák Ma’at, azaz a kozmikus rend elvét. Az isteni hierarchia, a rítusok rendje, a világ teremtésének mitikus eseményei – mind visszatükröződnek ezekben a feliratokban. A templom falára vésett szöveg nem csak leírja a világ rendjét – hanem mágikus aktussal fenntartja azt. E szövegek létezése garanciája volt annak, hogy a világ ne süllyedjen vissza a káoszba (Iszefet).
3. A papi tudás kodifikálása és autoritása
„A papi hatalom biztosítékai” – a szöveg mint ismeret és hatalom. A ptolemaioszi korban a papság szerepe is átalakult: egyre inkább szükség volt a hagyományok pontos dokumentálására, különösen a görög uralkodók és adminisztráció felé való hitelesítés miatt. A templomfalakon rögzített szövegek hitelesítették a papi eljárásokat, szertartásokat és jogokat – a kőbe vésett szó a legfelsőbb tekintélyt jelentette. Ezzel a papság biztosította saját pozícióját, és kizárta a „hamis” gyakorlatokat. A szövegek birtoklása és megértése a papság privilégiuma volt. A templomi hierarchia csúcsán álló főpapok nemcsak vallási vezetők voltak, hanem a tudás őrzői is – mitikus, nyelvi, liturgikus és mágikus szinten. A falakra vésett tudás nemcsak spirituális, hanem politikai hatalmat is biztosított, különösen egy olyan korban, amikor a hellenisztikus uralkodók kívülről jöttek, de a legitimitásukat az ősi isteni rend folytatásán keresztül kellett megszilárdítaniuk.
4. A templom mint mikrokozmosz – a világ újrateremtésének színtere
„A templom mint kozmikus könyvtár”. Az egyiptomi templom nem csupán imádság és áldozat helyszíne volt, hanem maga is a világegyetem modellje. A templomfalak szövegei – különösen az építési rituálék, isteni beszédek, napi szertartások leírásai – a világ teremtését és fenntartását jelenítették meg, újra és újra. A szövegek fizikai jelenléte segített újrateremteni a kozmikus rendet – nemcsak elméleti, hanem mágikus valóságként. E templomokat úgy építették meg, mint a világ leképezéseit, mikrokozmoszokat, ahol minden fal, oszlop és szöveg egy-egy világelem szimbolikus leképezése. A templom falai így nemcsak az istenek lakhelyei, hanem a kozmikus tudás tárházai is voltak – egyfajta szent könyvtár, ahol a tudás nem sorokban feküdt, hanem kőbe vésett világteremtő formulákban.
5. A hellenisztikus időszak kulturális kihívásai és a „szent örökség” megőrzése
„A kőbe vésett szó válasza a mulandóságra”. A görög uralom alatt Egyiptom fokozott kulturális és identitásbeli kihívásokkal szembesült. A templomfalakon megjelenő, eredeti nyelven és írásrendszerben (hieroglifákkal) rögzített szövegek a nemzeti és vallási identitás védelmezőivé váltak. Ezáltal a templom nemcsak a vallási, hanem a kulturális ellenállás és önazonosság központja is lett. A hellenisztikus korban, amikor a görög kultúra írásbelisége elsősorban pergamenen és papíruszon jelent meg, az egyiptomi kultúra tudatosan ellenállt a feledésnek. A papírusz könnyen pusztul, de a kő állja az időt.
6. Örökségátadás az utókornak
„A jövőbe írt imák” – az időn túli szándék. A templomfalra vésett szöveg tehát nem csupán archívum, hanem öröklétbe írt ima, mágikus védelem az idő és az idegen uralom eróziója ellen. Sok szöveg nem csak a jelennek szólt, hanem kifejezett jövőbe mutató hatással bír. Ezek a feliratok gyakran kezdődnek időtlen szerkezetekkel: „örökké él”, „örökké megújul”, vagy „örökkévaló világosságban” – mintegy előrevetítve, hogy a templom, az isteni rend és az azt őrző szöveg túléli a korokat. A hellenisztikus kor kifejezetten figyelt arra, hogy az igazi fontos értékeket továbbvigye és az utókor számára elérhetővé tegye. Az Alexandriai Nagykönyvtár ugyanezen céllal épült, hogy az utókor számára megőrizze és elérhetővé tegye a kor legfontosabb információit. Sajnos a Nagykönyvtár nem maradt fenn… De egy része megmaradt a templomok falaira vésett szent szövegeknek.
A ptolemaioszi templomfalakra vésett szövegek nem csupán díszítések vagy liturgikus jegyzetek voltak, hanem a tudás szent lenyomatai: a világrend őrzői, a papi hatalom biztosítékai, a kozmikus és kulturális önazonosság kövei. A kőbe vésett szó Egyiptom válasza volt a mulandóságra – és a hellenisztikus világ változó áramlataira is. A Ptolemaiosz- és korai római kori templomfalakon olvasható szövegek nemcsak a múlt dokumentumai, hanem a jövőbe írt imák, a világ rendjét örökkévalóvá tevő mágikus formulák. A papíruszok mulandóak, de a kő örök – ezért váltak ezek a templomok nemcsak vallási, hanem kozmikus könyvtárakká, ahol az isteni szavak maguk is szakrális cselekvéssé váltak.
*****
Íme néhány konkrét példa a Ptolemaiosz-kori templomokból, ahol a papiruszokon őrzött szövegeket a falakra vésték – szertartási, mitológiai vagy liturgikus célból. Ezek a szövegek részben egykor csak a papok számára voltak hozzáférhetők, de kőbe vésve örök érvényű, nyilvános (bár még mindig szakrális) emlékké váltak.
1. Edfu temploma – Az isteni építés szövege (Építési rituálék)
Helyszín: Hórusz temploma, Edfu
Időszak: főként III. Ptolemaiosz Euergetész és XII. Neosz Dionüszosz uralkodása alatt épült (i. e. 237–57)
Szövegtípus: Építési és szentelési rituálék
Edfuban, Hórusz isten templomának alapkövét Kr. e. 237. augusztus 23-án tették le. A belső szentélyt több mint kilencven évvel később, Kr. e. 142. szeptember 10-én avatták fel, VIII. Ptolemaiosz Euergetész uralkodása alatt. Az építkezés végső lezárása Kr. e. 71-re tehető, amikor elkészült a monumentális bejárati kapu, a pülón. A templom szerkezete a klasszikus egyiptomi szentélyrendet követi: a pülón mögött oszlopos udvar nyílik, majd ezt követi az előcsarnok, a pronaosz, melynek homlokzatát szekrényfallal összekötött oszlopsor zárja le. A keleti oldalon egy kis fülke rejti a templom híres könyvtárát. Ennek katalógusa a falra vésett hieroglifáknak köszönhetően ma is olvasható – ez különleges bepillantást enged az ókori szent szövegek rendszerébe.
A pronaosz mögött a hüposztül csarnok (zárt oszlopcsarnok), majd az áldozati asztal terme következik. A templom szívében helyezkedik el a bárkaszentély, amelyet oldalról kápolnák öveznek. A legbelső tér a főszentély, ahol egykor Hórusz szobrát őrizték. Edfu már az Óbirodalom óta fontos kultuszhely volt – a templom mellett egy szent liget terült el, ahol Hórusz szent sólyma fészkelt.
A templom falain több helyen is megtalálható az a hosszú, részletes szöveg, amely az isteni templomépítés mitikus aktusát írja le: Ptah teremtő erejétől kezdve Hórusz templomának pontos szertartási lépésein át a felavatásig. Ez a szöveg eredetileg a papok számára készült „építési kézikönyvként” létezett, de a falra vésett változat az isteni rend (Ma’at) és a templom kozmikus szerepének állandósítását szolgálta. „Építsétek fel Hórusz templomát úgy, ahogy Re utasította Thotot, és Thot közölte az írnokokkal – mert minden dolog rend szerint történik, ha az Ég másolata lesz a Földön.”
2. Dendera temploma – A titkos rituálék és az égi csillagtan
Helyszín: Hathor temploma, Dendera
Időszak: főként X–XII. Ptolemaiosz uralma idején készült (i. e. 54–30)
Szövegtípus: Asztronómiai mennyezetszövegek, rituális misztériumok, tikos szertartások,
A dendarai Hathor-templom alaprajza szándékosan hasonlít az edfui szentélyre – a két templom közötti kapcsolat nemcsak formai, hanem rituális is volt. Az edfui Hórusz szobrát évente bárkán Dendarába vitték, hogy találkozzon Hathorral, isteni párjával – ez az égi nász földi tükreként zajló szertartás az isteni rend egyik legfontosabb ünnepe volt. A dendarai templom szentélyrésze feltehetően Kr. e. 54 körül, XII. Ptolemaiosz uralkodása alatt készült el, míg a pronaoszt már a római korban építették. A homlokzat itt is a klasszikus stílust követi: szekrényfalak kötik össze az oszlopokat. Néró császár (Kr. u. 54–68) uralkodása alatt tervbe vették a templom oszlopos udvarának és pülónjának megépítését is, de az építkezés csupán az alapozásig jutott. Különleges eleme a templomnak a tetején található kápolna, amelyhez ünnepi körmenet vonult fel az újévi szertartások idején – a nap megújulásának és az isteni világosság visszatérésének ünnepén.
A templom tetején és mennyezetein olvashatók azok a részletes szövegek, amelyek a csillagistenek mozgását, az időszámítást, az évkör és a világ rendjét magyarázzák. Emellett megtalálhatók a „rejtett titkok termei” (kripták) falain az ún. Misztérium-rítusok leírásai, amelyeket egykor csak a legmagasabb beavatott papok ismertek. Ezek szinte szó szerinti másolatai voltak azoknak a papiruszoknak, amelyek titkos szertartásokat tartalmaztak, például Hathor újévi megjelenéséről vagy az istennő fényhozó misztériumáról. „E nap, amikor Hathor kilép szent barlangjából, a csillagok visszatérnek az Ég útjára. A pap így keni meg az égisz nyakát, és nyitja meg a fény kapuit.”
3. Philae temploma – Ízisz kultusz és királyi legitimitás
Helyszín: Ízisz temploma, Philae-sziget
Időszak: főként XII. Ptolemaiosz és a római kor eleje (i. e. 1. század)
Szövegtípus: Királyi jogcímek, beavatási és szakrális hatalom szövegei
Philae szigete, az „első katarakta gyöngyszeme”, az ókori világ egyik leglenyűgözőbb kultuszhelye volt, ahol Ízisz istennő tiszteletére emeltek monumentális templomot. A szentély nemcsak vallási központként, hanem spirituális határzónaként is működött, hiszen földrajzilag és szimbolikusan is Egyiptom és Núbia határán állt. A templomkomplexum fő részei a Ptolemaiosz-korban épültek, különösen II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr. e. 285–246) uralkodásától kezdődően, de a római császárkorban is tovább bővítették. A templom bejáratát két hatalmas pülón uralja, mögötte oszlopos udvar és különböző melléképületek sorakoznak. Az egyik legérdekesebb része a Traianus-kioszk – egy nyitott oszlopcsarnok, amely valószínűleg a szent bárka kikötésére szolgált, amikor az istennő képét szertartásosan vitték vagy hozták. A templom belsejében, a szentélyrész közepén helyezték el Ízisz bárkaszentélyét, ahol a szent szobrot őrizték.
A philae-i szövegek különösen gazdagok mitológiai utalásokban, és Ízisz mint anya, mágus, gyógyító és az élet védelmezője jelenik meg bennük. A templom hieroglifái az istennő dicséretén túl a ptolemaioszi uralkodók legitimitását is hangsúlyozzák, mintegy összekötve a politikai hatalmat az isteni erővel. Philae szigete sokáig az egyiptomi vallás utolsó bástyája volt: még a kereszténység elterjedése után is folyt itt az isteni kultusz egészen a 6. századig. A templom az asszuáni gát építése miatt ma már nem az eredeti szigeten áll, hanem a közeli Agilkia szigetre helyezték át – de varázsából semmit sem veszített.
Philae falain különösen gyakoriak azok a szertartási jelenetekkel kombinált szövegek, amelyek Ízisznek tett királyi felajánlásokat, az isteni jóváhagyást, valamint a király beavatását és hatalmának megerősítését írják le. Ezek a szövegek nemcsak vallási, hanem politikai funkciót is betöltöttek: a Ptolemaiosz uralkodók hellenisztikus származásuk ellenére isteni legitimációt nyertek azáltal, hogy „beírták magukat” az egyiptomi teológiába. Egyes részek közvetlenül másoltak a korábbi papi iratokból – főként Ízisz mágikus dicsőítéseit tartalmazó himnuszokból. „Ízisz így szólt: Te vagy az én fiam, akinek kezébe adom Alsó- és Felső-Egyiptom koronáját. A Szív Szava szerint uralkodj, ahogy Ozirisz rendelte.”
4. Esna temploma – Kozmológiai szövegek és a teremtés mítosza
Helyszín: Khnum temploma, Esna
Időszak: főként római korban is aktív, de ptolemaioszi alapokon
Szövegtípus: Teremtésmítosz, istenségek „titkos nevei”
Eszna temploma különleges helyet foglal el a ptolemaioszi templomok sorában: Khnum isten, a fazekaskorongon az embereket megformáló teremtő isten szentélye ugyanis mélyen a mai városszint alatt rejtőzik. Az egykori templomépületnek ma csupán a hüposztül csarnoka látható, de ez is lenyűgöző műalkotás. Az építkezés a Ptolemaiosz-korban indult, de főként a római császárkorban nyerte el mai formáját – a fennmaradt részek között Claudius, Vespasianus, Titus és Domitianus nevét is megtaláljuk.
A templom oszlopcsarnoka 24 pálmafejes oszlopot foglal magába, gazdagon díszített fejezetekkel. A mennyezeten csillagképek és asztrális szimbólumok láthatók, melyek Khnum isten égi-teremtő aspektusára utalnak. A hieroglifák témája sokrétű: a szertartások pontos leírásától kezdve a világteremtés kozmikus jeleneteiig. A templom különlegessége az a részletes naptári szöveg is, amely pontosan rögzíti a papi szertartások idejét és a különböző rituálék rendjét – így Eszna szentélye afféle égi és földi időrend istenített koordinátarendszerévé válik. A templom alatti mélység és a belső tér misztikus félhomálya a látogatóban az alvilág határának élményét idézi, ahonnan az isteni teremtőerő minden nap újra életre hívja a világot.
Az Esna templomban található szövegek sokszor kifejezetten rituális-kozmológiai tartalmúak: hogyan jött létre a világ, Khnum hogyan formálta meg az embert az isteni korongon. A szövegek megőrzik és publikálják a legbelső, titkos tudás darabkáit is – például istenek „rejtett neveit”, amiket mágikus erővel ruháztak fel. Ezek eredetileg zárt papi könyvtárakban voltak, most viszont a templomfalakon válnak „örökérvényű mágikus formulává”.„A világ a Vízben fogant, s a Szív szólt először: ‘Legyen Fény!’ Khnum keze formálta az agyagot, s életet adott a lélegzetével. Így lett az ember a rend szolgája.”
5. Kom Ombo temploma – kettős szentély
Helyszín: Szobek és Hórusz temploma, Kom Ombo városa a Nílus keleti partján
Időszak: II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása (Kr. e. 285–246) alatt indult, majd a római császárkorban bővítették (pl. Augustus, Tiberius).
Szövegtípus: az istenek csladfájának ismertetései, orvosi és anatómiai szövegek, királyi propaganda, naptári és kultikus szövegek, szertartási időpontok, csillagászati ciklusok, évi ünnepek időzítése
Kom Ombo temploma a Nílus partján magasodik, egyedülálló formáját a kettős istenség tiszteletének köszönheti. Kettős templom: két különálló szentély és tengely, két istenség tiszteletére: Szobek – a krokodilfejű isten, a termékeny Nílus vizeinek és ösztönerők uralkodója. Hórusz-harszafesz – a sólyomfejű isten, a fény, a tudatosság és a királyi hatalom megtestesítője. Két isten, két külön szentélyt, de egyazon építményen belül. Ez a különleges kettősség nemcsak a templom alaprajzát határozza meg, hanem mély szimbolikus jelentőséggel is bír: a teremtés kettős erejét, a vizek és a fény, az ösztön és a tudat egyensúlyát jeleníti meg. Ez az egyedülálló forma dualista világszemléletet tükröz: ösztön–tudat, víz–fény, alsó–felső Egyiptom, múlt–jövő. A templom soha nem készült el teljesen, de így is komplex és jól tagolt szakrális tér maradt fenn.
A templom építése II. Ptolemaiosz idején kezdődött, de szintén hosszú évszázadokon át zajlott – a fő struktúrák a ptolemaioszi uralkodók és a római császárok (pl. Augustus, Tiberius) idejében készültek el. A templom homlokzata és pülónja részben töredékes, de az oszlopos udvar és belső terek jó állapotban maradtak fenn. Szimmetrikus elrendezése egyedülálló az egyiptomi templomépítészetben. Az épület pülónja után oszlopos udvar következik, majd kettéválik a templom két szimmetrikus tengelye, mindkettő saját szentéllyel zárul. A templom hieroglifái rendkívül gazdagok orvosi, anatómiai és szakrális szövegekben: itt található például a híres „orvosi jelenet”, ahol műszereket, sebészeti eszközöket ábrázolnak – ez az ókori egyiptomi gyógyászat egyik legkülönlegesebb ikonográfiai forrása. A szentély közelében egy krokodilmúzeum is helyet kapott, mivel Szobek istennek itt valóban élő krokodilokat tartottak és mumifikáltak.
A templom egyik legfontosabb szöveg- és ábrakincse az ún. “orvosi jelenet”: sebészeti és gyógyító eszközök részletes ábrázolása, magyarázatokkal. Ezek a jelenetek az egyiptomi orvostudomány szakrális alapjait tükrözik. Emellett bemutatja az uralkodó vallási vezetői szerepét, hiszen a ptolemaioszi uralkodók és római császárok mint isteni papok jelennek meg, akik szertartásokat végeznek a két istenség előtt.
Kom Ombo temploma így nemcsak egy különleges kettős istentisztelet helyszíne, hanem a természet és civilizáció, fény és árnyék, ösztön és értelem harmonikus találkozási pontja is. A templom nemcsak térben, hanem jelentésében is kettős – éppen ezért válik az egyiptomi gondolkodás szimbolikus esszenciájává. A Kom Ombo-i templom segít “megalapozni a Mennyet a Földön”, egyesíteni a Felső Ént az Énnel. . A templom a fényt és a sötétséget, az egót és a magasabb ént jeleníti meg … “„Minden páros szervünk mellett van egy, amely kiegyensúlyozza azokat…”. A templom a dualitás, a pólusok gyógyításáról szól.
(Kósa Ildikó idegenvezető – Egypt Forever)