Neferuhotep sírja – TT49

2024. február 11-én, vasárnap megnyitották a nagyközönség előtt Neferhotep sírját (TT49) Luxorban.

Neferhotep feldíszített sírkápolnája a nyugat-thébai nekropoliszban található, közel a mai Deir el Bahrinak nevezett völgyhez, ahol híres uralkodók, például Hatsepszut építették templomaikat. A thébai 49. sírszámú sír Ay fáraó uralkodása idején épült, Kr.e. 1320 körül.

Neferhotep Amun írnoka volt a 18. dinasztia idején. A TT49 számú sír az ókori egyiptomi tisztviselő, Neferhotep temetkezési helye, aki Amun főjegyzője volt.

Neferhotep Tutanhamon, Ay és Horemheb uralkodása alatt élt, Egyiptom 18. dinasztiájának végén kb. i.e. 1327 és 1323 között. Neferhotep feleségét Merytré-nek, fiát Nerbynek hívták.

Neferhotep nyughelyét az elmúlt századokban folyamatosan „újrahasznosították” a területen élők. A sírt használták időnként lakóhelyként, majd később istállóként, szarvasmarhák tárolására.

Amikor Jean-François Champollion belépett ebbe a sírba, ezt írta: „Most a sír csaknem teljesen megsérült és tönkrement. A megőrzött részek miatt nagyon sajnáljuk, ami elveszett.”

Champollion gyásza azonban most csillapodhat, hiszen a modern technológiának köszönhetően a lézeres tisztítással, időigényes és aprólékos munkával sikerült eltávolítani a festményekről a (tüzek miatti) szennyeződéseket, a kormot. Ez az új technológia csodálatosan előhozta az eredeti színeket, művészetet, és így újraéledt a sír szépsége.

A sírt 2000 óta restaurálták. A közelmúltban egy német csapat modern lézeres technikát alkalmazó non-invazív tisztítókezelésen dolgozott a TT49-es sírban, hogy megőrizze és megtisztítsa az ősi földalatti falakat anélkül, hogy károsítaná a finom maradványokat. Így most a sír épen maradt díszítéseit eredeti színeiben láthatjuk.

A német csapat mellett az argentin Buenos Aires Egyetem csapata dolgozott ezen a projekten, akik gondosan dokumentálták és rögzítették a sírnak finom részleteit, beleértve a könnyen és kevésbé látható feliratokat és ikonográfiát is.

A sír építészeti szerkezete kelet-nyugati irányban van elrendezve, ami az élet, a halál és az újjászületés körforgását szimbolizálja. Ez a dizájn az ókori egyiptomiak hitét tükrözi az elhunyt újjászületésében és a Nap (a napisten Ré) mindennapi utazásában ezen a világon és a túlvilágon.

Neferhotep sírkápolnája a 18. dinasztia időszakának jellegzetes építménye: kívül udvart vágnak a sivatagi domboldalba, a homlokzat a felkelő nap felé néz, rajta van a sír tulajdonosának neve és címei. A kápolna belseje szépen díszített falfestményekkel, a sírtulajdonos és családja szobrai számára kialakított figurafülkével. A sírkamra a föld alatt van elrejtve a sír alsó szintjén, és teljesen díszítetlen.

Amikor a 19. század elején újra felfedezték a sírt, a falfestmények még viszonylag jó állapotban voltak. A festmények, domborművek és szobrok gazdag díszítése súlyosan megsínylette, amikor az itt élő falusiak beköltöztek, illetve szarvasmarhatartásra használták a sír termeit. Amikor a sírt lakásként használták, a nyíltlángú tűzrakás, és később a tűzhely miatti füst beszennyezte a sír falait. Emiatt a festmények és a díszített kőfelületek nagy részét vastag koromréteg borította. Az oszlopcsarnokban különösen a mennyezetet és a falak felső része teljesen fekete volt a lerakódott szennyeződéstől.

A sír istállóként való használata sokféle sérülést okozott. Egyrészt mechanikai sérüléseket okoz a festményeken, hiszen az állatok a falnak dörgölőztek, valamint por és egyéb szerves szennyeződés lerakódások voltak minden felületen.

A falfestmények a márgás mészkő gyenge szerkezetétől szenvednek, ami rétegvesztést és részleges vakolatvesztést okozott. A festékréteg szerves kötőanyagai lebomlottak, így a festmények kohéziós veszteséget mutattak, vagyis egyszerűen elkezdtek leválni a falakról. Az ősi festékekre a biológiai behatás (az ott elhelyezett állatok testnedvei és testhője, a legyek, a denevérek és a méhek) szintén komoly mechanikai sérülésekhez és kémiai lebomláshoz vezettek. Sajnos nem tettek jót falfestményeknek a korábbi időszakok agresszív tisztítási módszerei, mikor szivacsokkal, ecsettel és vízzel próbálták megtisztítani a falakat.

A sírban az elsődleges feladat a fő konzerválási tevékenység elvégzése volt, vagyis az elveszett kődarabok helyen, a megmaradt vakolat stabilizálása, a repedések javítására irányuló kezelésekkel menteni mindazt, ami még megmaradt. Csak ez után következett a sérülékeny koromfekete felületek tisztítása. A korom eltávolítása után kezdődött meg a festett felületek újabb aprólékos tisztogatása és minden festett és írott részlet digitális dokumentálása.

A restaurátorok csodálatos munkát végeztek. Csak gratulálni lehet a munkájukhoz!!!!