Az egyiptomiak számára nagy fontossággal bírt az idő, és így annak mérése is. Az idő múlásának rögzítése alapvető emberi tevékenység, akár a naptár lapjainak forgatásával, akár az óra másodpercmutatójának mozdulatainak követésével, akár a nap ívének befejezéséhez szükséges idő mérésével.
Többszörösen megdőlt már az az elképzelés, miszerint az obeliszkeket is napóraként használhatták a templomokban. Ez az elmélet idejétmúlt elképzelés. Az obeliszkek ugyak kapcsolódtak a Naphoz, de a Nap sugarát, az uralkodó Naphoz való kapcsolatát, és a fáraó tiszteletét volt hivatott megjeleníteni, nem az idő múlását.
A legősibb időmérő eszköz a NAPÓRA volt, ami a Nap mozgásával változó árnyék iránya és hosszúsága segítségével mutatta a “pontos” időt. De természetesen ennek az eszköznek a használatához napfényre volt szükség.Majdnem 3500 évvel ezelőtt a Királyok Völgyében, az ókori Egyiptom fáraóinak és nemességeinek temetkezési helyén dolgozó férfiak egy kis napórát készítettek mészkő felhasználásával napjaik emlékére. A napórát Susanne Bickel, a Bázeli Egyetem régésze fedezte fel egy olyan területen, ahol a 19. dinasztia munkásai pihentek, miután a királyi sírokban dolgoztak. Ez a napóra az egyik legkorábbi ilyen eszköz, melyet valaha találtak Egyiptomban.
A napóra valójában egy egyszerű kőlap, amit 12 egyenlő helyet jelöltek meg. A munkások egy fa- vagy fémpálcát rögzítettek a tábla tetején lévő lyukba, hogy az árnyékot vethessen a tábla felületére, és ezzel az árnyékkal mérték a nap előrehaladását.
Egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy ez a típusú napóra csak a görög-római időszakban, legalább 1000 évvel később vált általánossá. Bickel javasolatára, a Királyok Völgyében feltárt napóra ösztönözze arra a kutatókat, hogy újra megvizsgáljanak néhány korábban ismert, és elfogadott elgondolást. Arról pedig, hogy a férfiak miért készítettek napórát, Bickel azt mondja: „Talán a férfiak szabályozták a munkaidejüket az eszközzel, vagy ez valamilyen módon a királysírok díszítéséhez kapcsolódik, ahol a nap éjszakai utazását egy körbe strukturálva ábrázolták a 12 órás rendszert. Egyelőre csak találgatni tudunk melyik elgondolás a helyes.”
A napóra működéséhez szükség van a napfényre, ezért éjszakai időmérésre nem volt alkalmas. Ezért találták fel a VÍZÓRÁt, ami az edényből az edény falán elhelyezkedő lyukakon egyenletesen távozó vízmennyiség segítségével mutatta az idő múlását. Az edény belső falán a víz szintje mutatta az eltelt időt.
Az ókori egyiptomiak a Kr.e. 15. században kifejlesztették a vízórákat (melyek éjszakára és nappalra is használhatók). A vízórák azon az elven működnek, hogy egy edényből, melynek alján apró lyukak vannak, viszonylag állandó sebességgel csöpögtethető ki a víz. Annak érdekében, hogy az időskála állandó maradjon, a víznyomásnak állandónak kellett maradnia, és törekedni kellett arra, hogy az edényben lévő lyukak ne kopjanak nagyobbra.
Daniel Boorstin azt írta: “Az egyiptomiak vízórák ki- és beáramlási modelljével is rendelkeztek. A kifolyó típus egy alabástrom edény volt, amelynek belsejében egy skála volt, és az alján egyetlen lyukkal csöpögött a víz. Az idő múlását úgy mértük, hogy a vízszint csökkenése a skála alatti egyik jelről a következőre csökken. A későbbi beáramlási típus, amely az edényben lévő víz emelkedésével jelezte az idő múlását, bonyolultabb volt, mivel állandó szabályozott utánpótlást igényelt”.





