Az idegenvezető munkája….

És miért tud többet adni egy jó idegenvezető?

• Szakmai tudásával megsokszorozza az élményt,
• Segít megválaszolni a még csak fel sem tett kérdéseket is,
• Megfelelő információkat ad át, nem pedig félinformációkkal, kitalált mesékkel áltat.
• Spórol neked, mert tudja mit, hol, merre érdemes venni.
• Váratlan csodák felé terel, akkor is, ha egyáltalán nem számítasz rá, sőt, akár álmokat vált valóra…
• Figyel rád és egyedi igényeidre.
• Konfliktust, problémát kezel helyetted, sokszor úgy, hogy te még észre sem vetted, de ő már elhárította a bajt.

A jó idegenvezető: az utazás lelke, élményeid kulcsa

Egy utazás sokféle lehet. Lehet csupán pihenés, lehet felfedezés, lehet kaland vagy spirituális élmény. Bármilyen céllal is indulunk útnak, egy dolog közös bennünk: szeretnénk emlékezetes élményekkel gazdagodni. És bár az utazás örömeinek sok forrása lehet, van egy szereplő, aki igazán képes arra, hogy minden pillanatból a legtöbbet hozza ki: a jó idegenvezető.

Több, mint útbaigazítás: valódi élményformáló

Sokan azt gondolják, hogy az idegenvezető „csak” egy kísérő, aki útba igazít, információt oszt meg, és biztosítja, hogy a csoport együtt maradjon. A valóságban azonban egy jó idegenvezető sokkal többet nyújt ennél. Ő az, aki segít megérteni a látottakat, aki élővé, érthetővé és átélhetővé teszi az idegen helyszíneket. Ő az, aki megosztja a háttértörténeteket, legendákat, kulturális összefüggéseket – mindazt, ami egy sima látnivalóból élményt, egy épületből történelmet, egy helyi ételből kulturális felfedezést varázsol.

Személyes kapcsolat – ember az emberhez

Egy jó idegenvezető nemcsak szakember, hanem lelkes, empatikus és figyelmes társ is az úton. Tudja, mikor kell beszélnie, és mikor hagyja, hogy a vendég elmerüljön a pillanatban. Felismeri az egyéni igényeket, figyel a hangulatra, segít áthidalni a nyelvi, kulturális vagy logisztikai akadályokat. Jelenléte biztonságot ad, akár egy idegen városban, akár egy sivatagi ösvényen haladsz. Ő az, aki valóban ott van érted – minden percben.

A helyi világ kapuja

Egy profi idegenvezető nem csupán elmondja, mit „kell tudni” egy helyről – bevezet oda, ahová magadtól talán sosem jutnál el. Ismeri a rejtett zugokat, a kis éttermeket, a kevésbé ismert kilátókat, a helyiek szokásait. Tudja, hol lehet egy jó kávét inni, hol lehet megnézni egy valódi kézműves műhelyt, vagy épp hol lehet tanúja az utazó egy helyi ünnepnek. Vele az utazás nem csupán turizmus, hanem találkozás: emberekkel, történetekkel, hagyományokkal.

Tudás és szenvedély – a két legfontosabb „poggyász”

A jó idegenvezető felkészült. Történelmet, kultúrát, vallást, művészetet ismer – de ami még fontosabb, szeret is beszélni róla. Szenvedélye átragad az utazókra. Egy izgalmas előadás egy romos templomról, egy elmesélt legenda egy várról, egy mosollyal kísért történet egy helyi szokásról – ezek azok a mozzanatok, amelyek miatt az utazó szívében nyomot hagy a hely, ahová ellátogatott. A tudás száraz adatokból élménnyé válik, a történelem életre kel.

Inspiráció és fejlődés – belső utazás is

Nem véletlen, hogy a legjobb idegenvezetők hatására sok utazó másképp kezd gondolkodni. Egy jó vezető inspirál: arra, hogy nyitottabb legyél, hogy kérdezz, hogy tovább olvass, hogy felfedezz. Olykor olyan értékeket közvetít, amelyek az utazás után is elkísérnek. Egy gondolat, egy nézőpont, egy megélt pillanat – ezek formálhatják a személyiséget, és egy hét utazás akár életre szóló élményt is hozhat.

Profi logisztika, zavartalan élmények

A háttérben egy idegenvezető folyamatosan dolgozik: egyeztet, szervez, koordinál. Ő az, aki figyel az időbeosztásra, előre gondolkodik, megoldást keres, ha valami közbejön. Az utazó ebből szinte semmit sem érzékel, csak azt, hogy minden gördülékenyen megy. Ez a fajta láthatatlan profizmus teszi lehetővé, hogy az utazás valóban kikapcsolódás legyen, ne stressz.

Egyéni vagy csoportos – mindenhol érték

Akár egy kisebb csoporttal, akár egy egyéni utazás során veszünk igénybe idegenvezetőt, a hozzáadott érték óriási. Egyéni túrákon személyre szabott figyelmet, rugalmas programot és mélyebb élményt nyújt. A kisebb csoportok nem jelentenek kisebb munkát az idegenvezető számára, hiszen mindez nagyobb odafigyelést, maradandóbb élményt nyújtó munkát jelent. A nagyobb csoportos utaknál pedig képes összekovácsolni az embereket, közösséget teremteni, humort és lendületet vinni a napokba. Egy jó idegenvezető energiája, figyelme és jelenléte az, ami életet ad egy utazásnak.

Miért érdemes profi idegenvezetőt választani?

Mert egy utazás – különösen, ha távolabbra vagy ismeretlen kultúrába vezet – nem csupán úti cél, hanem tapasztalatgyűjtés, életélmény. Egy profi idegenvezető olyan élményekhez juttat, amelyek másképp nem lennének elérhetők. Ő az, aki figyel, kísér, mesél, tanít, segít, és ha kell: bátorít, lelkesít, megnevettet vagy megvigasztal. Az utazás során nem csupán egy helyet ismersz meg – önmagadat is – és ebben hatalmas szerepe van annak, aki az utat vezeti.

Egy jó idegenvezető nem csak az utazás kényelme miatt fontos – hanem egy ország, egy kultúra megértése és megismerése is múlik rajta. Történetei, mondatai, szemlélete tovább élnek benned, amikor hazatérsz. Hiszen egy város nemcsak térkép, egy templom nemcsak falak összessége, egy étel nemcsak egy fogás az étlapon…. hanem jóval több ennél. Egy jó idegenvezetővel minden történet egész lesz. Beleszeretsz a helyszínbe, a látnivalóba, a korszakba, a kultúrába. Tőle lesz az utazás élmény, emberi és maradandó….

…Én ilyen élményt szeretek adni a velem utazónak.

*****

És milyen idegenvezetőnek lenni?

Ahogy az ősi idegenvezetői mondás tartja: „Nincs lehetetlen – csak csoportos utazás.” 🙂

Olyan, mintha egyszerre lennél mesélő, rendező, pszichológus, humorista, és persze problémamegoldó és válságkezelő – miközben próbálod úgy intézni, hogy a vendégeid a felmerülő problémákból semmit ne vegyenek észre. Az ő dolguk az, hogy csillogó szemmel csodálkozzanak… az enyém meg az, hogy ezt lehetővé tegyem nekik. Olyan, mint egy háromfejű sárkányt megszelídíteni, miközben próbálsz Shakespeare-i monológot előadni egy zajos piacon. Röviden: kihívás. Hosszabban?…

…Hmmm… Nos, idegenvezetőként igen sokszor szembesülök azzal, hogy milyen sokat változik a világ manapság… Sajnos nem feltétlenül előnyére. Az emberekből lassan kifogy az igény a minőségi tájékoztatásra, minőségi szolgáltatásokra. Beérik hangzatos, jól marketingelt „felfújt lufikkal”, melynek valódi értéke pont annyi, mint a lufikba szorult levegő súlya… a nagy semmi. 

Az emberek sokszor megelégszenek a gyenge minőséggel, csak mert olcsóbb, épp felkapott, divatos, esetleg spirituális „szentté avatást ígér”, avagy ötcsillagtól csillogó, de valójában üres és lélektelen. És mindezt lehetőleg egy influencer Instagram-sztoriban előadva. A tartalom és a minőség? Ja, azok valahol elvesztek a “filterek” mögött és a facebook-posztok hagzatos fércmunkáiban.

Valódi minőséget adni mindig nehéz feladat, hiszen olcsó, középszerű, és a nagyot ígérők hadát kell legyőzni a minőséggel, sok-sok munka által.

Sokszor hálátlannak tűnő feladat az idegenvezető munkája. Hiszen sok-sok munka…. de ha igazán jól végzem a munkám, akkor a velem utazó, ennek csak a töredékét látja, hiszen csak a problémamentességet érzékeli, amit természetesnek vesz. Mert ha jól csinálom a dolgom, akkor az egész varázslat természetesnek tűnik – “hopp, már ott is vagyunk, hopp, minden gördülékeny..” – közben a háttérben komoly munka zajlik. Az utazó élvezi a sok történetet, információt, és nem veszi észre az ebbe betett munkát. Látszólag feleslelges sok előkészület, a rengeteg szervezés, egyeztetés, összehangolás, ajánló ismertetések, egyéni beszélgetések, előznek meg minden utazást, ebből az utazó szintén nem érzékel semmit. A helyszínek, látnivalók ismertetésére való felkészülés hosszú-hosszú órái is láthatatlanok.

Élőben előadásokat tartok… kb. 25-30 témakörben immár… nem ugyanazt előadva százszor. És igen, papír nélkül, fejből, élőszóban tartom mindet. Igen, tudom az adatokat. És nem, nem a varázsgömbből olvasom őket. Az előadásaimon mindig meglepődnek ezen, és megkérdezik, hogyan tudok ennyi adatok fejben tartani? Ez a feladatom idegenvezetőként, hogy az adott témában felkészült legyek. Senki sem láthatja, hány nap alatt készülnek el a prezentációim, és hogy milyen témafelkészülés előzi meg az előadást. 2022 óta több, mint 150 sikeres előadás után tudom, hogy minőségi kivitelezéssel, minőségi információt adok minden résztvevőnek.

Ahogy a közösségi médiákban végzett munka mennyisége is a kívülállók számára láthatatlan kategóriába tartozik. 9,2 ezer főt számláló facebook csoportom van, akik jelentős része a minőségi információk miatt vannak a csoportban. Napi 700-800 látogató érkezik a weboldalamra, ahol minőségi tájékoztatás kap Egyiptomról. A weboldalak minőségi információval megtöltése szintén időigényes feladat.

És a csoportos útjaim? Na, ott történik az igazi varázslat. Az a fajta közös élmény, ami nagyon nem csak egy útikönyv, hanem a valóság, a tér és idő, emberek és történetek. A körutazások szervezése, új helyszínek, új programok, kidolgozása, egyéni igények felmérése, szintén sok munka. És mindezt azért, hogy lássam: a csillogó szemeket, amikor először állnak a piramisok tövében… a lelkesedést, amikor egy istent/istennőt már ők is felismernek egy templomfalon… amikor kedvenc uralkodót, korszakot, helyszínt, vagy templomot választanak. A velem utazó nem csak kipipálja az adott helyszínt, hogy “itt is jártam”, hanem “látja, érti és megéli” a történelmi helyszíneket. Nagyon jó érzés látni azt, amikor a velem utazók megérzik azt: ez jóval több, mint egy nyaralás – ez egy valódi kapcsolat egy másik civilizációval. Igen,… ezért csinálom mindezt, mert az elégedett utazók mosolygó arcát látni jó, és ez örömet ad nekem is.

Én nem handabandát árulok, „meditációban szerzett” fantáziát, vagy kitalált múltat és jövőt, melyeknek hitelessége teljes mértékben megkérdőjelezhető. Sem nem tucatárut adok, ami csak a profitról szól. Ebben a műanyag, instant élményeket kínáló, felületes világban, én inkább a lelki mélységet, az igényességet, a művészetet, a valódi tudást, az adott hely értékeinek és kultúrájának tiszteletét választom.  És miért? Mert ez azt, ami engem is boldoggá tesz. Ezzel tisztelem meg magam, és a velem utazókat. Sok mindenről kell tudni, sok mindent kell megtapasztalni, és ezután is sokat kell még tanulni nekem is, mert tudásból sosem elég. Ám már régóta tudom, hogy a valós értékekkel mindig nehezebb elérni bármit…

Ha ma kérdezel, már azt mondom: „Aki jön velem, jön… aki nem, az nem… Senkire nem erőltetem rá, hogy a minőségi utazást válassza. És ezt bizony a sok megtapasztalás mondatja velem.

Miért mondom mindezt? Mert azt gondolom mindenki úgy és azzal utazik, akivel csak akar, ez mindenkinek a maga döntése. Idegenvezetőként látom, hogy sokféle embernek, sokféle igénye lehet az utazás helyszínére, a tevékenység milyenségére, a megismerés minőségére. Senkire nem lehet pozitív élményeket, örömet, értékes pihenést “erőltetni”, ha megelégszik a gyenge, drámákkal és gondokkal teli utazással is, avagy ha elegendő neki a vicceskedő minimál információ a tartalmas ismertetés helyett. Tegyen így, ha ezt szeretné…

Én csak a magam munkájának milyenségére kell, hogy figyeljek. Mert nem akarok máshogy élményt adni, csak teljes odafigyeléssel. Nem adtam eddig sem alább, és a sok furcsa megtapasztalás ellenére is igyekszem megtartani a lelkesedésem. Ezzel együtt, azt gondolom, hogy a végzett munkám értékét kell mindig szem előtt tartani, akár egy előadásról legyen szó, akár egy körutazásról…

Többször mondták már nekem, hogy “túl sokat adsz magadból, túl sok odafigyelést, túl sok olyan információt adsz, amire nem érettek… feleslegesen teszed, mert sokaknak ez csak egy utazás, nem több…” Lehet…. Oroszlán jegyű vagyok, épp ezért mindenben igyekszem a legjobb lenni, így természetesen a munkám minőségében is. Számomra az, hogy a velem utazó elégedetten távozik, ez alap…

És pont azért adok sokat, hogy az utazó megtudja milyen is az, hogy nem “csak egy utazás”-t kap, hanem lehet ez sokkal több is:

• nyaralás
• életre szóló pozitív kaland,
• egy ókori kultúra felfedezése,
• önmagunk megismerése és
• lelki fejlődés is egyszerre.

…Mert lehet egy nyaralás egyszerre lehet érdekes helyszínek megismerése, és a lelki fejlődésünk fontos alapköve is.

Emberekkel dolgozni nehéz, tartja a mondás. És ez egy nagy igazság.

…Mert bizony bőven szükség van humorérzékre, és kitartásra, hogy “túléljünk” némely utazót…

• Van aki a biztonság megszállottja, és “az angol királynő biztonsági protokolját” igényelné, mert külföldre megy nyaralni.
• Van aki “értetlenül” lepődik meg azon, ha a Nílusra vagy a tengerre néző, luxuslakosztályért többet kérnek, mint egy normál szoba ára.
• Van akinek a terasz járólapjának fugázása a központi sarkalatos probléma.
• Van aki “elfelejti” kifizetni az utazása költségeit.
• Van akit emlékeztetni szükséges, hogy a zuhany nem “tereptárgy”, hanem használati eszköz.
• Van aki a megszokott “alvási rutinját” akarná érvényesíteni egy többhelyszínt érintő körutazáson is, és isten őrizzen attól, hogy 9 óra előtt neki ébrednie kelljen.
• Van aki azon spórol, hogy csak egy szobát kér és azt telerakatja a gyerekek pótágyaival, de aztán panaszt tesz, hogy nincs elég hely a szobában.
• Avagy az a frissen elvált, “otthon van új barátnőm egy hete” ötvenes fickó, aki visszatetsző nyomulással, nyálcsorgatva próbálja az egész utazás alatt behálózni a körutazásra a barátjával érkezett 25 éves fiatal hölgyet, szó szerint nevetségessé téve kínos viselkedésével saját magát mindenki előtt.
• És ennek női változatai, a bögyös “önbizalombajnok”, aki becserkészne minden fellelhető férfiembert 1,5 km-es körzetben… avagy az, aki azonnal “férjhez menne” bármelyik férfihoz, aki szembejön a bazárban.
• A rutinos Egyiptomba járó, aki “már mindent tud és mindent látott”, de a nagy rutinja ellenére, hangosan énekelget erősen kapatos állapotban, frissen szerzett “legjobb barátjával” az asszuáni cornish-on sétálva a városnéző program alatt, a csoporttársai és a helyiek legnagyobb megdöbbenésére…
• Vagy az olyan utas, aki felháborodik, hogy kevesebb a víz a Vörös-tengerben apálykor…
• Esetleg azért reklamál, mert elégedetlen a Nagy Piramis magasságával….
• Avagy, nem máskor, mint Szilveszter napján, délután 4 órakor jut eszébe lemondani a hónapokkal későbbi utazását és töröltetni a repülőjegyeit, azonnali intészkedést igényelve…
• Van aki harmadmagával játszik “Kossuth a ködben…”-t a repülőjegyvásárlásnál a minimumlétszámú csoport tagjaként, hogy előbb a saját igényeire szabatja a körutazás programját, majd lelép, zéró magyarázatot sem adva… becsapva ezzel a csoporttársait.
• Van, amikor hiába adod a plusz dolgokat – a személyre szabott, általuk igényelt egyedi programot, az extra szervezést, a plusz csoporttársak megtalálását – és mégis úgy lépnek le az illetők, sunyi és pofátlan módon, egyetlen hang nélkül, mintha csak véletlenül jöttek volna szembe veled, nem pedig hónapok óta előre egyeztetett szervezésről lett volna szó….stb.

Ohh, igen… Érdekes helyzetekből van bőven ebben a szakmában, könyvet lehetne írni ezekről. És ezeket a furcsa helyzeteket is mosolyogva kell kezelni, megoldani. Pedig ezek nem könnyű helyzetek.

És még az elégedettség sem garancia semmire sem….

• Hiába a gondos odafigyelés és a szívvel-lélekkel végzett munka, ha az utasom, – aki a körutazás minden pillanatában ragyogott a boldogságtól, és naponta többször is elmondta, hogy „ez élete legcsodálatosabb utazása, amiért mérhetetlenül hálás” – majd rezzenéstelen arccal utazik el a következő utazására… de persze nem velem… ohh, dehogy!…. hanem a konkurenciámmal (!!!)…. mutatva ezzel köszönete valódi értékét. És utána persze jön a kétes valóságalapú magyarázkodás, hogy miért volt “szüksége” pont a másik útra. (Volt rá példa.)
• És olyan is előfordulhat, hogy egy másik teljesen elégedett és lelkes utas, 3 hónappal később egy konkurens utazásról hazafelé jövet pont előttem ül a repülőn, és “elfelejt” felismerni engem, miközben 2 hétig járta körbe velem Egyiptomot. És mindeközben a tőlem kapott “hogyan töltsd ki helyesen a vízumkérő lapot” információs csomaggal villog utastársai előtt. Mert ugye azért szakmai felkészültségemet szívesen újrahasznosította, még ha rámismerni elfelejtett, még akkor is, ha én segíttem leemelni a bőröndjét a fenti tárolóból. (Mert hát sajnos erre is volt példa).

Ők azok az emberek, akik elméletben hű, de nagyon “hálásak”.. ám a tetteik később tökéletesen ellentmondanak ennek. Furcsa kétszínű dolog ez… Ezek a szituációk (és ezek az emberek) – mondjuk úgy – nem tartoznak az idegenvezetői munkám legfelemelőbb pillanatai közé.

Ezeken a helyzeteken az sem segít, ha utólag elpanaszolják:

• “Milyen jó volt a körutazás veled és milyen rosszul sikerült a másik utam.”… avagy…
• “…Volt viszonyítási alapom, hiszen te olyan magasra tetted a mércét…”. Valóban? Nahát milyen megtisztelő… De ha ennyire világos volt számodra a különbség, akkor miért nem engem választottál újra? A konkurencia nem feltétlenül jobb… csak más. Nos, a választás a tiéd volt, és a kapott eredmény is a tiéd lett. Ez ilyen egyszerű.
• Bocsi, de ha azonnal a konkurenciához szaladtál mikor utazni akartál, akkor utánna ne nálam siránkozz, hogy “…Ilyen vacak minőségű utazással, embereket lehet kiábrándítani Egyiptomból…” Na ja, és te mégis ezt választottad a már megtapasztalt “életem legjobb utazása” minőség helyett. Gratulálok! …Megjegyzem, az ilyen viselkedéssel pedig “idegenvezetőt lehet kiábrándítani az adott utasból…”… nem kicsit.

Az élet nagy szabálya itt is érvényes: “A minőség nem alapértelmezett – azt választani és megbecsülni kell”.

---

De előbbi rémes helyzetek mellett, természetesen akad bőven öröm is ebben a szakmában… Hiszen igazi szívmelengető érzés, az elégedett mosolyokat látni az előadásokon, tárlatvezetéseken avagy az utazásokon.

• Az érdeklődéstől csillogó szemű gyerekek és boldog szüleik a múzeumi tárlatvezetésen, akik látják, hogy sikerült gyermeküknek értékes élményt adni általam.
• A múzeumi magyarázatba belehallgató, és a csoporthoz csatlakozó idegenek, akik lelkesen köszönik meg, hogy értékes információt kaptak ők is.
• A könyvtárban a rendhagyó történelem óra után, a témában könyveket kölcsönző gyerekek a legnagyobb dícséret arról, hogy érdekesnek találták az elmondottakat.
• Az “AHA-élménnyel” távozó hallgatók, akik megköszönik, hogy végre már értik ez vagy az miért is volt…
• A visszatérő hallgatóság az előadásaimon, akik rendszeresen jönnek, és elutaznak több helyszínre is, csak az előadás miatt. Vannak, akik már több, mint húsz alkalommal is ott voltak a különböző témájú elődásokon – nem azért, mert ne lenne jobb dolguk, hanem mert újra és újra kapnak valamit, ami megmozgatja őket. Egy új gondolatot. Egy felismerést. Egy másik nézőpontot. És köszönet nekik ezért, mert az ő lelkesedésük visz előbbre engem is.
• Újralátni a velem utazókat az előadásaimon, szintén csupa öröm. Látni őket, hogy Egyiptomban bemutatott helyszínekre, élményekre milyen örömmel emlékeznek vissza.

Igen, vannak olyan utasok, akikkel öröm együttutazni, akikre több év távlatából is kellemes visszagondolni, mert hát erre is akad bőven példa:

• A rutintalan utas, aki megbízik bennem, hogy egy távoli és ismeretlen országban vigyázni fogok rá és nem ériheti semmi baj.
• Aki azért utazik velem, mert valóban megismerni szeretné az adott országot, helyszínt, kultúrát. Mindenre kíváncsi, mindent szívesen kipróbál, és csillogó szemmel reagál az új infókra: „Ezt eddig nem tudtam! Köszönöm!” – És tényleg köszöni, hogy tartalmasabbá tettem a megismerését.
• Azok a kedves, mosolygós idős hölgyek, akik pogácsát hoznak az egész csoportnak… és minden utastárshoz van egy-egy kedves szavuk. Ők azok, akik bevállalják az összes fakultatív látnivalót, a legtöbb lépcsőt, és a legnagyobb kerülőt is. És ők szolgáltatják a túra legnagyobb poénos beszólásait. És ők azok, akik hazafelé a reptéren az utazás végén odasúgják: „Annyira boldog vagyok, hogy még eljöhettem megnézni mindezt!” És igen, rájuk mindig meleg szívvel gondolok, mert egyszerűen imádnivalók…
• Az az utazó, aki nem keresi az élményt – hanem hagyja, hogy az megtalálja őt. Egy csendes pillanatban, egy templom lépcsőjén ülve… vagy a bazár illatai között. Aki felismeri az örömöt a legegyszerűbb pillanatban is.
• Avagy a kedves házaspárok, akik élvezettel próbálják ki az új ételeket is, kíváncsiak a helyi ízekre, fűszerekre, szokásokra és kikérik a tanácsomat, mit érdemes hazavinni és kipróbálni.
• Az az utazó, aki többévvel később a lányának, a sogórnőjének, a kollégáinak ajánl tovább lelkesen, és eljön ő is megbeszélésre, csak hogy láthasson újra. Igen ezek örömteli élmények.
• Amikor könnyes szemmel mesélik nekem, hogy 50 éves álmuk vált valóra általam.
• Ahogy azok az utasok is, akik az éjszakai sivatagi csillagos égbolt látványa miatt keltek útra velem, és mosolyogva élvezik az utazás minden pillanatát… még azokat is, mikor a sivatagi estén az időjárás szeszélye miatt egy fránya csillag sem látható az égen.
• Azok az utazók, akik észreveszik a velem dolgozó helyi vezető, és a sofőr segítségét is… emlékeznek a nevükre, nem pedig a személyzet részeként tekintenek rájuk, hanem barátsággal és szeretettel viszonozzák a tőlük kapott kedvességet.

Az az utas, aki boldog, mert teljesítettem élete nagy álmát… pl:

• meditált a Nagy Piramisban,
• kívül-belül bejárta az összes fontos piramist (mind a 8-at),
• biztonságos helyen úszhatott a Nílusban,
• megnézhette a mindig zárva lévő Ízisz szentélyt,
• “premier” élményként megtekinthetett olyan nemesi sírt/ szentélyt /templomtermet, amit akkor még nem nyitottak meg a nagyközönségnek,
• beszerezte régóta vágyott egyiptomi kék lótuszvirágot,
• jeeppet vezethetett a Szahara dűnéi között,
• avagy megtaláltam neki Egyiptom egyetlen “nem ülő, hanem álló, a napkorongot a fején viselő, de nem fekete, hanem barna, szárnyakkal ábrázolt, de mégis ember testű, a kezében jogar van és nem pálca, sólyomfejű, de nem karvalycsőrű” Hórusz-szobrát… stb., amit otthon elképzelt, és amire mindig vágyott.
• vagy a család, aki többedmagával elutazott velem, csak mert, “hátha lesz módunk arra, hogy Honszu templomát is megnézzük, még ha csak kívülről is“… és persze lett mód megnézni belülről is.., még ha nem is volt nyitva, akkor is.
• Spa-élménykényt kristálytiszta sós tavakban fürdött,
• datolyát és narancsot szüretelt saját kézzel az oázisban… stb.

…Mert számomra is örvendetes érzés, mikor sikerül a kedves utasaim egy-egy régi vágyát, álmát megvalósítani.

Mert számomra is felemelő pozitív élmény látni a visszatérő utazókat a körutazásaimon… azokat a csodálatos embereket, akik újra és újra mellettem döntenek, mert nem csak elégedetten élvezték az általam nyújtott szolgáltatásokat, hanem értékelték is mindazt, amit kaptak. Ők azok, akik miatt minden fáradság megéri, akik miatt ez a munka, nap mint nap új értelmet kap. Ők nem csupán emlékeznek a pozitív élményekre, hanem tudatosan választják újra, valódi elismeréssel és tisztelettel. Ezek az elégedett utasok mutatják meg, hogy igenis van még igény az értékekre és a valódi tudásra. A legnagyobb öröm pedig az, amikor a közös utazásunk még zajlik, de már a következő kaland helyszíneit, látnivalóit tervezgetik, izgatottan várva az újabb felejthetetlen pillanatokat. Nos, szerintem ez az igazi hála, ez az igazi elismerése a munkámnak, ami szívből jön és szívhez szól…

Igen, nekem is vannak kedvenc könyvtárosaim, rendezvényszervezőim, hallgatóim és utasaim, akikkel magánemberként is szeretettel tartom a kapcsolatot, hiszen csodálatos emberek. Tőlük vidám a szívem és büszkeséggel tölt el, hogy ismerem őket. Az ő kedvességük, tiszteletük megér mindent.

---

Zárógondolat:

Sokan elfelejtik, hogy egy idegenvezető vagy utazásszervező nemcsak egy utazás erejéig lehet a társuk. Ha elégedettek voltatok vele, bátran válasszátok újra – ez teljesen természetes, és nagyon is értékes megbecsülése a kapott élményeknek.

Elegendő, ha ajánlod másoknak, megosztod élményeidet, és megemlíted: vele utaztál. És ha módodban áll, ne habozz újra őt keresni. Ez a legőszintébb visszajelzés.

Az igazi elismerés nem a felszínes smúzolás, a látszatdícséret, a mögöttes tartalom nélküli “hálálkodás”, amik után kétszínű módon azonnal hátat fordítassz, és futsz a konkurenciához.

Az igazi elismerés a megbecsülés, és az, hogy partnerként tekintessz az idegenvezetőre utazásod élményeiben. Hiszen ő az, aki a háttérben gondoskodik rólad – élményt nyújt, figyel rád, és biztonságot ad. Mindezt előre adja neked… és csak remélni tudja, hogy a munkája nyomot hagy benned, és neked is eszedbe jut mindezt viszonozni. Például úgy, hogy újra hozzá fordulsz… Mert a közösen megélt utazás valódi érték – és azt érdemes megbecsülni.

A jótanácsom a következő:

Ha valóban emlékezetes utazásra vágysz – ne csak a helyszíneket, (vagy a szállodát) válaszd meg jól, hanem válaszd meg jól az idegenvezetőd is, aki mesél majd mindezekről… mert ahogy a mondás tartja: “Egy jó idegenvezető, aranyat ér!”

Ha módodban áll, válaszd a minőségi tájékoztatást, odafigyelést… mert ettől lesz igazi élmény az utazásod.

A többieknek meg… nos, ők maradjanak a szótlan hittérítő “meditációban szerzett hablatyánál”, a hű de laza, ám minimális “rihi-röhinél”… avagy a divatos ötcsillagos “lufiknál”… mert az való nekik… 🙂

Kósa Ildikó idegenvezető (Egypt Forever – 2025. május)