Ma’at az igazság, az igazságosság, a törvények, a törvénykezés, a rend, az isteni avagy, a kozmikus rend és az egyensúly istennője, valamint az univerzum stabilitásának jelképe. Ő képviseli a teremtéskor felállított világrendet, melynek fenntartása a fáraó feladata. Keselyűszárnyakkal és az igazság tollával ábrázolták a fejdíszén. A stucctoll fejdísz mellett egy Ankh-ot, az élet kulcsát, és néha egy jogart is viselt. Ma’atot szinte mindig az igazság tollával ábrázolták a fején. A tollból később a „Shu” hieroglifa lett, ami igazságot jelent. Ma’at volt az, aki mozgásban tartotta a csillagokat, az évszakok változását, és fenntartotta az Ég és a Föld rendjét. Ő Ré lánya, akit néha „Ré szemének” is neveznek. Párja és férje Thot. Ma’at által képviselt erők ellentéte istentársa Széth. Ennek az egyensúlynak az ellentétes erejét az ókori nyelvben „isfet”-nek vagy káosznak nevezték. Az ókori egyiptomiak a Níluson túli sivatagot kaotikusnak tartották, míg a Nílushoz közeli területet rendezettnek. Ez a két erő együttesen egyensúlyt hozott abba a világba, melyben éltek, és a mindennapi egyiptomi élet fontos részét képezték.
Ma’at története egészen az Óbirodalomig vezethető vissza (Kr. e. 3200 körül). Ma’at istennőt az ókori Egyiptom uralkodói becsben tartották, és mélységesen tisztelték, hiszen az uralkodók feladata nem más, mint Ma’at rendjét fenntartani itt a Földön. A fáraók Ma’at ülő alakját viselték, annak jeléül, hogy az igazságot képviseli.
Az ókori egyiptomiak hite szerint a halál után minden lélek egy végső próbatételen esett át: az Igazság mérlegén mérettetett meg. E szertartás központi alakja Ma’at istennő volt, aki nemcsak az igazság, hanem a kozmikus rend, a törvény, az erkölcs és az egyensúly isteni megszemélyesítője. A mérleg egyik serpenyőjébe a halott szívét helyezték – ez a szív hordozta az illető egész életének erkölcsi lenyomatát –, míg a másikba Ma’at szent tollát, a strucctollat, amely a tisztaság és az isteni rend szimbóluma volt.
Ha a szív súlyosabbnak bizonyult, mint a toll – azaz a lélek bűnökkel, hazugságokkal, önzéssel terhelt volt –, akkor a lélek nem léphetett be az örök nyugalom és boldogság mezejére, az ún. Íaru-mezőkre. Ehelyett Ammut, a félelmetes szörnyeteg (krokodilfejű, oroszlántestű, vízilábú teremtmény) azonnal elnyelte a szívet, ezzel végérvényesen megsemmisítve a létezést. Ez volt a “második halál”, a megsemmisülés a túlvilágban – a legnagyobb rettenet egy egyiptomi számára.
Ma’at nem csupán a túlvilági megítélés istennője volt, hanem az élők világában is az erkölcsi és társadalmi rend alapja. Az ő nevéhez fűződött az a hét alapvető erény (többek között igazmondás, együttérzés, önuralom, igazságosság), valamint a 42 negatív vallomás, más néven „Ma’at intelmei”, melyek egyfajta erkölcsi kódexként szolgáltak. Ezeket a halott a túlvilági bíróság előtt sorolta fel: „Nem öltem, nem loptam, nem hazudtam…” – mintha egy önvizsgálat lenne az isteni renddel való összhang megállapítására.
A fáraók és uralkodók különleges kapcsolatban álltak Ma’at-tal, mivel ők voltak a földi rend fenntartói, az isteni harmónia közvetítői. Ezért trónra lépésüktől kezdve szakrális kötelességük volt a Ma’at szerinti uralkodás. Ennek egyik legfontosabb kifejezése az a rituális jelenet, amelyen a fáraó Ma’at kis szobrát vagy alakját ajánlja fel az istenek templomában – nem ételt vagy italt, hanem magát az igazságot és a rendet. Ez szimbolikus gesztus volt: azt fejezte ki, hogy uralma alatt fenntartja a világ egyensúlyát.
A leggyakoribb ilyen ábrázolások az Újbirodalomból származnak, amikor Ma’atot főként Ámon-Ré, Ptah és olykor Thot istenek templomaiban ajánlották fel. Ezek a jelenetek párhuzamba állíthatók azzal, amikor a király ételt vagy más ajándékokat visz az isteneknek. Nem véletlen, hogy az ókori szövegek Ma’atot „az istenek táplálékának” is nevezik – hiszen az istenek létének és erejének fenntartásához is az igazság, a rend és a harmónia szolgált alapul.
Ma’at tehát nem csupán egy istennő, hanem egy örök érvényű eszmény, amely mind az élők, mind a holtak világát irányította. Nélküle a világ káoszba süllyedt volna – vele viszont a kozmosz, az emberi társadalom és az egyéni lélek egyaránt megtalálhatta a helyét az isteni rendben.
Mi is a Negatív gyónás?
Az Óbirodalom idejéből származó Halottak Könyve szerint a lélek a túlvilágon így tisztázta magát: „Nem követtem el…” – sorra véve a bűnök elutasítását, mint egy morális tükör. A „gyónás” célja nem a vallási bűnbánat, hanem az önmegtisztítás és igazsággal való teljes szembenézés, az igazsággal való azonosulás.
A 42 pontos vallomás nem egyszerű erkölcsi szabálygyűjtemény. Inkább egy tükör… Tükör önmagunkról és arról hogyan kellene élnünk…
Ma’at törvénye szerint élni nem tökéletességet jelent… Hanem azt az igyekezetet, hogy tudatosan válasszuk a jót, egész életünkben, még ha ez a nehezebb út is. Amikor úgy élünk, hogy tetteinkkel, példamutatásunkkal jobbá tesszük a világot. Amikor az isteni egyensúly megteremtésére törekszünk – minden nap újra, és újra…
