Alexandriai Hüpatia (Alexandria, 355 – 415. március) egyiptomi hellenisztikus filozófus, matematikus és csillagász, az ókori világ egyik kimagasló egyénisége, a történelem egyik első ismert női polihisztora. Ő volt az első ismert matematikusnő. Apja alexandriai Theon, aki szintén matematikával, csillagászattal filozófiával és zenével foglalkozott az alexandriai Musszeionban. Apja túdós volt, így Hüpatia matematikát, csillagászatot és filozófiát tanulhatott, és apja segítségével azt is megtanulta, hogyan legyen ragyogó szónok. Alexandriai Hüpatia egy okos nő volt, aki Egyiptomban élt, egy olyan időszakban, amikor a nőket nem bátorították arra, hogy saját elképzeléseik legyenek. Matematikai elméje azonban felülkerekedett a közvéleményen.
Felnőttként Hüpatia apjával dolgozott azon, hogy régi tankönyveket korszerűsítsen olyan felfedezésekkel, mint az algebra, a geometria és a csillagászat. Kiválóan tudta lebontani a bonyolult témákat, hogy könnyen érthetőek legyenek. Hüpatia jegyzetei évszázadokon át hatással voltak a matematikusokra és a csillagászokra. A város minden tájáról érkeztek diákok, hogy Hüpatiától tanuljanak matematikát és csillagászatot. Megtanította az embereket egy hordozható asztrolábium (manapság iránytűként ismert) használatára.
Hüpátia a keresztény pogányüldözés első jelentős áldozata: pogánysága és újplatonista tanai miatt Kürillosz alexandriai püspök boszorkánnyá nyilvánította, ezért a keresztény csőcselék brutálisan kivégezte. Felkoncolását követően műveit elégették. (Ez a tett sajnos ékes példa volt már a korai keresztényekre is jellemző szélsőséges elutasításra a más vallásúakkal és a tudományos gondolkodókkal szemben.)
Hüpátia életéről kevés megbízható adat maradt fenn. Szókratész Szkholasztikosz antik keresztény 5. századi egyháztörténész írt róla Egyháztörténelem című művében, erre a könyvre vezethető vissza az összes későbbi életrajzi adat, valamint Szókratész tanítványának, kürenei Szünesziosz püspök írásaira és 154. levelére támaszkodtak Hüpatia későbbi életrajzírói is.
A 7. századi Nikiui János kopt püspök Világkrónika című művében emlékezett meg a tudósnőről. A 10. századi bizánci Szuda-lexikon regényes feldolgozásban ír róla egy fejezetet, de ez a feldolgozás is régebbi forrásokból táplálkozik.
Hüpatia volt az utolsó nagy pogány polihisztor. Athénban tanult, majd Alexandriában tanított. Művei valóban nem maradtak fenn, de kortársaira rendkívül nagy hatással bírt. Diophantosz, Aritmetikájához, Apollóniosz Konikájához és a matematikus, csillagász Ptolemaiosz műveihez írt magyarázatokat. Műveinek legendás híre volt az antik világban. Különösen az újplatóni és az arisztotelészi filozófiával foglalkozott mélyebben; összhangba kívánta hozni a két filozófiai rendszert. 383-tól a platonikus iskola tanára lett, 400-tól a vezetője. Bölcsességével nagy hatással volt környezetére, tudását a legmagasabb körökben is méltányolták. Távoli vidékekről is látogatták iskoláját. Nem csak a Muszeionban tartott előadásokat és felolvasásokat, hanem saját otthonában is. Hüpatia látogatta a férfiak gyűléseit, és bölcsessége itt is nagy tiszteletnek örvendett. Tanítványaitól tudjuk, hogy ő volt az egyik első tudós, aki érdemben foglalkozott a heliocentrikus világkép elméletével, és nagy figyelmet szentelt a pályagörbéknek, köztük az ellipszisnek, ami leírja a bolygók Nap körüli mozgását. Mindezek mellett neki tulajdonítják az asztrolábium valamint a hidrométer feltalálását is.
Alexandriában a 4–5. század fordulóján a politikai légkör nem kedvezett a pogányoknak. Theophilosz alexandriai pátriárka 391-ben leromboltatta az összes pogány templomot a városban , és az Alexandriai könyvtárban is felégette azokat a tekercseket és könyveket, amelyek az akkori keresztény tanokkal szerinte nem voltak összeegyeztethetők. Ezzel megsemmisítette a sok-sok évszázad alatt összegyűjtött történelmi, kulturális, tudományos kéziratot, ami az akkori civilizáció legfontosabb, legjelentősebb ismereteit tartalmazta. Az a fáklya, aminek a tüze lángra lobbantotta a könyvtár iratait, több, mint ezer évre vetette vissza az emberiség fejlődését. Az ókori illetve az ókor előtti társadalmakról szóló hiányos történelmi ismereteink nagyrészt ennek, és a hasonló vallási fanatizmusból fakadó cselekedeteknek az eredménye. Ez tökéletes példája mindannak, mi mindent árthat a civilizációnak mikor a vallási fanatizmus és az emberi butaság összefog.
Miután Hüpátia megismerkedett a keresztény vallással, inkább hű maradt a pogány hellenizmushoz. Hüpatia jó kapcsolatokat tartott fenn a politikusokkal. Szünésziosz püspök anyám, nővérem és tisztelt tanítómnak szólította, még a római prefektus is tisztelője, sőt barátja volt.
A későbbiekben Kürillosz püspökről is tudva levő volt, hogy türelmetlen és kegyetlen volt azokkal szemben, akiket a kereszténység ellenségeinek ítélt, és csak az alkalmat várta, hogy leszámoljon velük. 415. tavaszán Kürillosz úgy vélte, hogy Hüpátia mágia alkalmazásával ellene hangolja politikus barátját, és hipnotizálja a tömegeket is. Tanai miatt eretnekséggel és boszorkánysággal vádolta meg Hüpátiát. Majd a fanatizált tömeggel együtt megtámadta a Muszeionból hazatérő matematikusnőt és a Cesariumnak nevezett templomba vitték és ott brutálisan megölték; ruháit letépték, testét kövekkel és kagylókkal összekaszabolták. A püspök Hüpátia testrészeit elrettentésként szétszóratta egész Alexandriában. Más források szerint vadállatokkal tépették szét. Szókratész Szkholasztikosz szerint Hüpatia politikai irigység áldozata lett és eretnekség és boszorkányság miatt megégették. A későbbi források is erre a leírásra támaszkodnak.
A püspök által fellázított csőcselék éltette Kürilloszt, hogy megszabadította Alexandriát a pogány asszonytól. Kürillosz püspököt egyenesen új Theophilosznak nevezték, aki megtisztította a várost az utolsó bálványimádótól is.
Művei közül csak egy levele maradt az utókorra, mert meggyilkolása után a feldühödött tömeg elégette az írásait. Műveiről tanítványai írásaiból van tudomása az utókornak. Hüpátia halálával az alexandriai matematikai iskola is hanyatlásnak indult, (nem csoda, hiszen a keresztények tűzzel-vassal írtották a tudományos gondolkodást), bár az athéni iskola egy ideig még működött, de hamarosan azt is bezárták a keresztények.
Hüpatia a későbbi korokban szimbólum lett. Briliáns elméje mellett csodálták rendkívüli szépségét, báját, kedvességét, már ókori tanítványai rajongtak érte, sőt voltak, akiket annyira elbűvölt, hogy szerelmesek lettek belé. A róla kialakult képet tovább erősítette a 18–19. században róla megjelent számtalan romantikus mű, amely a szép és okos nő harcát szimbolizálta a férfiak domináns társadalmával szemben.
Az 5. század eleje nem volt mentes a hasonló üldözésektől. Már II. Konstantin császár dekrétuma alapján vetették a vadak elé Róma összes varázslóját. Egyiptomban keleti szokás szerint nem a vadak elé vetették őket, hanem vaskampókkal szaggaták meg, majd elégették a maradványaikat.
Hüpatiának köszönhetően a nők először kaptak nyilvános hangot, és bebizonyította, hogy a nők ugyanolyan intelligenciával rendelkeznek, mint a férfiak. Hüpatia története mai kutatói szerint egyértelműen előrevetíti a keresztény vallás a nőkkel és a tudományokkal szembeni szemellenzős, ellenséges viselkedését. Ahogy az a középkorban a későbbiekben nyilvánvalóvá vált, a vallás nevében, a vallás védelmére létrehozott inkvizíció egész Nyugat-Európában korlátozta a tudományok fejlődését, égette meg eretnekség vádjával a tudósokat és a több, mint 300 évig tartó boszorkányüldözések akár milliós számú áldozattal jártak.
A monoteista vallásokra sajnálatos módon jellemző, hogy visszataszító módon képtelenek voltak (és sajnos még ma is előfordul) a más vallásokkal, tudományokkal való együttélésre, együttműködésre. Hüpátia halála egy igen ékes példája az értelmetlen, ostoba vallási fanatizmus hietetlenül ártó agressziójának. Itt nem csak egy ember haláláról van szó, hiszen az Alexandriai Nagykönyvtár és a Museion lerombolása és megsemmisítése is a keresztények lelkén szárad. Nincs a világon olyan vallás, ami megérné mindezt, és magyarázatot adhat ilyen mértékű felesleges agresszióra, értelmetlen halálra, mint amit a vallások nevében évszázadok óta elkövettek.
A személyes véleményem erről az, hogy bizony van hova fejlődnünk nekünk modern embereknek. Sajnos nem sokat jutottunk előbbre. Egy aprócska bolygón élünk a galaxisunk szélén egy apró naprendszerben… a világűrbe vágyunk, de a saját bolygónkon nem férünk meg egymással békében. Porszemek vagyunk, mégis emberek harácsolnak, pénzért eladják unokáik jövőjét, és a pillanatnyi haszonért kiszipolyozzuk a környezetünk. Fontosabb egy rúzs, egy mobiltelefon reklámkampánya, mint a környezetvédelem.
Mit mutat ez nekünk? Azt, hogy semmit sem tanultunk a történelmünkből. Azt hiszem ideje lenne már kinőnünk ebből… és ráébredni végre, hogy az embereknek nem egymás ellen, hanem egymás érdekében kellene cselekedniük és elutasítani mindent, ami ez ellen próbál tenni… függetlenül attól, hogy ez vallás, politika, üzlet, bármi…
A közelmúltban Egyiptomban, Alexandriában szobrot állítottak Hüpátiának.
Ha kíváncsi Hüpatia érdekes élettörténetére, akkor figyelmébe ajánlom a 2009-ben készített AGORA című angol-spanyol-máltai történelmi filmet.
Érdemes megnézni ezt a filmet… nagyon jó és igencsak elgondolkodtató filmalkotás.
