Utazás Abu Szimbelbe
Folytassuk 2022 tavaszi történelmi körutazásunk részletes élménybeszámolóját…
Ahogy előző beszámolónkban említettem, repülővel érkeztünk meg április 29-én este Asszuánba. A repülőtérről egyenesen a hotelünkbe vitt az utunk, ahol kellemes vacsorával vártak bennünket, majd páran még lefekvés előtt nagyot csobbantunk a hotel medencéjében.
Másnap reggel nagyon korán volt az ébresztő, hiszen Abu Szimbelbe indultunk. 4 óra 45-kor megnyitották a sivatagi utat és elhagytuk Asszuánt, hogy a ~260 km-re lévő Abu Szimbel-i templomokat megnézhessük. A sivatagi úton kb. félútnál van egy kávézó a semmi közepén, ahol megálltunk egy reggeli kávéra, teára és ahol megreggeliztünk a hotelben kapott kis reggeli csomagunkból. Reggel 8 óra körül érkeztünk meg szudáni határ közelébe, a legdélebbre elhelyezkedő Abu Szimbelbe. II. Ramszesz Hé-Haraktinak szentelt győzelmi temploma és felesége Nefertári Hathor-temploma az egyiptomi templomépítészet legnagyobb ékességei. Méltán híresek ezek a templomok, hiszen grandiózusak és gyönyörűek. Különlegességüket még emeli, ahogy a régész- és tudósvilág összefogott a megmentésük érdekében a hatvanas évek végén. Az Abu Szimbel-i templomokat mindenkinek látnia kellene egyszer az életében, mert tényleg olyan lenyűgözőek. Én is oly sokszor láttam már ezt a temőplomegyüttest, mégsem tudok betelni a szépségükkel. A Nasszer-tó hatalmas víztükre, a sivatagi dűnék közelsége még izgalmasabbá teszi mindezt. Csoportunkban páran először jártak Egyiptomban, így nekik ez a templomkörzet ugyan olyan hatalmas látványosság lehetett, mint a gízai Piramisok látványa, hiszen Ramszesz 21 méter magas ülőszobrait látni a templom fő homlokzatán épp úgy megdöbbentő látvány, mint, mikor a valóságban szembesülünk a Nagy Piramis valódi méreteivel. Egyszerre borzongató és elgondolkodtató élmény szembesülni önnön apróságunkkal és halandóságunkkal. És ez az emlékmű is erre ébreszt rá bennünket… a tiszteletre és az alázatra. És ez így is van rendjén azt hiszem. Természetesen újfent rengeteg fotót készítettünk a templomokról… most hogy pár éve akadálytalanul lehet fotózni. Tudom, hogy sokaknak, akik csak nyaralni jönnek Egyiptomba, Abu Szimbel egy távoli helynek tűnik… ám, mégis azt üzenném nekik, ha lehetőségük nyílik rá, utazzanak el ide és nézzék meg ezeket a valóban lenyűgöző templomokat.
Már elmúlt 10 óra mire elindultunk visszaafelé Asszuánba. Félúton ismét megálltunk a kávézóban, ahol a sivatagban megcsodáltuk a valódi délibábot, vagyis a fata morgana-t, amikor a forró sivatagi levegő látványos érzéki csalódásként távoli tavak víztükrét vetíti elénk. A rövidke megállónkat kihasználva páran sétáltunk egy kicsit a sivatagos területen, ahol mindenféle érdekes dolgot lehet találni. Meteorit darabokat és egy megkövesedett fa darabjaira találtunk rá párperces nézelődés alatt is. Imádom az ilyen természeti kincseket, úgyhogy én begyűjtöttem mindkettőből és most itt díszelegnek már a könyvespolcomon. A megkövesedett fa fosszíliának számít, isten tudja milyen régi… gyönyörű színekben pompázik.. Kővadászat után a kávézó, nagyon barátságos, vörös színű, hosszúszőrű cicáját megvendégeltük páran a reggelire kapott finomságok maradékával.. Ahogy a fotókon is láthatjátok ízlett neki a reggelink ))
Asszuánba visszaérkezve hajóra szálltunk tettünk egy nagy kört a Níluson. Körbejártuk Elephantine szigetét, majd átmentünk a Kitchener-szigeten lévő botanikuskertbe. Nagyon szeretem ezt a helyet. Hiába volt meleg, a szigeten a pálmafák és egzotikus fák kellemes árnyékot adnak, így élvezetes a séta a fák és virágok között. A sétánk után fincsi hideg karkadi-teát ittunk a kávézóban. A kis pihenőtől felfrissülve, a kellemes délutáni napsütésben Philea felé vettük az utunkat. Erre a szigetre is hajóval lehet eljutni, ami már magában is élmény. De Ízisz istennő temploma ezen felül is igazi látványosságot kínál. A templom tekintélyt parancsolóan uralja az aprócska szigetet. A templom nagyon jó állapotban van, díszítései látványosak és érdekesek. Érdekes tudni, hogy ez az Izisz-templom túlmutatva a fáraók korán, a római és bizánci időszakban is aktívan működő templom volt. Sőt! Még a korai keresztény korszakban is használták a templomot vallási célokra. Körbejártuk a templomot kívül és belül… Megnéztük a Nílus forrását ábrázoló képeket éppúgy, mint a zenepavilonban a zenélő páviánokat, avagy egy rockerre emlékeztető zenélő Bész isten ábrázolást is. A napóleoni háborúk idején ideérkező tudósoknak igazuk volt, mikor azt mondták… „Minden útikönyvet ki kellene dobni, amiben ez a templom nem szerepel!” A templomot elhagyva újra hajóra szálltunk. A hajón érdemes „megküzdeni” a núbiai kincsekért… a tevecsontból és egyéb nemeskövekből készített karkötőkért, nyakékekért… Nagyon szép dolgokat lehet beszerezni akár ilyen egyszerű helyen is. És lehetőségünk volt guavát „szüretelni” a hajóról a folyóparti bokrok közül. A kikötő közelében egy núbiai étteremben vacsoráztunk. Imádnivaló kis helyszín, nagyon finom ételekkel és italokkal. Vacsora után pedig nagy sétát tettünk a Nílus cornish-on, és meglátogattuk az asszuáni bazárt. A fűszeresél nagyon bevásároltunk… Csodálatos első osztályú minőségű karkadit, különböző gyógyteákat, fűszereket, fűszerkeverékeket, füstölőket vásároltunk. Egyik utastársunk Salah különböző focimezét is beszerezte ajándéknak, illetve kendőket, pólókat is vásároltunk. És várt bennünket még egy jó kis medence-party… hiszen nagyon csobbantunk még a hotel medencéjében, melyet megkoronázott a csillagos éjszakai égbolt látványa.
Folyt. Köv: Asszuán folytatás…













