A teljes szöveget négy, egyenként töredékes papirusz tartalmazza, melyek más klasszikus irodalmi művekkel együtt Thébából két sírmellékletként elhelyezett kéziratgyűjteményből, az ún. „Ramesszeum-” és „berlini könyvtárakból” származnak.

Szerkezetét tekintve a késő középbirodalmi szöveg kilenc poétikus beszédből vagy szónoklatból és egy ezeket keretező elbeszélésből áll. Műfaji összetettségére jellemző, hogy a szónoklatokban intelmek és sirámok elemei keverednek egymással, sőt az egyikben egy rövidebb onomasztikon is megjelenik.

A kerettörténet szerint egy Vádi Nátrunból áruival piacra készülő, de útközben megrablott oázislakó, Huninpu egy helyi elöljáróhoz fordul igazáért. Első beszéde hatására és a király biztatására az elöljáró kiszámított hallgatásba burkolózva halogatja az igazságtételt, hogy ezzel további beszédekre, egyre nagyobb retorikai teljesítményre sarkalja az oázislakót. A szónoklatról szónoklatra egyre kétségbeesettebb oázislakó a műfaji követelményeknek megfelelően végül elnyeri megérdemelt és méltó jutalmát.

A mű központi témája itt is, mint más sirámokban a világ romlottsága. Azzal, hogy a szerző az I. Átmeneti kor zűrzavaros időszakába helyezi hősét, módja nyílik ennek beszédeiben szembesíteni saját korának uralkodó ideológiáját a valósággal. A hős, Huninpu mondanivalója természetesen nem egy oázislakóé, habár alakjában, ahogyan a klasszikus irodalom több művében is, egy a saját társadalmi közegétől idegen környezetbe került egyén szenvedésének motívuma jelenik meg. Kritikája hűen a sirámok műfajához nem általános társadalomkritika, hanem egy elit értekezés az igazságosságról és az ettől való eltávolodás következményeiről.

Papyrus Berlin 3023 + Papyrus Berlin 3025 + Papyrus Berlin 10499 + Papyrus Butler 527 (=Papyrus BM EA 10274):F. Vogelsang – A. H. Gardiner, Die Klagen des Bauern, Literarische Texte des Mittleren Reiches I, Berlin, 1908.R. B. Parkinson, The Tale of the Eloquent Peasant, Oxford, 1991.

Ford.: Dobrovits A. (szerk. és ford.), A paraszt panaszai, Budapest, 1963, 7-18.

Volt egy ember, Khunanup volt a neve, paraszt volt a Sós mezőről. Felesége is volt, neve Meret.

Azt mondja a paraszt a feleségének:

– Íme én lemegyek Egyiptomba, hogy élelmet hozzak onnan gyermekeimnek. Menj és mérj nekem árpát, ami a csűrben van a maradékból tavalyról!

Aztán az asszony lemért neki nyolc vékával. Azt mondta a paraszt a feleségének:

– Íme két véka táplálékul neked és a gyermekeknek, nekem pedig készíts hat vékából kenyeret, sört, minden napra, hogy abból éljek.

Lement hát ez a paraszt Egyiptomba, telerakta szamarait jaa-val, redemettel, nátronnal, sóval, a puszta fájával, auntfával a Farafra-oázisból, párducprémekkel, farkasbőrökkel, finom mészkővel, tenem-növénnyel, kheperur-növénnyel, szahut-növénnyel, szakszuttal, miszut-növénnyel, zent-kővel, ábu-kővel, ibsza-növénnyel, imbi-növénnyel, galambokkal, naru-madarakkal, ugesz-madarakkal, tebu-növényekkel, uben-növényekkel, tebszu-növényekkel, genugenet-növénnyel, a föld hajával, ánizzsal – a Sósmező minden jó terményéveI.

Délnek ment ez a paraszt, Neni-Niszut irányában. Eljutott Perfefi tájára, Medenittől északra. Találkozott ott egy emberrel, aki a parti gáton állott, akinek neve Dzsehuti-Nekht volt, egy Iszeri nevű ember fia, Meru fia Renzinek, a nagy házelöljárónak emberei voltak. Így szólt Dzsehuti-Nekht, amikor meglátta a paraszt szamarait, melyek nagyon megtetszettek szívének:

– Ó, bár volna valamiféle kitűnő istenszobrom, hogy elrabolhassam ennek a parasztnak a holmiját!

Dzsehuti-Nekht háza pedig ott volt a part szélén az út torkolatánál, mely szűk volt és nem széles, szélessége egy ruhányit tett ki. Egyik oldala víz alatt volt, másik oldalán árpa volt. Így szólt Dzsehuti-Nekht kísérőjének:

– Eredj és hozz nékem egy lepedőt a házamból!

Ezt azonnal hozták neki. Akkor ő kiterítette a part szélére, úgy, hogy rojtos széle a vízen volt, beszegett széle az árpán.

A paraszt mindenki útján ment. Így szólt Dzsehuti-Nekht:

– Maradj veszteg, paraszt! Vagy rálépsz a ruhámra?

Így szólt a paraszt:

– Tetszésed szerint teszek, jó az én utam!

Akkor a paraszt felfelé ment.

Így szólt Dzsehuti-Nekht:

– Hát az árpám neked út, paraszt?

Így szólt a paraszt:

– Jó az én utam. A part magas, az út árpa alatt van, te pedig elzárod utunkat ruháddal. Hát nem akarsz engedni minket áthaladni az úton? Odáig jutott, hogy ezt a beszédet mondja, amikor egyik szamara megtöltötte száját árpakalásszal.

Így szólt Dzsehuti-Nekht:

– Lásd, én elveszem a szamaradat, paraszt, mivel megette az árpámat, és taposni fog, mert letaposta.

Így szólt a paraszt:

– Jó az én utam. Minthogy az egyik járhatatlan volt, szamaramat az elzárton keresztül vittem. És ha te elveszed, mert megtöltötte száját árpakalásszal, én ismerem ennek a területnek az urát. Ez Meru fia Renzié, a nagy házelöljáróé, s éppen ő az, aki üldöz minden rablót ebben az egész országban. És én éppen az ő területén legyek megrabolva?

Így szólt Dzsehuti-Nekht:

– Hát nem az-e a szólásmondás, amit az emberek beszélnek, hogy a szegény nevét ura miatt említik? Én vagyok az, aki beszélek hozzád; te pedig a nagy házelöljárót emlegeted.

Akkor megragadott egy zöld tamariszkuszvesszőt, összeverte vele a paraszt minden tagját, elvette szamarait és bevezette azokat birtokára.

A paraszt meg igen-igen sírt a gonoszság miatt, amit rajta elkövettek. Így szólt Dzsehuti-Nekht:

– Ne oly hangosan, paraszt! Te a Hallgatás Urának földjénél vagy!

Így szólt a paraszt:

– Te megversz engem, elrablod holmimat, és még a panaszt is elveszed számtól! Hallgatás Ura! Add vissza hát az én vagyonomat, hogy ne siránkozzam a tőled való félelem miatt!

A paraszt tíz napnyi időt töltött el, hogy könyörögjön Dzsehuti-Nekhtnek, de az nem fordította feléje fülét. Délnek ment hát a paraszt Neni-Niszutba, hogy könyörögjön Renzinek, Meru fiának, a nagy házelöljárónak. Ott találta őt, amint éppen kijött házának kapuján, a parton, hogy beszálljon hivatali hajójába.

Így szólt a paraszt:

– Ó, bárcsak megörvendeztetném szívedet evvel az üggyel! Küldd hozzám kedvenc kísérődet, hogy általa üzenhessek neked erről!

Erre a nagy házelöljáró, Renzi, Meru fia elküldte hozzá az ő legkedvesebb kísérőjét, hogy a paraszt üzenhessen neki az ügyről a maga teljes egészében.

A nagy házelöljáró, Renzi, Meru fia, tudósította tisztségviselőit, akik vele voltak, Dzsehuti-Nekhtről.

Azt mondották neki:

– Uram, ez valószínűleg az ő parasztja, aki máshoz ment őhelyette. Lásd, mind így csinálnak ők parasztjaikkal, akik máshoz mennek helyettük. Lásd, ez az, amit tesznek. Hát ok-e ez arra, hogy megbüntessék Dzsehuti-Nekhtet egy kis nátronért és sóért? Parancsolják meg neki, hogy adjon kárpótlást, hát ad majd kárpótlást!

A nagy házelöljáró, Renzi, Meru fia azonban hallgatott, nem válaszolt tisztségviselőinek, és nem válaszolt a parasztnak sem.

A PARASZT ELSŐ PANASZA

Eljött a paraszt, hogy könyörögjön a nagy házelöljárónak, Renzinek, Meru fiának. Így szólt:

– Nagy házelöljáró, uram! Nagyok nagyja! Vezetője annak, ami nincs és ami van!

Ha az igazság tavára szállsz s azon hajózol, kedvező széllel, és vitorlád nincs megfosztva vásznától, hajód nem lesz lassú, nem éri károsodás árbocodat, nem törnek el keresztgerendáid, nem töretsz össze, mikor örvendezel a földnek, az áradat nem ragad el, nem ízleled meg a folyó gonoszságát, nem látsz félelemben lévő arcot, a félénk halak is hozzád jönnek, és eléred a kövér madarakat.

Mert te apja vagy az árvának, férje az özvegynek, fivére az elvált asszonynak, köténye az anyátlannak. Hadd tegyem nevedet minden jó törvénynél többé ebben az országban! Harácsolás nélkül való vezető, alacsonyság nélkül való nagy! Semmisítsd meg a hazugságot, adj létet az igazságnak, sújtsd a gonoszságot a földre, jöjj a hangra, amit szám ad! Azért beszélek, hogy meghallgass! Tégy igazságot, megdicsért, kit dicsérnek a megdicsőültek! Pusztítsd el ínségemet, lásd, terhelt vagyok a bánattól! Lásd, gyenge vagyok miatta, végy engem számba, lásd, veszteségben vagyok!

A paraszt pedig őfelsége, az igaz hangú Nebkauré király idejében mondotta ezeket. A nagy házelöljáró, Meru fia Renzi őfelsége elé ment, mondván:

– Uram, a parasztok egyikére találtam, aki valóban szépen beszél. Egy ember, aki az én környezetemből való, megrabolta a vagyonától, és ő eljött, hogy könyörögjön nekem emiatt.

Őfelsége így válaszolt:

– Amiként te engem egészségesnek kívánsz látni, tartsd itt őt anélkül, hogy válaszolnál neki mindarra, amit mond. És hogy folytassa a beszédet, hallgass! És hozzák el nekünk beszédét írásban, hogy meghalljuk. De gondod legyen rá, hogy felesége és gyermekei életben maradjanak, mert nem jön egy is e parasztok közül, amíg földig nem üres a háza. Hogy éljen ez a paraszt maga is, ezért adass neki élelmet. De ne hagyd, hogy megtudja, hogy te adod azt neki. Adassék a barátainak, s a barátai adják neki.

És akkor adtak a parasztnak négy kenyeret és két korsó sört mindennap. A nagy házelöljáró, Meru fia Renzi adta ezt a barátjának, és az adta neki. És írt Meru fia Renzi a Sósmező várparancsnokának, hogy adasson élelmet a paraszt feleségének, mindennap egy negyed véka árpát.

A PARASZT MÁSODIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy könyörögjön neki másodszor, mondván:

– Nagy házelöljáró, uram! Nagyok nagyja! Gazdagok gazdagja, aki nagyobb nagyjainál és gazdagabb gazdagjainál! Ég kormánylapátja, föld cövekje, mérőzsinór, mely a nehezéket hordja. Kormánylapát, ne vigyél hajótörésbe, cövek, ne ferdülj el, mérőzsinór, ne inogj! Egy nagy úr rabol attól, kinek nincsen ura, és kifoszt egy magányos embert?! Ami ellátásodhoz kell, házadban van, egy korsó sör és három kenyér. Mit meríthetsz ki még, hogy jóllakasd háznépedet? Meghal-e a halandó háznépévei együtt? Az örökkévalóság embere lettél-e?

Nem rossz dolog-e a mérleg, amely ferde, a mérlegnehezék, mely eltéved, az igaz ember, ki megtéved?

Íme az igazság, amelyet elűztek helyéről, téged talál el. Az elöljárók gonoszat tesznek, az ügyek számadója oldalra tesz. A kihallgatást végzők ragadoznak. Akinek meg kellene ragadnia az egyenes ügy meghamisítóit, maga zavarja azt össze. Akinek levegőt kellene adnia, nélkülözi a leheletet, amit adnia kell, hogy belélegezhessék. Az osztó rabol, akinek el kellene hárítania a nyomort, úgy rendelkezik, hogy elárassza a várost. Akinek a bűnt meg kellene torolnia, gonoszat cselekszik.

Így szólt a nagy házelöljáró. Meru fia Renzi:

– Vajon többet ér-e szívednek, ami a tied, mint hogy elvezessen szolgám?

Így szólt a paraszt:

– A halomban lévő gabona mérlegelője csal magának, aki másnak mér, megkárosítja környezetét. Akinek a törvényhez kellene vezetnie, parancsot ad a rablásra. Ki űzi el a gonoszságot, mikor az, akinek a jogtalanságot el kellene hárítania, megtéved? Akinek mást kellene kiegyenesítenie, elgörbül és helyesel másnak a gonoszsághoz. Hát magadra ismersz-e?

Aki szembeszegül a megtorlóval, a gonoszságot hosszabbítja meg. A jó példa tegnapi helyére tér. Ez hát a parancs: cselekedj, hogy cselekedjen, akinek cselekedtetnie kell, adj hálát neki, hogy megteszi. Ne utasítsd vissza, amit még nem dobtál el, ne adj parancsot annak, akinek már van feladata.

Ó, bár egy pillanat elpusztítaná és felforgatná lugasodat, megtizedelné szárnyasaidat, kiirtaná vízimadaraidat! A látó vakká, a halló süketté, a vezető megtévesztővé lett.

…………………………………………………………………………………………..

Íme te erős és hatalmas vagy, karod kihívó, szíved pedig harácsoló. A jóindulat elhaladt melletted. Mily szánalomraméltó a nyomorult, a te tönkretetted! Hasonlítasz a krokodilus követeihez, s te magad pedig túlteszel a Dögvész Úrnőjén! Ami számára nincs, számodra sincs, ha ő nincs, hát te sem vagy, s amit nem teszel meg te, nem teszi meg ő sem, te jóindulatú!

Ajándékok ura, börtöntöltelékek bajnoka, példaképe azoknak, kik kirabolják azokat, kiknek semmijük sincs, s aki ellopja még egy haramia vagyonát is! Nyomorult dolog ez annak számára, ki nem szenved semmiben hiányt, hát nem megrovandó-e az, aki még keresi is ezt magának? Te azonban jóllaktál kenyereddel és megrészegedtél sörödtől. Gazdagabb vagy minden hatalmasnál. A kormányos arca előre tekint, a hajó mégis tetszése szerint tévelyeg. A királya palota belsejében van, a kormánylapát a te kezedben: szerencsétlenség szakad környezetedre. Hosszú a könyörgésem, nehéz, s még azt mondják, mi az ott? Légy menedékhely, s legyen kikötőd nyugalomban, mert íme városod telve van krokodilussal. Nyelved igaz legyen, és ne tévedj! Emiatt az ember elveszítheti testének egy részét. Ne mondj hazugságot: óvd attól tisztségviselőidet is! Olyan kosár ez, mely a bírákat megrontja. Ha hazugságot mondanak, legelőjük az, könnyű dolog szívük számára. Te ismered minden ember ügyét, hát nem ismered az enyémet? Te, aki elhárítasz minden víziveszélyt, lásd, az én utam hajó nélkül való. Te, aki partra viszel minden fuldoklót, te, aki megmented a hajótöröttet, segíts rajtam!

A PARASZT HARMADIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy harmadszor könyörögjön neki, mondván:

– Nagy házelöljáró, uram! Te Ré vagy, az ég ura, udvari népeddel együtt. Az, amire mindenkinek szüksége van, te vagy: az áradat. Te vagy a Nílus, aki kizöldíti a mezőket és betelepíti a fölkapált földeket.

Űzd el a rablókat, védd a nyomorultakat, s ne légy áradat a könyörgővel szemben. Vigyázz arra, hogy az örökkévalóság közeledik. Óhajts hosszan élni a mondás szerint: az igazság cselekvése az orr lehelete. Büntesd meg azokat, akiket meg kell büntetni, és senki sem éri el számadásodat!

Vajon téved-e a kézimérleg, oldalra hajlik-e az állómérleg, és elnéző-e Thot? – akkor tégy te is rosszat. Légy e három mása, ha e három elnéző, akkor elnéző lehetsz te is!

Ne válaszolj rosszal a jóra, ne tedd egyiket a másik helyére! Beszédem jobban nő, mint a szenemet-növény, jobban, mint az a szaglásra kellemes lenne. Ne válaszolj rá: a rosszat öntözöd, hogy kisarjaszd azt, ami elkendőz, háromszor jobban, mintha cselekedtettél volna.

Ha a kormánylapátot a vitorla szerint igazítod, az áradat az igaz cselekedet felé ragad. Amikor átkelsz, vigyázz a kormánykötélre! Az ország egyensúlya az igazság cselekvése.

Ne mondj hazugságot, hiszen te nagy vagy! Ne légy könnyű, hiszen te súlyos vagy! Ne hazudj, te vagy a mérleg! Ne légy hamis, hiszen te vagy a Számadás!

Íme te egy vagy a mérleggel. Ha az elhajlik, te is elhajolhatsz. Ne szenvedj hajótörést, mikor a kormánylapátot kezeled, és ragadd meg a kormánykötelet. Ne rabolj, cselekedj az ellen, aki rabol! Nem nagy az a nagy, aki harácsoló. Nyelved a mérleg súlya, szíved a nehezéke, ajkaid karjai. Ha elfátyolozod arcod az erőszakos előtt, ki űzi el a nyomorúságot?

Íme olyan vagy, mint egy nyomorult ruhamosó, harácsoló, ki megkárosítja barátját, ki elhagyja azt, aki őt megajándékozta háznépe kedvéért, mert az a testvére, aki azért jön, hogy hozzon neki.

Íme olyan vagy, aki csak a megfelelő viteldíjjal bírót vinné át, de el van vágva hajókötele.

Íme te olyan vagy, mint a csűr főnöke, aki nem engedi el a hiányzó hátralékot.

Íme te olyan vagy a nép számára, mint a ragadozó madár, amelyik a szárnyasok nyomorultjából él.

Íme te olyan vagy, mint a szakács, öröme a mészárlás, és csonkításait nem róják fel neki.

Íme te olyan vagy, mint a pásztor. Nem rossz-e az, hogy nem adsz számadást?

Ó, bár lenne veszteséged a falánk krokodilus által – a menedékhelyek távol vannak a falvaktól az egész országban! Meghallgató, ki nem hallgat meg –, hát mért nem hallgatsz meg?! Ma visszavertem a dühöngőt, a krokodilus menekül, mikor lesz ez elég számodra? Meg fogják találni az elrejtett igazságot, és hátára fektetik a hazugságot a földön. Ne építs a holnapra, mielőtt eljött volna, nem lehet tudni, milyen rosszat hoz!

Amikor ezeket a szavakat mondta a paraszt a Kapu bejáratában a nagy házelöljárónak, Meru fia Renzinek, akkor az küldött két őrt korbáccsal s azok elverték a paraszt minden tagját.

Így szólt a paraszt:

– Hát téved Meru fia! Arca vak a látásra, süket a hallgatásra, feledékeny szívű arra, amire emlékeznie kellene!

Íme te olyan vagy, mint a város, melynek nincsen parancsnoka, mint egy testület, melynek nincsen elöljárója, mint egy hajó, melynek nincsen kapitánya, mint egy csapat, melynek nincsen vezetője.

Íme te százados vagy, aki rabol, városparancsnok, aki elfogad, kerületi elöljáró, akinek meg kellene büntetnie a rablást, de aki annak megtételében jár élen!

A PARASZT NEGYEDIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy negyedszer könyörögjön neki. Amikor rátalált, a nagy házelöljáró éppen kijött Herisef templomának kapuján. Így szólt:

– Te megdicsőült, kit dicsérjen meg Herisef, akinek házából kijöttél. Kárt szenvedett a jó, és senki sem dicsekedhet avval, hogy a hazugság hátát földre vetette.

Ha a bárka már pihenőre tért, mivel kel át az ember? S mégis meg kell ezt tennie, még ha gyűlöletes is, két szandál hátán átkelni a folyón. Jó-e az átkelés? – Nem!

Ki alszik hát napfölkeltéig? Károsodik, aki éjszaka megy, és aki nappal jár, és az az ember, aki előállt igaz és jó ügyéért. Lásd, nincs vége annak, hogy ezt mondjam neked, elment melletted a jóindulat. Meddig könyörögjön a nyomorult, kit tönkretettél?

Íme te vadász vagy, ki örömét lelj abban, hogy kedve szerint cselekedhessék, vízilovakat ejtsen el, vad tulkokat lőjön, halakra támadjon, és madarakat fogjon hálóba.

Nincs hirtelenszavú, ki mentes volna az elhamarkodottságtól, nincs könnyűszívű, ki mélyebb szándékait illetően megfontolt volna. Legyen hát szíved szilárd! Ismerd meg az igazságot! Légy ura annak, amit választottál, akként, hogy az jó legyen annak, kit hozzád hallgatagon bevezetnek. Nincs olyan féktelen, ki az erény útján járna. Nincs oly heves vérmérsékletű, kinek karja kívánatos lenne. Ha a szemek látnak, a szív örvendezik. Ne dorongolj le hatalmad mértékében, így nem ér el a rossz. Ám ha elhanyagolod a rosszat egy alkalommal, kettő lesz belőle. Az ízlel, aki eszik, a kérdezett felel, az lát álmokat, aki alszik. Ám az a bíró, kit meg kellene büntetni – éppen ő az, aki ebben élen jár. Bolond, íme elértek téged, tudatlan, íme kérdeznek téged, vizet kimerő, íme beléd látnak.

Kormányos, hajód ne süllyedjen el, éltető, ne engedj meghalni, elpusztító, ne engedj elpusztulni, árnyék, ne száríts ki, menedékhely, ne engedd rabolni a krokodilust!

Negyedszer könyörgök már neked, meddig töltsem hát evvel az időmet?!

A PARASZT ÖTÖDIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy ötödször könyörögjön neki:

– A khudu-halász …………….. a ju-halász lemészárolja a ji-halat, a halra lövő elejti az aubebu-halat, a dzsabehu-halász a paker-hal ellen van, a vetőhálós felkapálja a folyót, íme te hozzájuk vagy hason­latos.

Ne rabold meg a szegényt vagyonától, a gyengét, akit ismersz, a nyomorult holmija: lélegzete, és aki elveszi orrától, megfojtja őt.

Téged a ki hallgatással bíztak meg, hogy ítélj a két fél között, hogy megbüntesd a rablót. De íme, te a rablót támogatod, ezt teszed te! Bíznak benned, és te is bűnös lettél. A nyomorult gátjává tettek, aki őrzi, hogy meg ne fulladjon, s íme te az ő tava lettél, heves áramlású!

A PARASZT HATODIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy könyörögjön neki hatodszor, mondván:

– Nagy házelöljáró, uram! Mindenki, aki elmulasztja a hazugságot, megteremti az igazságot, megteremti a jót és elpusztítja a rosszat, olyan, mint amikor jön a jóllakás, mely véget vet az éhségnek, a ruha, mely véget vet a meztelenségnek, mint heves vihar után az ég nyugalma, mely megmelegít minden fagyoskodót, mint a tűz, mely megfőzi a nyerset, mint a víz, mely a szomjat oltja.

Lásd meg szemeiddel! Akinek osztania kellene, rabló, akinek megnyugtatnia kellene, fájdalmat, akinek megszépítenie kellene, szenvedést okoz. A csaló megkisebbíti az igazságot: aki jól tölt, se nem csonkítja, csordultig se önti az igazságot. Ha hozol, adj embertársadnak. Amit megrágtak, híján van a helyes mértéknek.

Az én bánatom elvezetett engem a válásig, helyzetem elhozta a távozást, ám nem lehet tudni, mi van a szívben? Ne habozz, cselekedj a jelentettek szerint. Ha te elszakítasz, ki köt meg? A horgony nálad van, ám ha kioldódik áradás alkalmából, ha a hajó befut, az ár elragadja, rakománya tönkremegy az ország számára minden partnál.

Tudott dolog: tanult vagy, mester vagy, tökéletes vagy, de nem azért, hogy rabolj. A példakép vagy mindenki számára és körülötted elhajlás van. Az igaz mérték vagy mindenki számára, te egész ország csalója, gyalázatosság kertésze, aki megöntözi kertjét bűnnel, hogy teremjen kertje hazugságot, hogy megöntözze a rossz a földeket!

A PARASZT HETEDIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy könyörögjön neki hetedszer, mondván:

– Nagy házelöljáró, uram! Te vagy az egész ország kormánylapátja, az ország a te parancsod szerint hajózik. Te Thot mása vagy, aki ítél anélkül, hogy pártos volna. Uram, engedd meg, hogy egy ember igaz ügyében hozzád folyamodjon! Ne nehezteljen meg szíved, nem számodra való az. A széles látókörű aggodalmassá lesz. Ne dühöngj amiatt, ami nem jön, ne örvendj amiatt, ami nem történt meg! A türelem meghosszabbítja a barátságot és megsemmisíti a megtörténtet, de nem lehet tudni, mi van a szívben. Aki megtöri a törvényt és kárt tesz a számadásban: – nem él a nyomorult, kit megrabolt, és nem kérdezi őt meg az igazság!

Mert testem telve van, és megterhelt a szívem, mindez testemből jött elő állapotom miatt, szakadás ez a gáton, és vize kiárad, ezért nyílik meg szám a beszédre.

Megharcoltam a kikötőpartomat, kiürítettem áradatomat, kiárasztottam, ami testemben volt, kimostam szennyesemet. Beszédem megtörtént, nyomorom teljesen eléd tárult, mi kell még neked? Késlekedésed bűnösségeddé válik, harácsolásod károdra lesz, falánkságod megteremti ellenségeidet.

De hát találsz-e még egy hozzám hasonló parasztot? Vajon nem idejét vesztegető-e, aki könyörög házad ajtajánál állva? Nincs hallgató, kit beszédre késztetnél, sem alvó, kit felébresztenél, ügyetlen, kit megügyesítenél, sem bezárt ajak, melyet megnyitnál, sem tudatlan, kit tudóvá tennél, sem ostoba, kit tanulttá tennél. A gonosz elűzői: az elöljárók, a jó urai ők, mesterei mindannak, ami keletkezik, felillesztői a levágott fejnek.

A PARASZT NYOLCADIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy könyörögjön neki nyolcadszor, mondván:

– Nagy házelöljáró, uram! Az ember messzire eshet a kapzsiság miatt. A harácsolónak nincs lehetősége, mert az ő lehetősége a sikertelenség. Te harácsolsz, nem illik ez hozzád. Te rabolsz, nincs ez hasznodra, hiszen neked támogatnod kellene az embert jó és igazságos ügyében. Amire szükséged van, házadban van, hasad telve, gabonád bőséges, táncol s a fölösleg tönkremegy az ország számára!

Rablók, fosztogatók, sarcolók: elöljárók, kik azért alkottattak, hogy elhárítsák a szerencsétlenséget: menedékhely ők a kártevőknek, elöljárók, akik azért alkottattak, hogy elhárítsák a hazugságot.

Nem a tőled való félelem okozta, hogy könyörögjek neked! Nem ismerted fel szívemet: egy hallgatag, aki visszatér hozzád, hogy intelmeit megtegye számodra, nem fél, hogy előterjessze ezt, nem hozza társát hozzád.

Szántóföldjeid vannak a mezőkön, járandóságaid a kerületből, táplálékaid a csűrökben. A tisztségviselők megajándékoznak és te még elveszel? Nem rabolsz-e, mikor katonákat vonultatnak fel veled a földek felosztásához?

Tedd az igazságot az Igazság Ura számára, kinek igazságossága az ő igazságáé. Te íróvessző, papirusztekercs, Thot írótáblája, te jó, te jó vagy, jobb vagy a jóságnál!

Mert az igazság az örökkévalóság számára van, és az alvilágba száll azzal, aki cselekedte. Amikor eltemetik és a föld egyesül vele, neve nem töröltetik el a földön, megemlékeznek róla a jó miatt az isteni szavak számbavételekor. Ha kézimérleg, ne legyen ferde, ha állómérleg, ne hajoljon oldalra!

Íme én vagyok-e az, aki jövök, vagy más-e, aki jönni fog, kérdezd meg, mint aki válaszol, mint aki kérdezi a hallgatót, mint aki eléri azt, aki nem ér el téged.

Te nem vagy kegyes és nem vagy szenvedő, nem pusztulsz el, és nem adsz kárpótlást azért a szép beszédért, mely magának Rének szájából jön: Mondd az igazságot, tedd az igazságot, mert az nagy, hatalmas, tartós, és ha megtalálják, ő az, aki leleplez és elvezet a megdicsőültek közé.

Vajon ha a kézimérleg ferde, tányérjai megmérik-e a dolgokat, és nem lesz-e fölösleg a számadásban? Egy nyomorult ügy nem éri el a célt, míg a hátrább levő földet ér.

A PARASZT KILENCEDIK PANASZA

Eljött a paraszt, hogy könyörögjön neki kilencedszer, mondván:

– Nagy házelöljáró, uram! Az emberek mérlege nyelvük, és a kézimérleg az, mely megkeresi a maradékot. Büntesd meg azt, akit meg kell büntetni, és nem múlják felül számadásodat.

… a hazugság az ő szüksége szerint és visszatér az igazság az ő helyességébe. Az a hazugság sajátossága, hogy az igazság az, melyet felvirágoztat, ez nincs…

Ha útnak indul a hazugság, eltéved, nem kel át a kompon, nem… aki meggazdagszik vele, nincsenek gyermekei, nincs örököse a földön, ha hajózik vele. nem éri el a földet, nem köt ki hajója kikötőjében.

Ne légy súlyos, úgysem vagy könnyű, ne légy lassú, úgysem sietsz, ne légy részrehajló, ne hallgass a szívre, ne rejtsd el arcodat az előtt, akit ismersz. Ne legyen arcod vak annak számára, akire ránéztél. Ne utasítsd el, aki kér tőled, mikor leszállsz. Ne maradj késlekedő rendeletedet kihirdetni. Cselekedj annak érdekében, aki számodra cselekszik. Ne hallgass mindenkire, mikor egy ember folyamodik hozzád igaz ügyében.

Nincs tegnap a késlekedő számára, nincs barátja annak, aki süket az igazság számára, nincs szép napja a harácsolónak.

A feljelentő nyomorulttá lesz, a nyomorult könyörgővé, ellenfele gyilkossá. Íme itt vagyok, hogy könyörögjek hozzád, s te nem hallgatod meg azt.

Elmegyek, hogy könyörögjek miattad Anubisznak!

A nagy házelöljáró, Meru fia Renzi, két őrt küldött utána, hogy térjen vissza. Ám a paraszt félt, mert azt hitte, hogy azért teszik ezt, hogy megbüntessék a miatt a beszéd miatt, amit mondott.

Akkor azt mondta a paraszt:

– Akik a szomjazót megkönnyítik vízzel, akik a csecsszopó gyermek szájának tejet nyújtanak… a könyörgő, aki látja jövetelét, eljön, hogy elhalassza halálát.

Így szólt a nagy házelöljáró, Meru fia Renzi:

– Ne félj, paraszt! Íme ezt azért tették számodra, hogy nálam maradj.

A paraszt pedig megesküdött, mondván:

– Eszem kenyeredből, iszom sörödből örökké.

Így szólt a nagy házelöljáró, Meru fia Renzi:

– Várj csak itt, paraszt, hallgasd meg könyörgéseidet!

Hozatott új papirusztekercset. Minden könyörgéssel, napja szerint. A nagy házelöljáró, Meru fia Renzi elküldte ezt őfelségének, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának az igaz hangú Nebkaurénak, és ez kellemesebb volt őfelsége szíve számára minden dolognál ebben az országban.

Így szólt őfelsége:

– Ítélj te magad, Meru fia!

A nagy házelöljáró, Meru fia Renzi, előhivatott két őrt, hogy elhozzák a parasztot, és követeket küldött a Sósmezőre, hogy beszámoljanak háznépéről: hat fő azonkívül… felső-egyiptomi árpája, búzája, szamarai, disznai. Dzsehuti Nekhtet pedig a parasztnak adták, valamint minden vagyonát örökre. A nagy házelöljáró így szólt Dzsehuti Nekhtnek:

………………………………………………………………………..… készen van…

Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]